Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-10-01 / 10. szám
1985. október Amerikai Magyar Értesítő 9.oldal "Elvtársunk, Lukács György" címmel Aczél György irt felmagasztaló vezércikket Lukács Györgyről az Élet és Irodalom április végi számában, a Lukács- centennárium alkalmából. Aczél a XX. század legnagyobb gondolkodói közé emeli Lukács Györgyöt és hangsúlyozza, hogy a marxista filozófus mindig megtalálta a helyes utat és külön érzéke volt az igazság megvilágítására. Hm! Ha visz- szaidézzük az "ötvenes években" megjelent Lukács-irásokat, bizony találunk köztük bőven olyat melyekben az igazság iránt különös érzékkel megáldott Lukács György az égig dicséri Rákosi Mátyást, a legujabbkori magyar történelem legsötétebb figuráját, a véreskezü gnómot. Egy filozófustól kettőt vár az ember elsősorban: pontos ítélőképességet és erkölcsi integritást. Valamelyik hiányzott Lukácsból: mert ha szivéből (és agyából) őszintén dicsérte Rákosit, akkor az értelmi képességeivel volt baj, ami egy filozófusnál súlyos hiba, ha pedig csak gyávaságból hunyászkodott meg a kopasz diktátor előtt és meggyőződése ellenére zengett ódákat nagyságáról, akkor az erkölcsi bátorság hiányzott belőle. Akár eimek, akár annak volt híjával, semmiképp nem érdemes arra, hogy a "nagy" filozófusok között tartsa számon akárki is Dehát ha Aczélnak jó, legyen a kedve szerint: őbelőle is ez a két tulajdonság hiányzik, nem csoda, ha rajong érte. Si- milis simili gaudet...(FMH) Márai Sándor is foglalkozik Lukács Györggyel a "NAPLÓ 1976 - 1983" cimü legújabb könyvében:-A Budapesten közreadott Társadalomtudományi Szemle közli Lukács György "Irodalom és Művészet mint felépítmény" cimü tanulmányát. A szerző a Magyar Tudományos Akadémia e- gyüttes ülésén 1951-ben tartotta meg e- lőadását. "Mindössze egy év telt el, a- mióta Sztálin elvtárs cikkei a nyelvtudomány kérdéseiről megjelentek, és ma már elmondhatjuk, hogy a cikkek történelmiekké váltak..." - igy kezdi. Aztán oldalakon át gátlástalan buzgalommal isteníti Sztálin elvtárs "lángeszüen meghatározott (sic) nyelvészeti tételeit, a newspeak orwelli előírásait. "Lángeszű, zseniális, történelmi jelentőségű" minden, amit Sztálin a nyelv "felépítmény" és "nem-felépitmény" jellegéről mondott. Ezek szerint az irodalom és a művészet "felépítmény", amely maradéktalanul egy kor szociális viszonyaiból származik. Babits "A gazda bekeríti házát" cimü versét idézi., és megállapítja, hogy a vers nem más, "mint aktiv, harcos kiállás a polgári, kapitalista alap mellett." Mindez oldalakon át. Közbül a szerző mindig újra lelkendezve ismétli Sztálin nyelvelméletét, a tételt, hogy a művészet és az irodalom soha nem volt más, mint a korabeli társadalmi viszonyok "felépítménye". Homeros, Dante, Shakespeare és Goethe - e szemlélet szerint - valamennyien "felépítmények" voltak, nem független szellemi alkotók, hanem termékei a társadalmi rendszernek, amelyben éltek...(Szegény Babits, aki élete végén rövid időre vityillót szerzett Esztergomban, kiteregetett zsebkendőre emlékeztető kertet hozzá és bekerítette házát...kapitalista volt, amikor megírta a "Jónás könyvét", a "felépítményét. ) A neves esztéta szerint a művész csak akkor alkot, ha a szocialista realizmus eszközeivel tükrözi a korabeli társadalmi helyzetet...És "ha az alap, amire egy korszak irodalma és művészete felépitményszerüen rárakodott megrendül" , akkor az "alap" legkisebb változ- sa "elég arra, hogy az irodalom igen nagy része végleges feledésbe merüljön. Ezt az eltűnési folyamatot mindenütt megfigyelhetjük, Magyarországon is. Elég, ha Herczeg Ferenc, Molnár Ferenc, Tormay Cecil, Zilahy Lajos, Márai Sándorra gondolunk..." És mindig újra "Sztálin kor- . szakalkotó zsenialitása minden időkre meghatározta az irodalom és művészet felépítmény jellegét stb." De Lukács Györgyről, emigrációs kortársai sem írnak valami meleg hangon. Idézünk a Bécsi Magyar Újság 1919. november 25-i^számának "Tanúvallomás" c. cikkéből: "Évekig az ő fülledt értelmet- lenségü körmondatai keltették a legkellemetlenebb feltűnést Pesten. Olyan városi és köztisztasági botrány volt Lu^. kács Gyurka irodalmi működése, mint a Cséry-féle közhulladék-telep. Bosszankodtak, mulattak rajta, végre is belefulladt a köznevetségbe. Aztán ez is elmúlt, mint a zöld szamarak háromnapos legendája általában. Lukácsot elfelejtették groteszk tehetetlenségével e- gyütt." A Proletár cimü lap (ugyancsak Bécs- ben jelent meg 1921. december l-én)azzal vádolja a Lukács-féle csoportot, hogy nem számoltak el a pénzekkel, csődöt i- déztek elő. A 11 hasábos cikk "kártevő kalandoroknak" nevezi a Lukács-Landler vezette csoportot. A cikk igy fejeződik be: "A Kommunisták Magyarországi Pártjának jövendő útja kikerülhetetlen szükségszerűséggel a (...) csoport politikai hulláján vezet keresztül."
