Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1985-06-01 / 6. szám

nek a dolgozók, hanem azért, mert egy soronkívüli munkaszüneti napot jelent: és ha már választani kell, a pesti ember inkább felvonul, mint dolgozik. ..

Az ilyenkor szokásos protokollbeszéd is elhangzott a rádióban és televizióban (idén egy Nagy Sándor nevű SZOT-titkárra bízták a felolvasását) s jellemző módon még ebben az ünnepi beszédben is szó esett a munka hiányosságairól, a munka- fegyelem lazaságáról: "Talán nem veszik ünneprontásnak - mondta a szónok -, ha épp a munka ünnepén teszem szóvá, hogy nem csak beszélnünk kell a munkafegyelemről, a munka minőségéről, a mainál eredményesebb munkáról, hanem határozottan tennünk is kell valamit érdekükben!" De talán még érdekesebb volt az, amit a társadalmi feszültségekről hangzott el a beszédben: "Fontos, hogy a jelenlegi igényeknek jobban megfelelő, igazságosabb szociálpolitikai elveket és gyakorlatot alakítsunk ki, mely a mainál biztonságosabban képes orvosolni egyes társadalmi feszültségeket." Ezek a szavak úgy hangzanak, mintha egy kapitalista ország ellenzékben lévő kommunistája mondta volna azokat. Pedig nem: a hatalmon lévő és a szocializmust építő párt képviselőjének szájából hangzottak el,a párt hivatalos véleményeként. Mert ugye mások az elvek és más a gyakorlati élet is.

Kádár János is nyilatkozott a nagy ünnep alkalmából a külföldi vendégeknek, de ő csak optimista általánosságoknál maradt: "Ez a felvonulás tükrözi a magyar dolgozóknak azt az elhatározását, hogy továbbra is a szocializmus építésének útját kívánják járni" - mondta többek közt a párt főtitkára, amire megjegyezhetnénk, hogy a magyar dolgozóknak más választásuk úgy sincs. Hogy pedig felvonultak, az nem az ő elhatározásukat tükrözi, hanem azt az ukázt, amit minden üzemben kihirdet a szakszervezeti bizalmi és a párttitkár,a május 1. előtti utolsó munkanapon: aki nem vesz részt a vállalati kivonuláson, az másnap már kérheti a munkakönyvét és kereshet új munkahelyet magának.

Török Sándor író 81 éves korában Budapesten elhunyt.

A magánkereskedelem bátorítása hozzátartozik a gazdasági reform politikájához, ugyanakkor egyre szigorúbb állami intézkedésekkel nehezítik a kiskereskedők munkáját. A Kiskereskedők Országos Szervezetének legutóbbi vezetőségi ülésén elhangzott egy beszámoló, mely szerint - különböző hiányosságok miatt - tavaly 169 kiskereskedő engedélyét vonták be, ugyanakkor *4-200 kiskereskedő önként adta vissza az engedélyt és zárta be üzletét. Ezek közül sokan egyenesen csődbe mentek. A beszámoló hangsúlyozta, hogy szabályosabb munkát Várnak a kis boltok gazdáitól. Jelenleg mintegy 25 ezer magánüzlet működik az országban, *4-300 alkalmazottal és több mint tízezer segítő családtaggal.

Életkép a pesti utcáról: A város egyik forgalmas útkereszteződésében egy sofőr megtréfált egy öregasszonyt. Vánszorgó lépteihez képest túl gyorsan váltott a piros lámpa. Sofőrünk a kocsija orrával mesterien megbökte a nénit, és rémült arcába kiáltotta: - Na mi van öreglány? Nem kell már a nyugdíj?... Nem a kő- merev arcú részvétlenség, hanem az arcokon sárgán átcikázó cinkos mosoly volt az elviselhetetlen. (Kijegyezve a Magyar Nemzet április 29-i számából.)

Noha a magyar gyógyszeripar szépen exportál külföldre - kemény valutáért -, Magyarországon krónikus a gyógyszerhiány. Hol ezt az orvosságot nem lehet kapni, hol az tűnik el a patikák polcairól. Ahová virágokat, zöld növényeket, meg más dekorációt helyeznek a patikusok, hogy eltereljék a vevők figyelmét a hézagokról. Jól illusztrálja ezt a fonák helyzetet a Magyar Nemzet rajzos vicce: a képen egy "Gyógyszertár" feliratú üzletbejárat és virágokkal gazdagon megrakott kirakat látszik. S egy vásárló ezt mondja a patikusnak: "Leleményesség kérdése az egész, hisz’ ideiglenesen virágüzletté alakulhatnának!" És ez nem vicc: komoly! Mert a rajzos tréfa címe: Gyógyszerhiány. S az bizony sokaknak fáj.

/

Megdöbbentő fénykép az Uj Ember március 1*4—i számában: temetkezési urnák szétszórva a földön,egymás hegyén-hátán, mint egy szemétlerakodóhelyen a kidobott kacatok. A kép melletti szövegből kiderül: a felvétel a kispesti Újtemető ravatalozója mellett készült. "Kidobott urnák százai - írja a helyszinen járt újságíró -, bennük egy-egy elhunyt EMBER földi maradványai, hamvai kis nylon zacskóban. Es némelyik zacskó kiszakadva. Az urnákon nevek, halálozási dátumok. A temetőportástól megtudjuk, hogy tíz év után az újra meg nem váltott urnahelyekből az urnákat kidobják. Mert nemcsak lakásból, de temetői helyből is kevés van ebben az országban. De ez az eljárás bizony a kegyelet legelemibb követelményeinek sem felel meg." - Kegyelet a kommunizmusban? Ahol az élőkkel nem törődnek,miért törődnének a holtakkal? Embertelen rendszerek nem tisztelik a holtak emlékét.

1985. június Amerikai Magyar Értesítő 15. oldal