Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-09-01 / 9. szám
1985. szeptember Amerikai Magyar Értesítő 3.oldal kereshették meg a kenyérre valót. Akik pedig behódoltak a kopasz gnómnak,azok- Benedek István szavait idézve - mindent megkaptak. Magas fizetést, megbecsülést, cimet, rangot, sokszor még azt is, amit a rendszer az üldözöttektől elvett. Monjuk ki kereken: aki azokban az években bizonyos szinten fölül élt- élhetett - s aki abban a korszakban egybizonyos társadalmi kategóriához tartozott és rangot viselt, azt óvatosan kell kezelnünk. Nem vagyok hive a kollektiv Ítélkezésnek, ahogy 45-ben sem értettem egyet azzal, hogy az igazolóbizottságok hatodik fizetési osztálytól fölfelé minden állami alkalmazottat sommásan bűnösként kezeltek, de a Rákosi-terror együttműködőit, a kommunista rémkorszak kollaboránsait hajlamos vagyok minden egyéni mérlegelés nélkül kirekeszteni a tisztességes magyarok közösségéből. Lyuk az életrajzon Aki az ötvenes években Magyarországon zavartalanul élt, az - mint az Élet és Irodalom vitája is bizonyítja - most igyekszik magyarázkodni, mentegetőzni és mellébeszélni. Ez gyanús. De az még gyanusabb, ha valaki egyetlen szót sem szól életének az ötvenes évekre eső szakaszáról. Mert ilyen is akad. Aki úgy tesz, mintha akkor a világon se lett volna, vagy netán mélyfagyasztott állapotban vészelte volna át azt a korszakot. Ha kérdezik, bőven beszél még óvodáséveiről is, csak éppen ezekről az é- vekről hallgat. Mélyen. És nyilván van rá oka. Miről jutott mindez most eszembe? Nos kedvenc lapom, a Nyugati Magyarságban legutóbb "Bemutatkozom" címmel nyomdafestéket kapott egy cikkecske. Ha még emlékszik a kedves Olvasó, az Értesítő májusi számában foglalkoztam egybizonyos "Szentpétery" Írásával, mely Crane képviselő törvényjavaslatát kifogásolta s ezzel kapcsolatosan föl tettem a kérdést: "Jó lenne tudni, ki is ez a Szentpétery, mert úgy talán magyarázatot találnánk arra, miért helyteleníti az illető egy amerikai törvényhozó kommunistaellenes akcióját? Mivelhogy - jegyeztem meg később - úgy tűnik, a cikk szerzője valaha valahol kommunista nevelést kapott, ami nem is hullott nála rossz talajra.. ." S lám, a Nyugati Magyarság júniusi számában az illető fölfedte kilétét. Megtudjuk, hogy Vörös Miklósnak hívják és 1930-ban született Budapesten. Miután sikeresen elvégezte iskoláit és jogi doktorátust szerzett - úgy számítom, ez 1952-53 táján lehetett - 1965-ben bécsben bevándorlási engedélyt kért az amerikai konzulátuson. Leírja azután, hogy az Egyesült Államokban még egy doktorátust szerzett, aztán Washington mellett telepedett le és a főváros e- gyik igen tekintélyes jogi irodájában dolgozik. És^később írni kezdett magyar újságoknak. Édesanyja iránti kegyeletből választva a Szentpétery irói nevet. Ez eddig rendben is lenne. Bár az mindig elgondolkoztató, ha valaki a nyilvánosságnak szánt cikkei alá nem meri a saját nevét írni. Miért bújik álnév mögé? Kitől, mitől van tartani- valója? Miért nem vállalja nyíltan, a- mit leirt? No de ezt most hagyjuk: megtudtuk, hogy Szentpétery igazi neve Vörös - amit az amerikai tisztviselő Veoreosnek irt, ami azt mutatja, hogy az átlagnál jóval műveltebb amerikai volt az illető,mert az angol nyelvterületen egyszerűen csak elszokták hagyni az ékezeteket, s nem törik magukat a kettős betűk használatáért, dehát most ez is mellékes - és mint ilyen, otthon iskolába (egyetemre) járt, itt Amerikában meg tovább tanult, majd tisztes karriert csinált. És közben? Minderről ugyanis közel negyven sorban tájékoztat a "bemutatkozó" Vörös-Zeoreos-Szentpétery, de a közbeeső évekről egy mukkot sem ejt. Lyuk az életrajzon...És a lyuk pont ott tátong, ahol az számunkra a legérdekesebb lenne. Az ötvenes éveknél. Pontosan 13 év maradt ki Szentpétery "bemutatkozásából" - 52-től 65-ig -, ami felöleli a Rákosi-rémkorszak legsötétebb éveit, magábafoglalja a forradalom heteit és még az utánakövetkező, nem túl rózsás esztendőket is. És bennünket legfőképp ez a 13 év érdekel: nem az egyetemi diploma megszerzése és mégkevésbé az Amerikában töltött idő. Ne vette volna észre Szentpétery, hogy a Crane-törvényjavaslat furcsa megítélését épp ezekkel a - kommunizmusban töltött - éveivel hoztam összefüggésbe, az akkor beleivódott reflexekben keresve állásfoglalása nyitját? Vagy nem akarta észrevenni, mert igy kényelmesebb volt számára? Mert kínos neki azokról az évekről beszélni? Nos ez bizony minden, csak nem "bemutatkozás"! Ez mellébeszélés. Nesze semmi fogd meg jól. Mérgében, hogy ilyen kellemetlen kérdésekkel zaklatom, kóros feledékenység- gel, majdhogynem szenilitással gyanúsít. Utalván arra, hogy nem is egy régebbi személyes találkozásunkkor ő már többször "eloszlatta a ködöt" múltjáról s nekem pontosan ismernem kell az élettörténetét. Részemről a szánalom, mert a memóriával nála vannak bajok. Arról a bizonyos korszakról ugyanis soha nem beszélt részleteseben, de ha beszélt is volna, ne keverjük össze a publiciszti