Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)
1985-06-01 / 6. szám
A -felszabadulás" alkalmából egymást követik a magyarországi lapokban a szovjet hadsereg harcairól szóló visszaemlékezések, melyekben az orosz katona jóságos felszabadítóként ajándékozza meg az áhított szabadsággal és minden földi jóval a német-nyilas elnyomástól szenvedett magyar népet. Zabrálásról, n5k megbecste- lenítéséról, Apor püspök meggyilkolásáról nem esik szó ezekben a cikkekben, melyeknek egy jelentős részét szovjet újságokból veszik át a magyar lapok. Példaként idézek e^yet, mely a Magyar Nemzetben látott napvilágot "Egy repülőezred krónikájából" címmel és a főváros ostroma alatt Budapestet bombázó szovjet repülőalakulat egyik pilótája írja le benne akkori élményeit. Többször hangsúlyozza visszaemlékezésében, hogy ők csak a német állásokat és ütegeket bombázták, a lakóházakra vigyáztak, a lakosságot kímélték. De az egész írásműben az a legcifrább, amit bevezetésként olvashatunk a cím alatt« "Testvérlapunk, a Szovjet- szkaja Rosszija készítette számunkra ezt a riportot." Testvérek egymásközt... A Szovjet Legfelső Tanács legutóbbi ülésén terjedelmes jelentést adtak ki a soronkövetkező tennivalókról. A "programnyilatkozat" olyan részeket tartalmaz, melyek vicclapba illenének. Többek közt ezt olvassuk a tájékoztatóban: "A fő figyelmet a gazdaság intenzív fejlesztésére és a nép jólétének ezen az alapon történő növelésére kell összpontosítani. A célok érdekében intézkedéseket foganatosítanak a népgazdaság és mindenekelőtt az ipari ágazatok kitartó és ritmikus munkájának erősítésére." Megnyugtató lehet a szovjet polgárok számára,hogy a kommunizmus hetedik évtizedében végre programba vették a népjólét emelését, aminek megvalósítása előtt nyitva az út, csak a "kitartó és ritmikus munkát" kell erősíteni... Ennyi az egész. És hogy eddig mindez még nem sikerült, arra is kész a magyarázat. Olvashatja bárki: "Az ülésen rámutattak arra, hogy a Szovjetunió egyes minisztériumai és főhatóságai nem foganatosítottak megfelelő intézkedéseket a szervezői munka színvonalának emelése, a meglévő lehetőségek és források maximális kihasználása, s az állami, a munka- és a technológiai fegyelem növelése érdekében. Ezek az intézmények nem a szükséges felelősségérzettel viszonyultak a Szovjetunió Legfelső Tanácsa bizottságainak javaslataihoz, észrevételeihez, gyengült a megszabott feladatok teljesítésének ellenőrzése." Mindebből kiderül, hogy a marxi-lenini út vezet a jóléthez, s csupán az emberi gyarlóság, az ellenőrzés lazasága oka annak, hogy még mindig nem érték el a kapitalista életszínvonalat, aminek túlszárnyalását Hruscsov már évtizedekkel ezelőtt megjósolta. No de még nincs veszve minden, a Legfelső Tanács tudja a tennivalókat: "Az Elnökség javasolja a Szovjetunió minisztertanácsának, hogy növelje a minisztériumi és főhatósági szintű vezető szervekkel szemben támasztott követelményeket, az'1985* évre szóló terv végrehajtása érdekében, az állami fegyelem erősítése, a takarékossági intézkedések erősítése, a dolgozói kollektívák alkotó energiái sokoldalú fejlesztése, az egész ötéves terv telje-^ sítése és a XXVII. pártkongresszus előkészítése érdekében." Lám, ilyen egyszerű az egész: ha mindezt sikerül megvalósítani - és miért ne?... - már egyenes a (marxi-lenini) út a teljes jóléthez. Ezt az ülés résztvevői is így érezhették, mert a jelentés befejező mondata így hangzik: "A résztvevők nagy megelégedéssel fogadták az SZKP Központi Bizottsága plénumának eredményeit." - Elképesztő az a primitívség, ahogy a világ vezető (és követendő példát mutató) szocialista államának legfelső szerve megfogalmazza a tennivalókat s aztán rögtön "megmagyarázza a bizonyítványt"; azt^a siralmas bizonyítványt, amit az élet állított ki a kommunizmusról. Szomorú arra gondolni, hogy ehhez a primitív szovjetkommunista stílushoz kell igazodniok a középeurópai vazallus-országoknak is és ilyen ostoba szövegekkel kell beérniök ezen országok társadalmainak. Az olvasó- közönség szellemi képességeinek lebecsülését jelenti, hogy ilyesmi egyáltalán napvilágot láthat - nyomtatásban - magyar újságban. "Május elsejét köszöntötte az ország" - jelentik a "munka ünnepe" után megjelent hazai újságok és bőséges ismertetést közölnek a lezajlott ünnepi eseményekről. "A vörös és nemzeti színű zászlókkal fellobogózott felvonulási téren úttörőköszöntővel kezdődött a fővárosi dolgozók május elsejei seregszemléje: piros nyakkendős pajtások százai futottak a tribünökhöz, hogy virággal köszöntsék az ott helyet foglaló közéleti személyiségeket, aztán megindultak a felvonulók": ezekkel a szavakkal vezeti be a Magyar Nemzet riportere a részletes beszámolót, melyből megtudjuk, hogy hány budapesti üzem hányezer dolgozója vonult el ezen a délelőttön Kádár Jánosék előtt a Dózsa György úton. Lelkesen, zászlócskákkal, virággal integetve "pártunk és kormányunk" vezetői felé. Olvashatunk még egésznapos majálisról, szórakoztató rendezvényekről, utcabálról és főleg evésről- ivásról, melynek mind az volt a rendeltetése, hogy emlékezetessé tegye a "munkások nemzetközi ünnepét". Amit nem a felvonulásért és a többi cécóért szeretli+. oldal. Amerikai Magyar Értesítő 1985. június
