Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-05-01 / 5. szám
1985. május Amerikai Magyar Értesítő' STIRLING GYÖRGY: No vajon ki kinek segít?... A Calgaryban Miklóssi István szerkesztésében negyedik éve megjelenő Nyugati Magyarság^cimü sajtótermék politikai i- rányvonalát tekintve már régóta nincsenek illúzióink. Úgy is lehetne mondani - tréfásan, ha lenne kedvünk ilyen szomorú dolgokról humorizálni -, hogy senkinek sem kell sötétben tapogatóznia, ha ki akarja találni, milyen érdekek szolgálatában áll a lap. Ügyesen leplezik u- gyan, de a lóláb néha úgy kilóg, hogy csak a vak nem veszi észre. A nemzeti e- migráció már régen észrevette: e sorok írójának "Baloldali seregszemle" cimü és a "békés koegzisztenciát" hirdető e- migráns^újságokról - köztük a Nyugati Magyarságról - szóló írását nemrégiben első oldalon közölte a Katolikus Magyarok Vasárnapja. Akkor még csak néhány apró jel mutatott arra, hogy bizonyos szabadföldi magyar lapok - valódi céljaikat diszkréten álcázva - a hazai rendszerrel való csendes megbékélés gondolatát igyekeznek népszerűsíteni az e- migráció széles köreiben. Itt-ott, Torontóban, Calgaryban, Chicagóban és még néhány más helyen, ahol akad lapszerkesztésre vállalkozó "hasznos idióta". Ezeket a lapokat azonban csak úgy és akkor lehet kiadni, ha a szerkesztőn kívül arra is van ember, aki cikkekkel írja tele az oldalakat. Ügyes cikkekkel természetesen: nem otromba propagandával, olyannal, amilyennel a hazacsalogató honvágyujság az otthonról küldözgetett Magyar Hírek próbálja félrevezetni a naivabb emigránsokat, hanem ravaszabban fogalmazott írásokkal. Nos hát erre is akad ember. Miért ne akadna? Mindenre akad, pláne a magyarok közt, hiszen úgy tartja a fáma, hogy mi magyarok inkább iró,mint olvasó nemzet vagyunk: egy olvasóra átlag tiz iró (költő, színdarab-szerző, publicista, stb.) esik. Mindig vannak közlési vágytól hajtott, megfelelő kör híján magukat kibeszélni nem tudó,"okos" gondolataikat mással közölni kívánó ambiciózus emberek: Miklóssi is talált ne- kivaló munkatársakat. Kicsit alpári hasonlattal élve: mert amig lómaradvány van, addig veréb is akad.. . Hát igen. A veréb is madár és a Nyugati Magyarság is újság. De milyen! Nem túlzott örömmel veszem kézbe, mert gyakran fölbosszankodom miatta, de miután a hazai lapok rendszeres olvasása révén eléggé megedződtem, ezt is elviselem. Mert néha cifra dolgokat találhat benne az ember. Mint például legutóbb is, az áprilisi számban. Mégpedig a legelső oldalon, "Kinek segít?" címmel. ☆ A cim ravasz. "Blickfangos" - mondhatnék rá szakmai nyelven. Mert egyszerű tőmondat, csak éppen valami hiányzik belőle. Az alany. Aki segít. Ki lehet, aki segít? - ez mindenkinek fölkelti a kíváncsiságát, tehát elolvassa a cikket. Amiből valóban kiderül, ki segít. Legalábbis a szerző szerint: Crane amerikai kongresszusi képviselő. És vajon kinek segít (a szerző szerint)t Gorba- csóvnak, a Kremlben. Úgy bizony! Ezután még több kérdés marad nyitva: miben segít, miért segít, hogyan segít? Nincs más hátra, el kell olvasni a cikket ! Elolvastam. Nem is egyszer, kétszer is. Ügyes irás! Első olvasásra még igaznak is tűnik a szerző okfejtése. Aztán, ha az ember figyelmesebben sillabizálja át a mondatokat, akkor veszi észre a logikai csúsztatásokat, a trükkös belema- gyarázást, az igazság fejreállitását. A cikk másodszori elolvasása után világossá vált előttem, mi a csonka tőmondat alanya. Nem Crane képviselő. De nem ám! Hanem a cikk szerzője. A szerző segít. No nem Gorbacsevnek. Messze van o Moszkvától. De Budapesttől már nem any- nyira. Tehát oda segít. Ahogy tud. A maga módján. No nem nagyon, csak egy kicsit. Úgy óvatosan, szőrmentén. Nehogy gyanút fogjanak azok a mafla emigránsok. Mert a cikkből, annak minden sorában kiérződik: a^cikk írója nagyon okosnak érzi magát. És mindenki mást hülyének néz. Voltaképp ki is a cikk írója. Szent- pétery Miklós? Vajon ki lehet? Alig néhány hónapja tűnt föl ez a név az emigráns sajtó egyik-másik lapjában, többek közt az Értesítőben is. Eleinte - nemes egyszerűséggel - igy: Szentpétery. Mintha keresztneve nem léteznék s mindenkinek tudni illenék,ki ő. Ez a keresztnévnélküliség nem vallott túlzott szerénységre, mert azt még Márai Sándortól sem szoktuk meg, hogy csak igy szignáljon egy írást: Márai. Aztán pár hete meg- keresztnevesedett az illető s most már tudjuk róla, hogy december 6-án ünnepli a névnapját. Dehát ez még édes-kevés. ☆ Ha ez a "Szentpétery" a vetésforgókról, vagy a baromfitenyésztésről publikált volna cikket a Nyugati Magyarságban, nem lenne érdekes, kit fed a név. (Álnév? írói név?) De a téma igen "rázós" s éppen mert az, az összefüggések és a politikai "background" miatt jó lenne tudni, hová is tegyük őt? Öreg? Fiatal? Ötvenhatos vagy netán ujmenekült, 3.oldal
