Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1985-05-01 / 5. szám

1985. május Amerikai Magyar Értesítő 5.oldal ■biztosítéka: az a bizonyos társadalmi kompromisszum. Aminek lényege: én hagy­lak téged boldogulni, de te nem szólsz bele a politikába, pártunk és kormányunk ügyeibe. De ez a társadalmi kompromisszum csak ott szuperál, ahol jólét - legalább­is bizonyos fokú jólét - van. És ezt biz­tosítják a nyugati dollárhitelek. Ami nél­kül a magyarországi gazdasági rendszer már régesrég összeomlott, csődbejutott volna. Mint ahogy csődbejutott (még a köl­csönök ellenére is) Lengyelországban és remélem azt nem akarja Szentpétery állí­tani, hogy a lengyelek ellenállása nem fokozódik napról-napra és hogy a rendszer nem járatta le magát tökéletesen a nép szemében. Lengyelország nem kummunista mintaország, nem kirakat, mint Magyaror­szág. . .És a kommunizmus reklámjává épp a nyugati kölcsönök tették hazánkat. Ezt a- karja Szentpétery még fokozni? Üres hassal nem lehet Himnuszt énekel­ni - mondta Szabó Dezső. És ez áll az In- ternacionáléra is. Üres hassal azt sem le­het énekelni. És nem lehet lelkesedni. Csak tele gyomorral. ☆ Tévedés ne essék: senki sem akarja kö­zülünk, hogy - a "minél rosszabb otthon, annál jobb" tétéi alapján - Magyarorszá­gon éhinség, vagy a Rákosi-rémkorszak nyo­mora sanyargassa és a nép - köztünk bará­taink, rokonaink, ismerőseink - újra meg­ismerjék a nélkülözéseket. Nem. De azt sem akarhatjuk, hogy a nyugati bankárok nyakló nélkül küldözgetett dollármilliói az idők végezetéig megtámogassák és élet­ben tartsák a bolsevista diktatúrát. És amikor bajba van, mindig segitsék talpra- állni, mint ahogy pld. a Hammer-féle szu­perhasznos hülyék 1919 után segítették megerősödni a szovjet rendszert. Mely ál­dozatos nyugati pártfogók nélkül már ta­lán régesrég a tönk szélére jutott volna. S tán már el is tűnt volna a történelem süllyesztőjében. Abban sincs igaza Szentpéterynek, hogy Gorbacsovéknak fejfájást okoz, mert Ma­gyarország nyugati hitelekből fejleszti gazdaságát és tartja egyensúlyban gazda­sági életét. Ha ez bárkit is idegesítene a Kremlben, a függőségi viszony és a fegyelem olyan, hogy egyetlen telefonnal letilthatnák az egész kölcsönösdit a Moszkva-Budapest közti "forró dróton". Vagy Kádárt magukhoz rendelnék a "presi­dium" fejesei (mint Rákosival_tették an­nakidején) és megtiltanák neki, hogy szó- baálljon a nyugati bankárokkal. Mint Rá­hagy megtiltották az Olimpián való rész­vételt, meghiúsították Reagan elnök buda­pesti látogatását, stb. stb. Micsoda na- ivság azt képzelni, hogy a Varsói Szerző­désen és a KGST Szervezetén belül más is történhet, mint amit Moszkva jónak lát, helyesnek és (a maga számára is) hasznos­nak tart? Magyarország nyugati hitelügyletei nem Moszkva ellenére történnek, hanem éppen ellenkezőleg: Moszkva pártfogó jóváhagyá­sával. A KGST-n belül különféle szerepek jutnak az egyes tagországoknak. Románia a külpolitikában "önálló" (olyan kapcso­latokat tart melegen, pld. Izrael felé, amire Moszkvának valamilyen oknál fogva nincs módja), Magyarország, a kommunista mintaállam pedig olyan gazdasági lehető­ségeket aknáz ki, melyek Moszkva előtt el vannak zárva. Magyarország a kisajtó, a- min keresztül a nyugati tőke be tud áram- lani a Vasfüggöny mögé és - közvetve,vagy közvetlenül - Moszkvában is érezteti ha­tását. Közvetve föltétlenül hasznos a Kreml számára, ha jólét van Magyarorszá­gon, mert nem kell tartania egy újabb forradalomtól és egy följavult, eredmé­nyesen termelő magyar gazdaság sokminden­nel képes ellátni az örökösen áruhiány­nyal küzdő szovjet piacot (és többet is lehet elzabrálni a magyaroktól, ha van miből...). De én azért sem tenném a tűz­be a kezemet, hogy suba alatt végrehaj­tott banktranzakciók által Moszkva nem részesedik-e időnként a nyugati hitelek­ből? Esetleg az áruhitelből magyar üzlet­emberek révén beszerzett uj nyugati szer­számgépek, komputerek vagy híradástechni­kai eszközök kirakásáról is "megfeledkez­nek" Magyarországon és a szállítmány rész­ben vagy egészben átgördül Csapnál a ke­leti határon, hogy a konténerek szélesvá­gány u pályán folytassák útjukat az Ural felé. Tudom, tudom: a nyugati tőkések ke­ményen ellenőrzik, hová megy a pénzük és mire fordítják azt, de a kommunizmusban semmi sem lehetetlen. A kommunistáknak nagy gyakorlatuk van a nyugatiak becsapá­sában, félrevezetésében. Ami nem is cso­da: a nyugatiak többé-kevésbé korrektül gondolkoznak és jóhiszemüek, a kommunis­táknak pedig nincsenek gátlásaik. Lenin is azt tanította már, hogy a kapitalistá­kat becsapni nem bűn, sőt érdem. ☆ Szentpétery az emigrációt akarja be­csapni, de aligha fog sikerülni. A Crane- féle törvényjavaslatot igyekszik megfúrni és ezt oly trükkösen teszi, hogy azt a látszatot kelti, mintha annak megszavazá­sa az oroszoknak kedvezne. Ettől a húzás­tól azt reméli: az emigráció szivvel-lé- lekkel küzd majd a törvényjavaslat ellen, hiszen ki akar a "reakciósok" közül szi- vességet tenni vagy éppen örömet okozni Gorbacsovnak? S ő éppen azt akarja, hogy "megöljék" a közismerten antikommunista (de rövidlátó) Crane képviselő törvény- javaslatát, mert akkor továbbra sem lesz akadálya, hogy Kádárék duskálkodhassanak a kapitalisták küldözgette dollárokban.

Next

/
Thumbnails
Contents