Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1985-12-01 / 12. szám

1935. december KÖNNYŰ LÁSZLÓ KÖNYVISMERTETÉS MATHIAS CORVINUS UND DIE RENEAISSANCE IN UNGARN /Korvin Mátyás és a Magyar Reneszánsz Schallaburg, 1982. Félkemény kötés, 786 oldal, sok szövegközti képpel, táblával, térképpel és 86 többszinü nyomattal./ Ez a pazar kiállítású katalógus az 1982-es ausztriai és az 1983-as budapesti történelmi, művészeti "Mátyás király és a Magyar Reneszánsz" páratlanul gazdag a- nyagát mutatja be pompás tálalásban. A nemzetközi kiállítás német katalógusa Ausztria és Magyarország legjobb törté­nelmi, művészeti, muzeológusi és techni­kai személyzetét mozgositotta kiállítás méltó megörökítésére. 1^ ország 122 mú­zeumának 90 legjobb szakembere magyaráz­ta el, irta le a kiállított tárgyak kor- történeti és művészettörténeti jelentő­ségét. Tudomásom szerint az utóbbi idők­ben ez a legjobban feldolgozott és leg­hatásosabban bemutatott magyartárgyu nemzetközi kiállítás, melyre minden mű­velt magyar büszke lehet. Úgy a mérete, mint művészi tálalása és színhelye (a schallaburgi reneszánsz kastély és a helyreállított budai vár) pompás keretet adtak a fontos mondanivalónak. Mondani­valója pedig röviden az, hogy volt idő, mikor a magyar műveltség vezetője volt az európai reneszánsznak. A könyv anyaga nagyon helyesen hang­súlyozza, hogy a magyar reneszánsz nem Mátyással, hanem már az Anjoukkal kezdő­dött, Zsigmonddal folytatódott és Mátyás­ban csúcsosodott ki. Még halálával sem szűnt meg, hanem a Jagellók alatt élte utóvirágzását és Budán csak a török meg­szállás vetett annak véget. Hatása a Felvidéken és Erdélyben még a XVII. szá­zadban is érezhető volt. A kiállítás Zsigmond király budai é- pitkezéseinek képeivel, szobraival kez­dődik. Megismerkedünk továbbá Vitéz Já­nos váradi és János Pannonius pécsi é- pitkezéseinek képeivel, szobraival, em­léktárgyaival. Különös figyelmet érdemel Zsigmond olasz főemberének, Ozorai Pipó- nak szereplése, aki Ozorán korának leg­szebb és legnagyobb firenzei stilusu várkastélyát építtette. (Kiesvén a for­galomból, ez a vár, mint lakóhely és ga­bonaraktár csodálatos módon teljes ép­ségben maradt meg. Restaurálása folya­matban van és öt-tiz évmulva Magyaror­szág egyik legérdekesebb reneszánsz lát­ványossága lesz.) 3-oldal A Hunyadi család anyaga Hunyadi János és Vajdahunyad bemutatásával kezdődik. Mátyás király festményei, szobrai, pén­zei, medáljai mutatják, hogy ő volt a legnépszerűbb magyar király, akiről a legtöbb ábrázolás maradt fenn. Hasonló­képpen feleségéről,Beatrixról és fiáról, Korvin Jánosról is. Külön fejezet mutat­ja be a budai királyi palotát, könyvtá­rát, kerámiai, biblofil, nyomdászati re­mekeit: a második magyar egyetem alapi- tását, és a külföldön tanuló magyar diá­kokat. A visegrádi, nyéki, diósgyőri, tatai királyi paloták képei fogalmat ad­nak az építkezések pompájáról. Továbbá textil és ékszer iparának fejlettségé­ről, művészetéről. Fölöttébb imponálók a XVI. századi berakásos, intarziás bútorok, az erdélyi (csikszentléleki és csikménasági) falusi szárnyas oltárok, a reneszánsz kastélyok, templomok és síremlékek. A legjobban megőrzött és ápolt magyar reneszánsz mű­emlék kétségtelenül az 1506-7-ben épült Bakócz-kápolna, mely eredetiben az esz­tergomi katedrálisban tekinthető meg. Érdekes beszámolót olvashatunk még Sza- polyai János képeiről, pecsétjeiről és sírjáról, valamint a magyar nyomdászat első termékeiről. A királyi származás­táblák, térképek, névmutatók, tartalom- jegyzékek, köszönetnyilvánítások és el­ismerések teszik teljessé ezt a kataló­gust, mely az utóbbi idők egyik legfon­tosabb magyar művészettörténeti forrása. Radnóthy Károly SZÜLŐVÁROSOM ! Hol a Vág a Nagy-Dunába szökken, A torkolattal átellenben épp, Kis városka áll a Duna mentén. Énnekem e hely oly meseszép. Ebben a kis csendes városkában, Itt születtem én egy éjszakán, Itt ringatták először bölcsőmet, Itt tanítgatott édesanyám. Itt éltem le boldog gyermekségem, Itt értek el víg s bús napjaim, Itt játszottam kis pajtásaimmal A Duna-ág füzes partjain. S most, hogy lassan-lassan felnőtt lettem, Nem tudom, hová dob majd sorsom, de Mindig visszasírlak, kis Komárom, Drága, édes szülővárosom. Komárom, 1939. április 26. ______________________________________________ Amerikai Magyar Értesítő

Next

/
Thumbnails
Contents