Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-10-01 / 10. szám
Ára: 1.25 USA doll&r J Amerikai Magyar j VI ÉRTESÍTŐ HUNGARIAN Hűséget fogadunk a zászló előtt, amely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét. Tamási Áron Baltimore, 1985. október XXI.évf.10.szám STIRLING GYÖRGY: A huszonkilencedik évforduló KIÁLTÓ SZÓ a szabad világ magyarjaihoz Véreim, Magyarok! Kezdetben volt a hallgatás. A tervszerű, tudatos aéyonhallgatás. Amikor október utolsó hetéhez érkezett a naptár és a nyugati újságokban, és természetesen az emigrációs lapokban, a szabadföldi magyar sajtóban sorra jelentek meg a visszaemlékezések, ünnepi cikkek', a hazai újságok oldalain hiába kerestünk volna egyetlen sort is 1956-ról. S ez igy ment hosszú éveken át. Mintha akkor, 1956- ban semmi sem történt volna Magyarországon... Hogy valami mégiscsak volt, arra egyetlen apró jelből, egy évről-évre szinte azonos szöveggel megismétlődő pársoros hirből következtethetett az újságolvasó polgár és következtethettek azok az ifjabb korosztálybéliek, akik 1956 táján, vagy később születtek és a forradalomról csupán családi körben hallottak néhány óvatosan elejtett szót. Vagy iskolai KISz-foglalkozásokon, pártszemináriumokon kaptak rövid marxista szellemű tájékoztatást arról, hogy 1956 őszén volt földesurak és nyugatról hazaküldött fasiszta katonatisztek meg akarták dönteni a szocialista rendszert. Az ötvenhat utáni negyedszázadban - huszonöt éven keresztül - csak november if. táján jelent meg utalás a magyarországi sajtóban a Népköztársaság kritikus napjaira, amikor egy hajszálon múlott, hogy a magyar népnek végleg sikerült leráznia magáról a kommunista rendszer béklyóit. Ez az évente ismétlődő novemberi hirecske csupán arról szólt, hogy az ellenforradalom áldozatainak emléHa kürtöm lenne, riadót fújnék rajta nappal és éjszaka! Ha kardom lenne, vérbe mártva hordoznám meg köztetek! De csak a szó maradt meg nyelvem gyökerén s a hang mely be- leorditja ebbe a felfordult, kerge világba: pusztul a magyar! Veszedelembe a nemzet! Ezeréves honában láncra verve vérzik és segítségért kiáltó szavára nem figyel föl senki! S mig pusztul a magyar odahaza a Kárpátok alatt: mi idegenbe bujdosott magyarok ülünk szétszórtan, behúzott nyakkal, békés otthonunk kényelmében s tehetetlenségünkben csak keseregni tudunk. Sajog bennünk ez a tehetetlenség s ha magunkba nézünk: szégyenkezünk a szolid jómódért amibe sorsunk ültetett, mig odahaza éheznek,fáznak testvéreink s oláh korbács veri véresre görnyedt hátukat. De tehetetlenek vagyunk-e valóban, vagy csak a kényelem, az elhízott lélek tunyasága hiteti el velünk? Miért tudnak a zsidók segíteni egymáson a földgömb minden távolságán át? Miért különb a zsidó mint a magyar? Lehetséges lenne,hogy a nemzeti hűség parancsolatait mélyebbre véste Isten az ő lelkűkbe mint a mienkbe? Tagadom ezt, ameddig élek. S ameddig élek: hirdetni fogom, hogy mi sem vagyunk alábbra- valók. Mindössze a szikra hiányzik mely fölgyujtaná lelkűnkbe a várakozó fáklyát, /Folytatás a 5. oldalon./
