Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-05-01 / 5. szám
4. ól dal Amerikai Magyar Értesítő 1985. május akinek még mozog otthon Magyarországon a kalapja a fogason? Az biztos, hogy csak a legutóbbi hónapok óta találkozhatunk nevével az emigrációs sajtóban. Ebből arra következtethetünk, hogy nem régen él szabad földön. De az sincs kizárva,hogy régebbi jövevény, aki - valamilyen oknál fogva - csak most fedezte föl magában az irói vénát és 1984-ben támadt benne olthat at lan vágy aziránt, hogy nyomtatásban láthassa nevét. Eleinte világnézeti válogatás nélkül mindenütt, ahol kérés nélkül küldözgetett cikkeit hajlandók voltak kinyomtatni, aztán a kör egyre szűkült. Két okból is: Szentpétery ed.sósorban a középtől balra álló, liberális színezetű lapokat favorizálta s ennex következményeként a nemzeti emigráció lapszerkesztői nem kívánták nevét tovább szerepeltetni. Szentpétery rövid tájékozódás után "berázódott": zsák a foltját megtalálta és Miklóssi (meg a Torontói Tükör Kosarasa is) megtalálta benne az ideális, lapja szelleméhez illő munkatársat. Similis simili gaudet - és senki nem i- rigyli őket egymástól. No de még mindig nem tudjuk, ki rejtőzik a Szentpétery (Miklós) nér mögött? Mert nekem valaki azt súgja, hogy ez nem valódi név. Hanem ál. Mint az álszakáll. Mindenki maga tudja, miért bújik álnév mögé és miért nem meri az igazi nevével jegyezni az Írásait. (Ha otthonmaradt rokonok, szülők biztonsága miatt teszi, érthető is.) Szentpétery esetében nem tudom, mire gondoljak, de a "Kinek segít?" cikk olvasása után sokminden megfordult a fejemben. Elsősorban az, hogy a nyakamat teszem rá: az illető kommunista nevelést kapott, ami nem is rossz talajra hullott nála. Merthogy - másoktól hallom - igencsak könnyen kicsúszik a száján a "reakciós" becsmérlő jelző vele egy húron NEM pendülő emigránstársaira, no és ami a fentemlitett cikkben található, az valószínűsíti: Szentpétery nemcsak megszokásból "reakciósozik" .hanem tényleg reakciósoknak tarja azokat az emigránsokat, akik nem hajlandók megérteni az i- dők jeleit és nincs egy jó szavuk se a Kádár-rendszerre. Neki bezzeg van. Persze nem "frontálisan" dicsér, mert akkor még azok a buta reakciósok is átlátnának a szitán, hanem fineszesen, ravaszul csak halkan, dúdolva fújja azt a nótát, amit otthon tanult s ami - innét nyugatról - a legszebb szerenádnál is szebb muzsika Kádárék füleinek. Mert mi is áll a cikkben. Nem csigázom tovább az olvasó kíváncsiságát, hanem röviden vázolom, mi nem tetszik nekem a "Kinek segít" cimü dolgozatban. ☆ Tehát a lényeg: Crane képviselő - akiről még Szentpétery is elismeri, hogy "megingathatatlan antikommunista - uj törvényjavaslatot nyújtott be, mely megakarja tiltani az Egyesült Államok Export-Import Bankjának, hogy áruhitelt nyújtson kommunista országoknak. Beleértve természetesen a Magyar Népköztársaságot is. És ez nagyon fáj Szentpétery- nek. Ezt persze nem mondja ki áperté, hanem "hátulról" jön. Hogy Crane képviselő ezzel voltaképp az oroszoknak tenne nagy szívességet és - tessék figyelni, most jön a csattanó, a cimadóDGorbacsovnak segít. íme a teljes válasz a kérdésre, hogy ki kinek segít: Crane a megingathatatlanul antikommunista amerikai képviselő a szovjet párt főtitkárának, Gorbacsovnak. Es megoldaná egyik legnagyobb gondját. Mert ez is* benne van a cikkben. Szentpétery csak tudja. 5 ne tudná? Crane képviselő - egész irodaszemélyzetével, tanácsadóival együtt - nem is sejti, hogy mekkora gondot vesz le tovaris Gor- bacsev válláról, ha ezt a törvényjavaslatot sikerül keresztülhajtania és elfogadtatni a Kongresszussal’ Mindezt arra alapozza Szentpétery, hogy - mint ugye minden dedós tudja - gazdasági kapcsolatok (pld. hitelügyletek) idővel politikai síkon is éreztetik hatásukat. Magyarán: ha a kapitalisták segítik felszínen maradni a szocializmust (kommunizmust) , akkor a magyar nép rádöbben, hogy mégiscsak a kapitalizmus az igazi, mert ami jólét van, az onnét jön és a dol- lárkölcsönök nélkül már rég tönkrement volna az ország. Ennekfolytán hálás lesz nyugatnak és lassan hátatfordit a pártnak, talán még Kádárt is elzavarja és kiharcolja magának - nyugati mintára - a szabad választáshoz való jogot. Szentpétery hatalmasat téved. A régi imperialista gyarmatosító világban - amikor nem létezett a kommunizmus - talán még állt ez a tétel, de nem ma az űrrakéták és az atomfegyverek korában. Szentpétery - érzésem szerint - sokat élt a kommunizmusban, mégsem - vagy talán éppen ezért?... - ismeri a lényegét. Az ideológia rideg, merev és könyörtelen. Ha figyelemmel kisérné a hazai gazdasági folyóiratokat, észrevehetné, hogy a kommunisták - a magyar kommunisták - elfogadják ugyan a nyugati hasznos idióták segítségét minden szinten, de az ideológiából, a rendszer vastörvényeiből mitsem engednek. A nyugatról kapott pénzeket arra használják, hogy a tűrhető életnívót biztosítsanak a lakosságnak és igy elejét vegyék bármiféle elégedetlenségnek. Mert tudják: a jóllakott ember ritkán töri a fejét a rendszer megdöntésén és az un. polgári jólét kiöli az emberek leikéből a vágyat olyan eszmei hiábavalóság után, mint szabadság, beleszólás a köz dolgaiba. Hisz' ez a rendszer létének egyetlen
