Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1985-12-01 / 12. szám

L. oldal Amerikai Magyar Értesítő VAJDA ALBERT: Karácsony - emlékezetből Elhiszem, hogy az ultramodern embe­riség plasztikfenyőt diszit fel vil­lanykörtékkel, hogy ezzel helyettesít­se az ősi valódi fenyőt és az édeskés szagu viaszgyertyákat. Elhiszem én azt kérem, de nem követem a példát. Nem tartom a kelleténél ósdibbnak és mara­dinak magam, szivesen fogadom száguldó századunk ezernyi technikai vívmányát, de a karácsonyt... igen kéremszépen, a karácsonyt nem engedem! Ez az év egyetlen ünnepe, amelyre már napokkal előbb készülök, méghozzá nem úgy, ahogyan a kor divatja megkí­vánja. Nem rohanok be minden áruházba, nem taposom le felebarátaimat, még fe­le ellenségeimet sem, nem tolongok, lökdösődöm, szitkozódom, nem kapom ki mások kezéből az árucikkeket, hogy min­dent magamnak, csak magamnak szerezzek meg. Nem kérem! En karácsony előtt pár nappal gyermekké fiatalodom vissza. Ne­kem a karácsony ma is az a régi, Stüh- mer-csokoládés, angyalhajas, ezüstszá­las, csillagszórós, viaszgyertyás ün­nep, ami akkor volt, évszázadokkal ez­előtt, gyermekkoromban. . .Minden évben feltűnik előttem a Földesy-féle papir- kereskedés, amelt ott volt a Bulyovsz- ky-utcai Kemény Zsigmond főreál szom­szédságában. Ezt az iskolát érte az a megtiszteltetés, hogy diákjai közé so­rolhatott . A papirüzletben vásároltam rajzla­pot, tust, rajzszöget, Faber Castell ceruzákat, amelyek nevét gyermekes hu­morral a Cyrano verssoraiba helyette­sitettem be, mondván: "Ezek a gascogni legények és Faber Castell a kapitány'" Valószinüleg szürke, kopott, poros papirkereskedés volt az a Földessy-féle, de ilyenkor, karácsonytá jt, emlékezetem laboratóriumában valóságos csodabolttá magasztosult. Látom a kirakatot, amely előtt meg­állók. Kezem sötétkék télikabátom zse­bében, már csak azért is, mert akkori­ban napjában vagy tizszer hallottam: "Nem illik a zsebet zsebredugni!" Háta­mon az iskolatáska, orrom az üveghez nyomva, igy bámulom a szebbnél-szebb tolltartókat, -szines ceruzákat, tempe­rafestékkel töltött tubusokat, fejes vonalzókat. Jaj Istenem, mondom magam­ban, ha a Jézuska hozna egy olyan föld­gömb alakú ceruzahegyezőt és egy óriá­si Elefánt-radirt és egy Pelikán töltő­tollat és 2L szines ceruzát és fekete ceruzát is, radirgumival a végén és s szines tusokat és gombfestéket és ecse­teket és...és...és...Mennyi "és" volt abban a vágyódó gyermektekintetben. Földessy bácsi és néni pontosan tudta ezt. Kimosolyogtak az üzletből, bein­vitáltak, és én még most is, deresedő halántékkal érzem a régi papirkereske­dés felejthetetlen illatát, amely pa- pir, festék, borzecset és ragasztó uj- jongóan izgalmas szagkeveréke volt.Hol van ettől a mai idők higiénikusan jég­hideg, neonfényes, csillogó papirüzle- te, a maga személytelenül rideg gép­szagával. Egész éven át a mai modern világban élek. De karácsony előtt visszaröppe­nek a Földessy-féle papirkereskedésbe. Tintafoltos ujjal, de leirhatatlan bol­dogsággal szivatom fel a lila tintát a süllyeszthető töltőtoll gumitartályba. A Bulyovszky-utcai Kemény Zsigmond reál már régen megszűnt. Eltűnt a régi papir­kereskedés is...Földessy bácsi és néni valahol a menyországi boltban árulja a bárányfelhőkből préselt rajzlapot és csillagporból kevert gombfestéket. De minden évben, decemberben, nálam egy kis időre életrekelnek. És ez igy is marad egészen addig, ameddig élek! __________________________________(A-M.É.) BECSÜLETREND A "TOLVAJ"-NAK?■ A WASHINGTONI KRÓNIKA Írja; "Róbert K. Dornan kaliforniai képviselő a matyar származású Rubin Tibort java­solta az Egyesült Államok legmagasabb elismerésére: 'CONGRESSIONAL MEDAL OF HONOR' kitüntetésre. A CONGRESSIONAL RECORD augusztus 1-i száma E-3785-86 oldalakon közli Dornan képviselő javaslatát és annak indokolá­sát. Rubin Tibor Magyarországon szüle­tett. A II. világháború idején 1L hóna­pig volt a németországi koncentrációs táborban. Kiszabadulása után az Egyesült Államokba jött. A koreai háború idején mint az amerikai hadsereg tizedese^har­colt. Sebesülten fogságba vitték, Észak- Koreába. a L4 hónapig tartó hadifogsága idején Rubin Tibor messzemenő segitő- készséggel ápolta és gondozta a súlyos állapotban lévő fogolytársait: amerikai katonákat. Nagyon jól tudta, hogy halál- büntetést kaptak mindazok, akiket tetten értek élelem lopása közben. 5 mégis hő­sies bátorsággal szerezte meg az élel­met a legyengült állapotban lévő ameri­kai hadifoglyoknak. És amikor LL hónapi fogsága után kiszabadult, hősies vakme­rőséggel elhozta az ott maradt hadifog­lyok listáját..." 1985. december A legszebb ajándék a könyv! - és egy karácsonyi ajándék újság-előfizetés. Lepje meg hozzátartozóit, barátait ka­rácsonyra egy évi- félévi előfizetés­sel .

Next

/
Thumbnails
Contents