Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-09-01 / 9. szám
2.oldal Amerikai Magyar Értesítő HUNGARIAN MONTHLY P.O. Box 7416 Baltimore. MD 21227-0416 U.S.A. Telefons (301) 242-5333 Szerkeszti; Soós József Főmunkatárss Stirling György Évi előfizetési dijs 13 US-dollár Nyugdíjból élőknek: 11 US-dollár Külföldre: 14 US-dollár A lapban megjelent Írások nem fejezik ki szükségszerűen a szerkesztőség véleményét .Azokért minden esetben szerzőik felelősek. Kéziratokat, képeket nem őrzünk meg és nem küldünk vissza.A szükséges javítás jogát fenntartjuk. tették a parancsokat: szadista parancsvégrehajtók, nyomozók, rendőrök, ávósok, börtönőrök, verőlegények. És kellettek szellemi emberek is: jogászok, bírák, miniszteri titkárok, újságírók, önmagukat megalázó, osztályukat eláruló értelmiségiek, propagandisták, mindenféle rendű és rangú tisztviselők. S ezek mind kollektive felelősek az akkor történtekért . Mindenkitől nem lehetett azt kívánni, hogy szembemenjen Rákosiékkal és vállalja a mártirsorsot, vagy a börtönt. Aminthogy emigrációba sem mehetett az egész ország Rákosiék elől. De aki azokban az években felelős beosztásban dolgozott - dolgozhatott - és magasabb állami állásban hagyták működni, az már legalábbis gyanús. Mert ha konkrét bűnök nem is terhelik ezeket, emberi magatartásukkal a legmélyebbre kellett süllyedniük, hogy^az aljas rendszer elfogadja őket. És pozíciójuk, bánt at lanságuk ára a teljes behódolás, a rémkorszak vezetőinek kétrét hajlott gerinccel való kiszolgálása lehetett. ☆ Azokról a bizonyos ötvenes évekről az utóbbi években elég sok szó esik az otthoni sajtóban. Hosszú idő sunyi hallgatása után a lelkiismeretvizsgá- lat és az önkritika szellemében közelítik meg néhányan a kérdést és próbálják föltárni az akkori évek eddig homályban maradt részleteit. Megkísérlik tisztázni azt is: ki mennyiben, milyen mértékben felelős az akkor történtekért? Az Élet és Irodalom hasábjain január óta egymást érik a vitacikkek, melyek különböző szemszögből elemzik az ötvenes éveket. Hadd idézzek pár mondatot az első, vitaindító cikkből, Litván György elgondolkoztató írásából: "Jött egy mélypont, amikor elkötelezett értelmiségi számára alig volt megállás, amikor csak a kivételesen humánus alkat, az el nem fojtott Ízlés, a hatalomnélküli- ség, a szerencse, vagy a kellő időben bekövetkezett kirugatás vagy letartóztatás mentett meg sokakat igazi gazságok elkövetésétől. S az igazi kérdés, amelyre írónak, történésznek, szociológusnak, pszichológusnak, politológusnak választ kellene keresni, nagyjából igy hangzik: miféle kor, miféle rendszer volt az, amely annyi jóravaló, sőt kiváló, morálisan és szellemileg igényes embert is - átmenetileg, vagy végleg és jóvátehetetlenül - szörnyeteggé tudott formálni? Mert szörnyetegekké lettünk rövidebb vagy hosszabb időre, kisebb vagy nagyobb mértékben, ki-ki alkata, temperamentuma s nem utolsósorban az akkor kezében lévő hatalom nagysága szerint. Nem mindenki, ahogy a cinikusok, saját felelősségük csökkentésére beállítani szeretik, de sokan..." Az egymást vádoló, felelősséget egymásra hárító s a hibát mindig másokban kereső, mentegetőző vita hónapokon át folyt az ÉS oldalain, de senki sem merte kimondani: aki akkor, azokban a kritikus években tiszta tudott maradni, annak és csak annak van joga ma - akár otthon, akár az emigrációban - a fórumon ágálni. Aki együtt üvöltött a farkasokkal, aki kiszolgálta Rákosiékat, aki azokban az években felelős, irányító beosztásban ült, ma örüljön, hogy él és huzza meg magát. Az Élet és Irodalom vitazáró cikkét Benedek István irta, aki megszívlelendő intéssel fordul az előző visszaemlékezések egyik-másik, mindenkit és mindent egybemosó, a történteket és- a felelősséget elkenni akaró írójához: utal a langyosokra, akik kiköpnivalók a Biblia szerint és a közönyösökre, akik Dante poklának; kapuja körül kódorognak s "lelkűkben nincs e- rény se vétek". Ezeket nem szabad összekeverni a tisztákkal, akik nem adták magukat oda soha, sem ide, sem oda. A meg- tévelyedettek - ahogy a bűnösöket egyesek nevezik - mindig időben változtatták politikai állásfoglalásukat, hol igy, hol úgy. "Tudom - Írja Benedek István -, hogy ezeknek is nehéz soruk volt, hiszen meggörbedve élni is nehéz, utána kiegyenesíteni a gerincet, még nehezebb, de végső soron mégis ők kaptak meg mindent, s akiknek nem görbül a derekuk, a perifériákon rekedtek..." ☆ Igen, azokban az években a tiszták, azok, akiknek nem hajlott a derekuk és nem voltak hajlandók semmiféle közösséget vállalni Rákosiékkal, még azzal s sem, hogy beállnak kisebb vagy nagyobb csavarnak az államgépezetben, azok a perifériákra szorultak. Ha szerencséjük volt és megúszták a börtönt vagy a kitelepítést, segédmunkásként, deklasz- szált elemként, alsóbbrendű munkákkal 1985. szeptember
