Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1985-04-01 / 4. szám

2.oldal Amerikai Magyar Értesítő' 1985. április HUNGARIAN MONTHLY P.O. Box 7416 Baltimore, MD 21227-0416 U.S.A. Telefon: (301) 242-5333 Szerkeszti: Soós József Főmunkatárs: Stirling György Évi előfizetési dij: 13 US-dollár Nyugdíjból élőknek: 11 US-dollár Külföldre: 14 US-dollár A lapban megjelent Írások nem fejezik ki szükségszerűen a szer­kesztőség véleményét. Azokért min­den esetben szerzőik felelősek. Kéziratokat nem őrzünk meg és nem küldünk vissza. A szükséges javí­tás jogát fenntartjuk. a muszka tankok védelme alatt előbujtak odvaikból a patkányok és szétrágták még azt is amit az árviz meghagyott. Micso­da beteges, kitekert gondolkodás kell ahhoz, hogy valaki felszabadítónak ne­vezze az otthonok meggyalázó it, falvak, városok kifosztó it, emberek tízezreinek legyilkoló it, elhurcolóit s miféle fel- szabadulás az mely lányok sikolyától, emberek halálhörgésétől hangos, mely bi­tófákkal, kinzókamrákkal, kényszermunka­táborokkal, vérrel nyomorral, meggyötört magyarok üvöltésével tölti meg az orszá­got? A gonosztevőkön, szadistákon és e- gyéb beteges-lelkű himpelléreken kivül kiket szabadítottak hát föl ezek a vé­res kezű hóhérlegények? A munkást? A pa­rasztot? Éveken át jártam a magyar Ha­zát keresztül-kasul s nem láttam sehol béklyóba vert embereket, megkinzott mun­kásokat, halálra gyötört parasztokat a- kiket fel lehetett volna szabadítani. /Mindez csak a sokat emlegetett "felsza­badulás" után szakadt reánk. ) Láttam egy megcsonkított kis ország gazdasági nehézségeit, az igaz. Láttam egy lassan alkalmazkodó, túl óvatos, ki­öregedett társadalmi rendszert, mely nem volt képes idajéban megküzdeni ezekkel a nehézségekkel. Azonban láttam már a ha­ladás csiráit is egy felnövekvő uj nem­zedék lelkében, készen arra, hogy áte^ melje a magyar Haza népét a múltból a jövendőbe, vérontás és forradalom nél­kül, a társadalmi fejlődés és gazdasági kibontakozás utján. Aki kételkedik abban amit mondok, az keresse meg valamelyik egyetem könyvtá­rában a "The American Journal of Eco­nomic and Sociology" 1964. áprilisi szá­mát /Vol.23,No.2./, és olvassa el a földreformnak azt a legmodernebb és gya­korlatilag legmegfelelőbb tervezetét ami a negyvenes évek elején készen állt ar­ra, hogy megoldja ezt a súlyos problé­mát, mindössze a háború akadályozta meg ebben. Ugyanezt a reformtervezetet most tárgyalják a Brazil parlamentben, mely­nek főcélja az, hogy a magántulajdonban lévő nagybirtokokat ne állami kezelés a- latt álló nagybirtokká változtassa át s ezáltal mindössze gazdasági munkássá léptesse elő a gazdasági cselédet, ha­nem olyan önálló gazdatársadalmat hozzon létre, mely az ország gerincét képezheti. Folytathatnám tovább hogy mi s hogyan történt volna ha a világtörténelem or­szágromboló és embergyilkoló eseményei nem akadályozzák meg a békés, egészséges kibontakozást. De mondanivalómnak nem ez a célja. Mindössze tiltakozni kivánok a felszabadulás szó hamis használata ellen. Mert az igazság az hogy a szovjet hadse­reg segitségével még soha egyetlen nép sem szabadult föl, se magyar földön, se máshol a világon. A szovjet hadsereg mindössze rá szabaditotta az eltiport or­szág megfélemlített népére egy marxista elveken alapuló rendszert, melynek gaz­dasági lehetőségeiben már senki sem hisz többé, s a végrehajtással megbízott ma­roknyi fenegyereket fegyveres erővel tartja a hűbéres ország élén. Tudva jól, hogy ha magukra hagyná őket, a leigázott nép nyomban lerázná magáról a vérszopó- kat. Ami pedig előbb-utóbb bekövetkezik mégis. Mindössze világpolitikai konstel­láció kérdése az egész. Miért? Mert az ember, mint olyan, békés természetű lény. Igazságszerető, igazságtisztelő,^jóindu­latú és önállóságra törekvő. Ennélfogva önkéntelenül is olyan társadalmi rend­szer felé hajlik, mely garantálja az e- gyéni szabadságot, biztosítja a rendet, az általános jólétet és tiszteletben tartja az ember jogát saját munkájának a gyümölcséhez. Felszabadulás tehát nem volt még, csak lesz! Azok az amerikai magyarok pe­dig, akik ilyen vagy olyan okok miatt átkacsingatnak ma a véreskezüek oldalá­ra: jól gondolják meg, hogy mit ünnepel­nek. **Leányfalu. - A rabbi, aki a szomszéd­ban re jtőzőtt , az orosz megszállás mosódik napján átjött és sápadtan adta elő-.orosz katona járt nála az imént, az asszonnyal bizalmaskodni kezdett, majd átkutatta a házat .megtalálta a kamrában rejtőző rab­bit és igy kiabált:"Óra, óra!" Aztán le­kapcsolta a rabbi csuklójáról az órát és elszaladt a zsákmányával. "Kérem, milyen csalódás ez!..." - mondotta a rabbi. **Mindene elpusztult az ostrom alatt, s most harsányan fenekedik:"Ezért fizet­ni fognak nekem!.."Szegény balek! Még azt sem tudja,hogy mindezért ő fog fi­zetni,- éppen ő,a kárvallott.(Márai S.)

Next

/
Thumbnails
Contents