Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-10-01 / 10. szám
Amerikai Magyar Értesítő' 1985. október 10.oldal \ *** ■ • ■■ ■ —AZ I956-OS OKTÓBERI MAGYAR FORRADALOM ÉS SZABADSÁGHARC EMLÉKEIBŐL ☆ ☆☆ KISKÖRÚTON TÖRTÉNT____- Részlet, 1956 Most Bajcsy Zsilinszky utcának hivják. Az eső lassan szemerkélt. Enyhe idő volt különben és az utcákon nyüzsgött a nép. Most mindenki mindent látni akart. Volt is mit bőven amerre csak nézett az ember szeme. Mint egy hatalmas kirakat olyan volt Budapest... Csakhogy ebben a kirakatban most a régi rend fordítottját mutatták a dolgok. Mindenki, mindent feldúlt, s végül a rombolók egymást is kiirtották. . .Vagyis leharcolt tankok, félredőlt villamoskocsik, kettétört fegyverek, puskák, benzines üvegek, döglött gránátok, lecsüngő dróthuzalok, hullák, épülettörmelékek és ki tudja milyen szeméttömb éktelenkedett a járdákon és úttesteken. A gyerekek közül sokan egy-egy kilőtt orosz tankon lovagoltak vagy búj ócskát játszottak körülötte. Majdnem csendes volt minden, csak elvétve dördült el puskalövés. Valahol messziről felelget- tek egymásnak, mintha nem tudnák a rendzavarok, hogy béke van újra, s ünnepel Budapest, talán az egész ország. Kint sétálok én is a bámészkodók között és már a Nemzeti Múzeumnál tartok, mikor a túlsó oldalon, közel a Kossuth Lajos utcához nagy tömeg verődött össze. A tömeg, amely ment, sodródott nem félénk, de nem is bátor. Közöttük számosán, szomorú emberek beszélgettek vagy pusztán várakoztak. Már a gyerekek sem rikoltóztak körülöttünk. A kíváncsiság engem is átsodort, hogy megnézzem az uj látványosságot. Alig fértem az embergyürütől közel az összesereglés okához, ezért érdeklődni kezdtem felőle. De válasz helyett csendre intettek, amit csak akkor értettem meg mikor sikerült egy kar szalagos nyomába szegődni. Azt hitték, ill. hihették, hogy hivatalos közeg vagyok és utat szorítottak nekem is. Az embersokaság közepén azután elállt szemem-szám a borzalomtól, ahogy a halál elém toppant. Egy rögtönzött körüldiszitéssel selyem lobogó és virágcsokrok között feküdt egy felismerhetetlenségig összeroncsolt fiatalember. Szinte jelenésszerü- nek hatott. De nem erről akarok beszélni. Mert selyem lobogó és virágcsokrok nélkül ezrek és ezrek buktak fel az utca kövezetén és tapodta őket porba a tankok her- nyótalpa. Itt a megrendítő az volt, hogy a hős gyermekember mellett egy megtört szivü és reménytvesztett fiatalasszony tördelte a kezét. Hallható volt ahogy ropogtak az ujjperecéi és mindnyájan látu tűk, hogy vált fekete haja szürke kalapja alatt fehérré. Olyan seszinü fehéres lett mint mikor a lenvásznat készítették az asszonyok odahaza. A szempillája is belefehéredett. Senki sem kételkedett abban, hogy anya volt a sok közül, aki megtalálta és megismerte haza nem térő gyermekét "a legjobbat és a legkisebbet", amint mondogatta teteme felett. Többen tartották távol a véres hullától akinek kezébe merevedett a fegyvere. Hosszan elgondolkoztam ezen a sziv- szorongó látványon, az anyán és gyermekén. Kerestem az okokat, hogy mi kény- szeritette a fiút, hogy fegyvert fogjon az elnyomók ellen, mikor anyjáról Ítélve helyzetét, gondtalanul élhettek. S ekkor értettem meg, hogy közös veszélyben egységes a magyar. Megértettem az anyát az elnémult kis hőssel együtt, a- kik igy együtt a sok elfásult embernek példát mutattak;. Mintha megfordult volna a régi rend, hogy most a fiuk és lányok állnak a vártára azokkal az édesanyákkal, akik megdicsőült gyermekeiket gyászolják... Én akkor büszke voltam ezekre az önfeláldozó gyerekhősökre és - kicsit szégyeltem is magam. Lajossy Sándor ,, Veletek voltam aznap, mikor a Bem szobornál magyar és lengyel zászlók alatt ujjongtatok. Nem tudom, közületek ki él még és ki holt már, midőn elnémult minden, csupán a tűz ropog. ” (Adam Wazyk: Qui Tacent Clamant) Lengyelország ,,A legiázott, bilincsbe vert Magyarország többet tett a Szabadságért és igazságért, mint bármelyik nép a világon az elmúlt húsz esztendőben. ” ,,A magáramaradt Európában csak úgy maradhatunk hívek Magyarországhoz, ha soha és sehol el nem áruljuk amiért a magyar harcosok életüket adták, és soha, sehol — még közvetve sem — igazoljuk a gyilkosokat. ” (Albert Camos: „A magyarok vére”) Franciaország ,,Szent vagy Magyarország, rettenthetetlenül dicsőséges. Halántékodon a töviskoszorúval, mint a Megváltó a kálvárián ” (Juana De Ibarbourou) Uruguay ,,Ej romantika, kék füsttel égsz te .. . Szovjet tankok Budapest kövén. A Lubjanka pincebörtönében Mennyi víz folyt el, s mennyi, mennyi vér. ” (A. Petrov) Moszkva 1961. ,,Dobtátok magatokat az egyenlőtlen küzdelembe Oroszlánugrással, énekelve. Lehelletetek, szent véretek lánggá legyen Feloldani a szolgaság láncait. Gyorsan adja Isten, hisz Szabadságotok Fája virágban álljon, testvéreink!” (Szpirosz Panajotopulosz: „Magyar testvéreinkhez ”)
