Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-03-01 / 3. szám
Amerikai Magyar "Értesítő 3.oldal 1985. március ■i *■ ■ csak hangulatcsinálás folyik és olyan kisebb évfordulókra való emlékezés, mint Pest, illetve Buda felszabadulása, az első "demokratikus" újság születése, stb. -, ez a mesterséges hangulatkeltés, propagandakampány nyilván nem véletlen müve. A kommunisták semmit sem tesznek ok és cél nélkül. S hogy ma ilyen nagyszabású ünnepségsorozatot készítenek e- 15, annak is meg lehet találni a miértjét. Negyven éve szabadult fel az ország, negyven esztendős a magyar népi demokratikus államrend - olvassuk minduntalan. És ez a négy évtized szöget ü- tött a fejemben. Talán itt van a kutya elásva, itt kell az okot keresni. Mert nézzük csak: 1945. óta már átéltünk számos évfordulót és egyiket sem ünnepelte ennyire a hazai kommunista rendszer, nem beszélt róla ennyit a kommunista sajtó. A tizedik, a huszadik évforduló, de még a negyedszázadot jelentő huszonötödik is eltelt, és a tiz év előtti harmincadik jubileum sem emelkedett ki a szokványos kommunista ünnepek közül. Most - negyven év múltán - hetek óta másról sem Írnak a hazai lapok, mint az évfordulóról és az azzal kapcsolatos ünnepségekről. Fölidézik az akkori eseményeket és aprólékos gonddal ismertetik a részleteket. Miért éppen most? És miért ez a nagy igyekezet éppen 1985-ben? Az előző évfordulókkor még sokan éltek a "régiek" közül és főleg még sokan voltak aktiv, cselekvő korban az akkori szemtanuk soraiból. Ma azok már- igen kevés kivétellel - meghaltak, vagy legalábbis nyugdíjba vonultak és kikapcsolódtak a közéletből. Felnőttek az uj generációk, melyeknek semmiféle személyes emléke nincs 1945-ről. Ezeket kell meggyőzni, ezeknek kell "beadni", hogy 1945. dicsőséges, felemelő korszak volt, amikor a szovjet csapatokat valóban úgy várta a magyar nép, mint a felszabadítókat. Az 1945 óta született és azóta ko- ránál^fogva az ország gerincét, szellemi vezetőrétegét jelentő generációban kell azt a hitet kelteni, hogy a "felszabadulás" valóban felszabadulás volt, egy jobb korszak kezdete. És ma már jóformán senki sincs az akkori kortársak közül, aki megmagyarázná, hogy mindez hazugság. . . Aki meg lenne, az is megtagadja elveit, múltját és a kommunista nótát fújja. Mert a negyven év megroppantotta az emberek tartását, alkalmazkodásra, megalkuvásra, opportunizmusra kényszeritet- te a még élő és felszínen lévő "régieket". Sorolhatnék erre bőven példát, de csak egyet ragadok ki a sok közül, azt is az ünnepi kórusból idézem. Mely kórusnak - mint már föntebb Írtam volt - kettős célja van: egyrészről fölmagasztalni az "uj rend" képviselőit, másrészről bemocskolni, megrágalmazni mindent és mindenkit, ami és aki az előző rendszerhez tartozott, sőt esetleg még harcolt is annak védelmében a kommunisták ellen. A példát a Magyar Nemzet szolgáltatta, mely még ma is a legtárgyila- gosabb és legmérsékeltebb hangot képviseli a hazai irányított sajtóban. Nos a Magyar Nemzet január 18.-i számában lelkendező vezércikket irt Pest "felszabadításáról" és Buda ostromáról Báróti Géza régi polgári újságíró, hajdani tartalékos tiszt. A vezércikkben leírja, milyen boldogság uralkodott a főváros pesti oldalán - "még az ég is világosabb lett, mint a budai parton" - írja költői képzelettel -, amikor az o- roszok elérték a Duna vonalát és véget értek a harcok. Már csak a budai védők tartották magukat, mint egy hetvenezer ember, többségükben német csapatok. Reguláris katonaság és a magyar honvédség néhány alakulata. Harcoltak, mert ez volt a parancsuk és mert mást nem tehettek. Aki egyenruhát viselt, annak nincs más választása. Harcol és lő az ellenségre, amig van töltény a fegyverében. Buda védői is ezt tették és bár politikai szempontból lehet sokféle szemszögből megítélni a város védelmét, lehet keseregni a háború pusztításain, lehet siratni a harcok során elpusztult polgári lakosokat és a vizberogyott hidakat,csak egyet nem lehet: megtagadni az elismerést a Vár védőitől, kétségbevonni azt, hogy hősiesen küzdöttek a többszörös túlerőben lévő szovjet hadakkal szemben. Nem volt élelmük, nem volt kötszerük, gyógyszerük, vizük is kevés és elfogyott a lőszer. Mégis harcoltak az utolsó pillanatig és csak akkor határozták el a kitörést, amikor máp emberileg minden lehetetlenné vált. De Buda ötvenegy napig állt ellen a túlerőnek és közel két hónapig tartotta föl a nyugat felé törő szovjet áradatot, óriási emberveszteségeket okozva Malinovszkijnak és Tolbu- chinnak. Nos erről a védelemről, ezekről a várvédőkről ezt írja többek közt Baróti Géza: "Pest már szabad volt, de a Halász- bástya lőrései mögött orvlövészek lapultak és távcsöves puskáik sok pesti ember halálát okozták." Orvlövészek, akik távcsöves puskákkal civilekre vadásznak... Ide süllyedt a magyar újságírás és ide süllyedt egy olyan tollforgató, aki még a múlt rendszerben kezdte pályáját... De idézhetnénk még cikkéből más épületes mondatokat is: gyülevész csőcseléknek, tébolyult gonosztevőknek nevezi a védőket , mintha bűn lett volna harcolni a "felszabadítók" ellen. És aki rájuk, a pesti parton fölállított ütegeikre lőni merészelt, az orvlövész volt...
