Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-12-01 / 12. szám
6.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1985. december A múltban sem a kormányzat, sem a politikusok nem próbálták az abszolút saj- tászabadságot korlátozni, de ezzel az eseménnyel kapcsolatban két kormánytag pontosan ezt érintette. Weinberger, honvédelmi államtitkár megfenyítette a hírközlést, mert az szerinte veszélyeztette a nemzetbiztonságot: Meese igazságügyi államtitkár pedig azt indítványozta, hogy a kormány és a hírközlés kössön egy Írásbeli megegyezést, amely irányvonalakat adna, hogy a sajtó mit Írhatna egy terrorcselekménnyel kapcsolatban. Az Atlanti-óceántól a Csendes-óceánig harsogott a tiltakozás a "sajtócenzúra" ellen, belekeverve a pilgrimeket, a Bill of Rights és First Amendment biztosítékait: azonban bizonyos agyakban mégis felülkerekedett a józan megállapítás, hogy talán a szabadsággal és jogokkal együtt jár a kötelezettség és felelősség is. A "Twentieth Century Fund" mint elsőrendű liberális szervezet életre hivott egy 12 tagú vizsgálati bizottságot a haderő és a hírközlés közötti viszony tanulmányozására, amely egy tárgyilagos és gondos jelentés helyett csak a media nagy fontosságát hangoztatva élesen követeli, hogy a sajtó embereit ugyanolyan előjogokban részesítsék, mint amikor Grenada előtt hozzászoktak. Ezáltal kétségtelenné vált, hogy a hírközlés csak ködösít a közvélemény felvilágosítását szolgáló jogállásával, mert főhatalomra tör. William A. Rusher köziró szerint egy veszedelmes hatalmi küzdelem körvonalai bontakoznak ki s a kérdés az, hogy ha pl. egy túlnyomó konzervatív ösztönzést a haderő magáévá téve azt megvalósítani igyekszik, korlátlan hatalommal azt keresztülvigye a sajtó hagyományos jogai kárára is (mint Grenada esetében) vagy egy liberális kisebbséget kiszolgáló hírközlés meghiúsíthatja a többség akaratát? Pl. tételezzük fel, hogy éppen csak elegendő törvényhozási többség a veszélyes MIG-21-es szovjet repülők partra rakása miatt felhatalmazná az elnököt Nikaragua katonai megszállására. Nagy valószínűsége van annak, hogy a kisebbségi liberális közvélemény ezt ellenezné s erre a hírközlés a legvadabb uszításba kezdene, amit egy kormány sem tűrhet el, de a megoldást ma kellene megtalálni, mert "vér, füst és lángok között" a megoldás is csak vérfürdő lehet. KÜLFÖLDI ELŐFIZETŐINKHEZ! Sajnos mindig több problémánk van a a külföldi csekkekkel. Nemcsak a devizaárfolyamkülönbözet miatt, de a bankok 3 US-dollár kezelési költséget is kérnek. Kérjük, aki teheti, US bankra szóló csekket, Money Ordert küldjön. A külföldi csekkeket a szerkesztő, Joseph Soos, nevére kérjük kiállítani. MEGHALT VITÉZ ERDÉLYI ISTVÁN Ismét szegényebbek lettünk egy önzetlen munkatárssal. Völgyi Gyula, majd dr. Kollarits Béla, és most v. Erdélyi István hagyott itt bennünket. vitéz ERDÉLYI ISTVÁN szkv.m.kir.honv. százados a Szent I,ászló Társaság és Rend érdemkeresztes, az Árpád Akadémia, a Turáni Akadémia, az Észak-Amerikai Magyar Ciszter Diákszövetség tagja, a Dél-Magyarországi Felszabadító Tanács tb. tagja, 1985. október 8-án, 74 éves korában, boldog házasságának 47. évében legfelsőbb parancsra bevonult Csaba királyfi és Szent László égi seregébe örökös szolgálattételre. Holttestét végakarata szerint a New York-i Szent István templomban tartott gyászmise után elégették és hamvait Dudán a Farkasréti temetőben fogják örök nyugalomra helyezni. Vitéz Erdélyi István, apai, anyai részről ősi székely családok leszármazottja, 1910. november 14-én, Kiskunfélegyházán látta meg a napvilágot. Középiskolai tanulmányait Egerben és Dudán a ciszterciták gimnáziumában végezte. 1929-ben jelesen érettségizett. A Ludovika Akadémia elvégzése után, 1933-ban hadnaggyá avatták. Részt vett a felvidéki terület visszacsatolásában, Kárpátalja és a Délvidék visszafoglalásában, majd a gyors-hadtest kötelékében, az 1941-es orosz- országi hadjáratban. 1944 decemberében a marosvásárhelyi ,.Csaba királyfi" gyorsfegyvernembeli hadapród iskolával, mint századost, Németországba telepítették ki. Az összeomlás után több emigráns szervezet alapitó és vezetőségi tagja lett. Az Egyesült Államokba családjával együtt 1949 októberében vándorolt ki és haláláig New York városában élt. Első cikke 1949 augusztusában a Kanadai Magyar Újságban jelent meg. Állandó munkatársa volt az időközben megszűnt Magyar Végvárnak, Lármafának és a Kanadai Magyar Újságnak. 1970-től 1975-ig a Svájcban megjelent Virrasztó, időszaki szemlét szerkesztette. Történelmi tanulmányai és cikkei a kulonlkv.ő lapokban (Katolikus Magyarok Vasárnapja. Szittyakürt, Északi Vártán, Ausztráliai Magyarság, stb.) saját nevén kívül „Eris", „Csíkmenasági", „v. E. I." és „A Virrasztó hírszolgálata" jelzéssel jelentek meg. Füzet alakban megjelent nagyobb tanulmányai: Adalékok a magyarság eredet kérdéséhez, London — 1968: A Csanádi püspökség vázlatos története és szerepe a Bánát életében, Cleveland — 1978 (Mindszenty József bíboros emlékére kiírt pályázat díjnyertes műve); A Szent Korona XX. századi kálváriája, Södertalje — 1978 (1978-ban ezüst Árpád-érmet nyert). Mint Padányi Viktor szellemi hagyatékának gondnoka sajtó alá rendezte, előszóval látta el és kiadatta Padányi Viktor „Egyetlen menekvés” (1967); „Történelmi tanulmányok" (1972); „A nagy tragédia” (1977) című munkáit, és újra kinyomatta nagybátyja. Erdélyi Zoltán „Bazsalikom” (Budapest, 1909) című verses elbeszélését; Padányi Viktor „Májusi fagy" (Törökszentmiklós, 1936); valamint Kandra Kabos „Magyar mythológia" (Eger, 1897) című munkáját. „A hazáért mindhalálig!" Gyászolják: felesége, szül. Musil Ilona Mária; gyermekei, András, Farkas, Mária; hat unokája; két menye; veje; rokonsága és baráti köre. Az örök világosság fényeskedjék neki! Isten veled Pista bátyánk! Nyugodj békében! Emlékedet örökké megőrizzük!
