Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1985-10-01 / 10. szám

12.oldal Amerikai Magyar Értesítő' 1985. október «Ne adjatok nekik pénzt!» /Uj Kelet, Telaviv/ Áron Meged a DAVAR- ban szarkasztikus hangvételű Írásban bi- rálja^az izraeli gazdasági életet és be­vezetőjében felszólítja az amerikaiakat, hogy "ne adjatok nekik pénzt, jobb ha az űrkutatásba, vagy ami még kívánatosabb - a rákkutatásba fektetitek." A szerző a továbbiakban azt irja.hogy akkor követtétek el a nagy hibát, amikor olyan delegációt küldtetek Izraelba a gazdasági helyzet felülvizsgálására, a- mely miniszterekkel, államtitkárokkal, főtisztviselőkkel^és gazdasági szakér­tőkkel tárgyalt. Ők összezavartak tite­ket. Elvakitottak számokkal, mérlegek­kel, különböző adatokkal. Olyan delegá­ciót küldjétek, amely kimegy az utcára, megjelenik a piacokon, az éttermekben, szórakozóhelyeken, bankokban, üzletek­ben. Mit fognak látni? Látják majd a kávéházakat és az ét­termeket, melyeket a nap minden órájá­ban zsúfolásig megtöltenek a vendégek, amikor is fiatal lányok és fiuk, egész családok ülnek az asztaloknál, esznek- isznak. Megkérdezik a bizottság tagjai, mibe kerül az étkezés dollárban és be­jegyzik könyveikba. Utána megkérdezik, hogy mit csinál ilyen sok fiatal ezeken a helyeken munkaórákban, s honnan van pénzük. A bizottság tagjai bemehetnek majd a villanykészülékeket, bútorokat, sőt a- utókat árusító kereskedésekbe és azokat is vevőkkel zsúfolva találják. Az eláru­sítók majd elmondják - szégyenkezés nélkül hogy volt ugyan rövid idővel ezelőtt némi kis pangás, de most, hál* Istennek, jól megy az üzlet, több fri­zsidert, több mosógépet, több videót, több autót vesznek, alig lehet győzni a keresletet. Bemehetnek az utazási irodába is, megkérdezni, igaz-e, hogy a magas adók miatt csökkent a külföldre utazók szá­ma? Az utazási irodák tisztviselői majd jól kinevetik őket és elmondják nekik, hogy minden nyáron ezt jósolják, amikor fölmennek az adók, de az ellenkezője^az igazság, az utazók száma növekszik, sőt, megduplázódott a Távol-Keletre utazók száma, amikoris minden ilyen kirándulás legalább ötezer dollárba kerül. S bemen­nek majd a bankokba.. .Azaz, nem mennek be a bankokba, mert olyan hosszú sorok állnak a pultok előtt, hogy már senki sem fér el a helyiségbe. Este pedig majd látogatást tehetnek a színházakban és koncert-termekben, bepillanthatnak a különböző éjszakai szórakozóhelyekre megállapíthatják, hogy minden-minden tele van, s ha megkérdezik a belépőjegyek árat, megrettennek.^ S majd bérelnek taxit, melyen végig hajtanak az országutakon, a sürü forga­lomban, amely mit sem csökkent. A sofőr majd elmeséli nekik, hogy a benzin ál­landó drágulása ellenére sem csökkent a forgalom, s útközben láthatják a lu­xusvillákat, melyek legutóbb épültek, a városok közelében, a településeken, az uj lakónegyedekben. S ha megkérdezik a sofőrt, az majd válaszol, hogy igen a helyzet nehéz, kérdés, hogy kinek. Aki alacsony fizetésből él, annak nehéz, de a középosztálynak nem rossz, elrendeződ­nek, sőt, spórolnak. Hiszen épp a napok­ban lehetett olvasni az újságokban,hogy az izraeli átlagpolgár megtakarított pénze több,mint 9000 dollár. Több mint Belgiumban, sőt, az Egyesült Államokban. Hihetetlen - mondják majd a bizott­ság tagjai -, de úgy van - bizonygatja a sofőr. S mindez a fekete tőkén kívül. S aztán a bizottság tagjai találkoz­nak a miniszterekkel és a hivatalnokok­kal, akiknek feltesznek néhány kérdést. Például ilyesmit: - Önök azt állítják, hogy helyzetük nagyon nehéz és deficit­jük egyre növekszik. Ha igy van, hogyan lehetséges, hogy önök küldik - a négy nagyhatalmon kívül - a legnagyobb számú küldöttséget minden nemzetközi kongresz- szusra, fesztiválra - államköltségen. Hogyan lehetséges, hogy önök magasabb végkielégítést fizetnek elbocsátott ál­lami alkalmazottnak, mint Amerikában? S vajon elkerülhetetlen-e, hogy az önök megbízottai, ha New Yorkba érkeznek, feltétlenül a Waldorf-Astoriában szán­janak meg? A hollandok ennél kevesebbel beérik. S ha már itt tartunk, miért van önöknek szükségük huszonöt minisztérium­ra, ahol fizetéseket kell folyósítani a miniszternek, a miniszterhelyettesnek, az államtitkárnak, a titkároknak és a titkárnőknek? S fizetik az autótartást, s nagy reprezentatív költségeket. De hi­szen mindez óriási költséggel jár. Nem volna elég tizenkettő? A delegáció, természetesen, válaszo­kat kap minden zavarba ejtő kérdésre. Csakhogy a számok ezúttal már nem tus­solják el a tényeket, miután saját sze­mükkel látták, hogyan él ez az ország. Ne adjatok tehát nekik pénzeket! Ha ennek az országnak igaz barátai vagytok, tanítsátok meg saját lábára állni, saját munkájából élni. (Az Uj Kelet, az izraeli magyar-zsidók lapja. Egyetlen magyar nyelvű napilap a szabad világban.) Izraeli vicc: Egyetlen baráti szomszédunk van, a tenger - és abba is folyton bele akar­nak minket kergetni...

Next

/
Thumbnails
Contents