Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-01-01 / 1. szám
*i, oldal Amerikai Magyar Értesítő 1935. január CSERNOHOVSZKY VILMOS: Nemzetőr A „hőbörgésről” A Nemzetőr olvasóközönsége Tollas Tibor „Vízválasztó’ című vezércikkéből már két hónappal ezelőtt értesült arról, hogy az idén Amerikában „pár száz Nyugaton élő magyar olvasónak, az értelmesebbek és a jobbak közül” megjelent egy — helyenként pamflettnek is minősíthető — közlemény. Az iromány — Csoóri Sándor megkésett és már nem időszerű védelmének ürügyén — a Nemzetőrnek a Csoóri-Duray üggyel kapcsolatos tavalyi állásfoglalását Amerikába importált pártzsargonban „hőbörgésnek” — vagyis a népi demokrácia elleni demagóg és felelőtlenül hangoskodó hangulatkeltésnek — nevezte, a sokezernyi olvasóközönséget „cégnek”, Tollas Tibort pedig — kinek verseit még akkor is mondani fogják, amikor az amerikai cikk már rossz emlékként is rég megszűnt létezni — mintegy cégvezetőnek gúnyolta. Az emigráció „nagy mocsara” felett önkiválasztott és mindenkinél-mindig-mindent jobban tudó új szentlelkekként turbékoló inteilektueleknek ez az újabb piszkálódása — ha nyíltan kimondottan nem is, de — szövegéből következtethetően vonatkozik az én „Kutyaszorító” c. írásaimra is. Ezekről az egyik vezető és mindenütt köztiszteletben álló, a szóbanforgó amerikai szerző által is nagyrabecsült hazai személyiség így vélekedett: „hagyjuk a dialektikus szöveget, itt most direktben kell fogalmazni, ahogy a Kutyaszorító c. cikk szerzője tette.” Mondanom sem kell, melyik vélemény jelent nekem többet. Ezért — attól eltekintve, hogy némileg furcsállottam a lenini-zsdánovi madárnyelvnek Amerikába telepítését — és mert nagyon elment már a kedvem a pusztába kiáltozástól, meg az csaknem mindig meddőnek bizonyult, személyeskedő vitáktól, nehezen szántam el magam jelen sorok megírására, melyekhez az epikai hitelt nem a Csalogató Újság, hanem a hazai valóság szolgáltatta. Kifogásolt „hőbörgő” Írásaimban, többek között megállapítottam, hogy a jelenlegi magyarországi kormányzat csupán hódoltsági adminisztráció, mely több más, fontos terület (pl. egészségügy) elhanyagolásával egyedüli céljának tekinti, hogy az ország lakósai teleehessék és ihassák magukat. Nos, az egyik vidéki nagy ipari létesítmény vezérigazgatója, kinek a Pártban is jelentős helye van, bizalmas magánbeszélgetésekben csak „budapesti helytartótanácsként” emlegeti a kormányt. Ezért ugyebár ő is hőbörgő? Vagy nézzük, mit írt Csurka István a Magyar írók Szövetségének elnökéhez intézett levelében. „A magyarság ma ugyanis egy fej és egy szellem, agy és lélek nélkül élő, jóformán csak vegetatív létező, napról-napra élő szervezet, amelyik hovatovább már el is hiszi, hogy minden rendben van az életben, pusztán azért, mert van mit ennie. A jövő, mint olyan, egyszerűen ki van iktatva a magyar nép gondolkodásából.” Tehát Csurka István is hőbörgő. De vegyük az általam példaképpen említett egészségügyet. 10-15 év után hazalátogató orvos kollégáim és barátaim el- szörnyedve mesélik, milyen lerobbant, az azelőttinél is tönkre- mentebb állapotban vannak a magyar kórházak, klinikák és egyéb egészségügyi intézmények, és milyen balkáni állapotok uralkodnak bennük. Magam is borzadállyal néztem, a TV képernyőjén egy magyar-osztrák koprodukciós film vetítése közben, hogy néz ki kívül-belül a budai Margit kórház. Legújabban pedig egy idekint élő orvosházaspár mentette ki az egyik budapesti területi vezető kórházból a feleség édesanyját itteni házi kezelésre. Olyan rémítő és hihetetlen viszonyokat ecseteltek, hogy még én, a hőbörgő is azt véltem, a közvetlen hozzátartozó iránti nagyfokú aggódás zavarta meg reális ítélőképességüket. Mert egy olyan országban és rendszerben, melyre amerikai magyar intellektuelek „már-már büszkék”, ahol nagybetűkkel írták a plakátokon a lenini jelszót, hogy legfőbb érték az ember, mindez nem lehetséges. De lehetséges! Az „Élet és Irodalom”-ban az elmúlt hetekben hosszantartó vita zajlott bizonyos új gyógyszerekről és kezelési eljárásokról, melyek kipróbálását és bevezetését tudományos és hivatalos személyek és szervek ott akadályozzák, ahol csak tudják. Mégpedig nemcsak anyagi, hanem nem egyszer presztízs és irigység-szempontok miatt, sőt olykor korrupció, megveszte- gettetés okából és céljából. A vitába, mint érdekelt, Rényi Péter, a „Népszabadság” h. főszerkesztője is beleszólt. Örömmel állapítható meg, és erre valóban büszkék lehetünk, hogy ettől a másik párt nem ijedt meg, mint annak idején Révai alatt kellett volna tennie. Mezei András: „Miért álvita” című válaszában többek között a következőket írta az „ÉS” május 4-i számában azoknak, akik úgy gondolják, hogy „sokkal köny- nyebb az ájtatatos rajongás, mint a helyes cselekvés, akik egyféle nosztalgiával gondolnak az ötvenes évekre”: „. . . a meglevő keretek szűkössége sokban immorálissá is tette az egészségügyet. Van hálapénz, de le kell tagadni. Ki kell függeszteni az ingyenes ellátást biztosító plakátokat intézményeink helyiségeiben, de adótörvényről tárgyalunk, mely minden orvost érintene. Az egészségügy egészét, a több százezer egészségügyi dolgozót kompromittáló pár ezer hálapénzes, élet- és ágykufár jövedelme szerint ítéltetjük meg a társadalommal . . . Mit tegyen megélhetéséért a három műszakos vagy ügyeletet ellátó fiatal orvos, gépész, villanyszerelő, asszisztens vagy irodista? Fóliázzon, lángost süssön, áruljon bizsut vagy csempésszen? Nem beszélünk arról, hogy az idős betegek gyakran nem is orvosi, hanem ápolási nehézségek miatt halnak meg. Ne beszéljünk a műtők sterilitásáról? Azokról a mai, fokozott követelményekről, amelyek között orvosaink a meg-nem-lévőt már- már „művészetükkel” pótolják? . . . Pedig ha meggondoljuk, hogy orvosaink milyen feszerelésekkel, milyen kórházi körülmények között gyógyítanak, nem csoda-e mindaz, amit mindezek ellenére művelni tudnak? Bizony csoda!” — Ez már szinte hőbörgés! Most pedig ugyanazon lap („ÉS”) június 1-i számában Benedek István, az ismert, elismert és tisztelt orvosíró kezdett cikksorozatot: „Hátrább az egerekkel. Egy ötezeréves vita tanulságai” cimmel. Ebből is érdemes idézni, ui. erre is büszke vagyok, márcsak azért is, mert ennél hőbörgőbben — Isten uc- cse — még én sem tudtam volna írni a Nemzetőrben. Amit 5000 év alatt fejlődött a gyógytudomány „az nem kevés — de nem elég ahhoz a pökhendiséghez, ahogyan a Nagy Tudomány viselkedik. Különösen nem nálunk, ahol a fölszereltség siralmas, a kórházak higiéniája kritikán aluli, élelmezése ehetetlen, ápoló személyzete hányaveti, a beteg kiszolgáltatott, a gyógyítás ál-ingyenes, vagyis a borravalórendszer miatt többe kerül a páciensnek, mintha tisztességesen megkérnék a kezelés árát, igen sokan antiszelekcióval kerülnek posztjukra, az utánpótlás ennek megfelelő . . . Mire olyan büszkék? Az „alapkutatás” toronymagas épületeiből évtizedek óta nem jött ki egyetlen épkézláb gondolat, de nem is jöhet, mert a felszereltségük az óriási ráfordítás dacára nulla. Nem véletlen, hogy Nobel-díjasaink kivétel nélül külföldön élnek. Nem azért, mintha nem volnának jó magyar emberek, hanem mert alapkutatást csak gazdag ország, gazdagon felszelt intézetében lehet és érdemes folytatni. Mint ahogy síelni csak olyan országban érdemes, ahol hó van, úgy a tudományos kutatásra pénzt, státuszt, íróasztalt, toronyházat adni nem ott kell, ahol maximális protekciórendszer van, hanem ahol maximális anyagi lehetőség van. Szegény és kicsiny ország vagyunk, ettől még lehetnénk tisztességesek”. Ebben van a bökkenő — Itt is, Ott is. A szegénység nem szégyen, legfeljebb kellemetlen, és rajta — mint látszik — a szocializmus sem tud segíteni. Sőt! Legfeljebb kínjában kapitalista módszerekkel próbálkozik, amiből a végén persze nemigen jöhet ki más, mint legfeljebb egy kentaur. De ettől még valóban lehetnénk tisztességesek, elvileg legalábbis. Odahaza is, idekint is. Otthon persze nagy akadály, hogy Kádár — mint Faludy György korszakos versében megírta — áttolta az országot Ázsiába. Vagy legalábbis engedte, talán jobban is, mint amennyire okvetlenül szükséges lett volna. De idekint? Mi akadályoz itt bennünket, hogy tisztességesek legyünk? A tudatlanság, a nagyképűség, a Határ Győző által ostorozott nagy magyar linkség, a tisztességtelenség, esetleg ezek keveréke. Mert az amerikai szerző logikáját követve, Benedek István, Csurka István, Mezei András is hőbörgő. Meg sok más min
