Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1985-09-01 / 9. szám

1985. szeptember Amerikai Magyar Értesítő 3.oldal kereshették meg a kenyérre valót. Akik pedig behódoltak a kopasz gnómnak,azok- Benedek István szavait idézve - min­dent megkaptak. Magas fizetést, megbe­csülést, cimet, rangot, sokszor még azt is, amit a rendszer az üldözöttektől elvett. Monjuk ki kereken: aki azokban az években bizonyos szinten fölül élt- élhetett - s aki abban a korszakban egybizonyos társadalmi kategóriához tartozott és rangot viselt, azt óvato­san kell kezelnünk. Nem vagyok hive a kollektiv Ítélkezésnek, ahogy 45-ben sem értettem egyet azzal, hogy az iga­zolóbizottságok hatodik fizetési osz­tálytól fölfelé minden állami alkalma­zottat sommásan bűnösként kezeltek, de a Rákosi-terror együttműködőit, a kom­munista rémkorszak kollaboránsait haj­lamos vagyok minden egyéni mérlegelés nélkül kirekeszteni a tisztességes ma­gyarok közösségéből. Lyuk az életrajzon Aki az ötvenes években Magyarorszá­gon zavartalanul élt, az - mint az Élet és Irodalom vitája is bizonyítja - most igyekszik magyarázkodni, mentegetőzni és mellébeszélni. Ez gyanús. De az még gyanusabb, ha valaki egyetlen szót sem szól életének az ötvenes évekre eső sza­kaszáról. Mert ilyen is akad. Aki úgy tesz, mintha akkor a világon se lett volna, vagy netán mélyfagyasztott álla­potban vészelte volna át azt a korsza­kot. Ha kérdezik, bőven beszél még óvo­dáséveiről is, csak éppen ezekről az é- vekről hallgat. Mélyen. És nyilván van rá oka. Miről jutott mindez most eszembe? Nos kedvenc lapom, a Nyugati Magyarság­ban legutóbb "Bemutatkozom" címmel nyom­dafestéket kapott egy cikkecske. Ha még emlékszik a kedves Olvasó, az Értesítő májusi számában foglalkoztam egybizonyos "Szentpétery" Írásával, mely Crane kép­viselő törvényjavaslatát kifogásolta s ezzel kapcsolatosan föl tettem a kér­dést: "Jó lenne tudni, ki is ez a Szent­pétery, mert úgy talán magyarázatot ta­lálnánk arra, miért helyteleníti az il­lető egy amerikai törvényhozó kommunis­taellenes akcióját? Mivelhogy - jegyez­tem meg később - úgy tűnik, a cikk szer­zője valaha valahol kommunista nevelést kapott, ami nem is hullott nála rossz talajra.. ." S lám, a Nyugati Magyarság júniusi számában az illető fölfedte kilétét. Megtudjuk, hogy Vörös Miklósnak hívják és 1930-ban született Budapesten. Miu­tán sikeresen elvégezte iskoláit és jo­gi doktorátust szerzett - úgy számítom, ez 1952-53 táján lehetett - 1965-ben bécsben bevándorlási engedélyt kért az amerikai konzulátuson. Leírja azután, hogy az Egyesült Államokban még egy doktorátust szerzett, aztán Washington mellett telepedett le és a főváros e- gyik igen tekintélyes jogi irodájában dolgozik. És^később írni kezdett magyar újságoknak. Édesanyja iránti kegyelet­ből választva a Szentpétery irói nevet. Ez eddig rendben is lenne. Bár az mindig elgondolkoztató, ha valaki a nyilvánosságnak szánt cikkei alá nem meri a saját nevét írni. Miért bújik álnév mögé? Kitől, mitől van tartani- valója? Miért nem vállalja nyíltan, a- mit leirt? No de ezt most hagyjuk: meg­tudtuk, hogy Szentpétery igazi neve Vörös - amit az amerikai tisztviselő Veoreosnek irt, ami azt mutatja, hogy az átlagnál jóval műveltebb amerikai volt az illető,mert az angol nyelvterületen egyszerűen csak elszokták hagyni az éke­zeteket, s nem törik magukat a kettős betűk használatáért, dehát most ez is mellékes - és mint ilyen, otthon iskolá­ba (egyetemre) járt, itt Amerikában meg tovább tanult, majd tisztes karriert csi­nált. És közben? Minderről ugyanis közel negyven sorban tájékoztat a "bemutat­kozó" Vörös-Zeoreos-Szentpétery, de a közbeeső évekről egy mukkot sem ejt. Lyuk az életrajzon...És a lyuk pont ott tátong, ahol az számunkra a legérdeke­sebb lenne. Az ötvenes éveknél. Pontosan 13 év maradt ki Szentpétery "bemutatko­zásából" - 52-től 65-ig -, ami felöleli a Rákosi-rémkorszak legsötétebb éveit, magábafoglalja a forradalom heteit és még az utánakövetkező, nem túl rózsás esztendőket is. És bennünket legfőképp ez a 13 év érdekel: nem az egyetemi dip­loma megszerzése és mégkevésbé az Ame­rikában töltött idő. Ne vette volna észre Szentpétery, hogy a Crane-törvényjavaslat furcsa meg­ítélését épp ezekkel a - kommunizmusban töltött - éveivel hoztam összefüggésbe, az akkor beleivódott reflexekben keresve állásfoglalása nyitját? Vagy nem akarta észrevenni, mert igy kényelmesebb volt számára? Mert kínos neki azokról az évek­ről beszélni? Nos ez bizony minden, csak nem "bemutatkozás"! Ez mellébeszélés. Nesze semmi fogd meg jól. Mérgében, hogy ilyen kellemetlen kér­désekkel zaklatom, kóros feledékenység- gel, majdhogynem szenilitással gyanúsít. Utalván arra, hogy nem is egy régebbi személyes találkozásunkkor ő már több­ször "eloszlatta a ködöt" múltjáról s nekem pontosan ismernem kell az élettör­ténetét. Részemről a szánalom, mert a memóriával nála vannak bajok. Arról a bizonyos korszakról ugyanis soha nem be­szélt részleteseben, de ha beszélt is volna, ne keverjük össze a publiciszti­

Next

/
Thumbnails
Contents