Amerikai Magyar Értesítő, 1985 (21. évfolyam, 1-12. szám)

1985-06-01 / 6. szám

1985. június Amerikai Magyar Értesítő 5.oldal tosabb hagyatékát: A külföldre szakadt magyarság gyermekeit tanitsuk meg magya­rul beszélni. "Nyelvében él a nemzet." Mindszenty biboros nagyon szerette a gyermekeket. Azt érezte, amit Sik Sán­dor fogalmazott meg legszebben: Azt szeretem, aki nevet, Akinek rózsaszin az arca, Aki örül, aki kacag, Aki dalolva megy a harcra. Az én emberem a gyerek, A nagyszemü, nevető gyermek, Akiben szűz minden csirák, Ezer erők rügyezve kelnek. Szeretem azt, aki akar, Aki remény, aki Ígéret, Az enyém a vér és a tűz: A fakadó fiatal élet. Vele együtt szeressük mi is a magyar fiatalságot. Támogassuk őket és tanitsuk meg őket magyarul. Mindszenty hercegprímás másik meglá­tása volt, hogy az uj, részben már ha­zánkon kívül született és élő fiatalsá­got a magyar anyák, a magyar nők tudják legjobban megtanítani és megtartani ma­gyarnak. Újra egy idézettel zárta be az ünnepélyt, mert a magyar költők lega­lábbis a múltban nála sokkal szebben be­széltek magyarul: És volt egy Zrínyi, tündöklő nagyasszony Ki skófiummal asszonyvállán Egymaga hordta férfiváll híján A dőlni roppanó magyar tetőt. A ház fejünkre most is roskadoz s a férfiak szét-százfelé morogva, Üres pohárba dohogják a jajt! De hol vannak az erős asszonyok? Hol vagytok, Zrínyiek? (Tudósitó) New York-i hir: 1985. június 1-én, szombat este 5*30- kor a New York-i Magyar Házban (213 East 82. utca) REVICZKY KÁLMÁN az UFO kutatás nemzetközi hírnevű katonai szakértője, az Amerikai Ürnavigációs Intézet (AIAA) a Hermann 0bérth Rakétatudományi Társa­ság tagjának hatalmas beszámolója: HADÜZENET A VILÁGŰRNEK - a CSILLAG HÁBORÚ Rendezi: a New York Állami Amerikai Magyar Szövetség és az ICUFON Interkon­tinentális UFO hálózat - NY. Kiállítás: eredeti galaktikus űrhajó (UFO) felvételek, analízisek, titoktar­tás alól fel oldott Pentagon és más go­vernment UFO okmányok!(Adomány, 6 doll.) Dr. v. Endrey Antal: Hőseink emlékezete Az idegen élet szürke hétköznapjai közt ismét elérkeztünk egy pirosbetüs ünnephez, melyet egyedül a magyar e- migráció ünnepel: a magyar Hősök Napjá­hoz. A magyar földet holtában is védő nagy lovagkirály, Szent László napján üli meg ezt az ünnepet az emigráció, hogy a hazáért elesett hős katonáinkról megemlékezzék. A hős nem népszerű a mai korban, mely a pipogya nyárspolgárt emelte piadesz- táljára. A hős áldozatot jelent, és pe­dig igen nagy áldozatot, az egész embe­ri élet elvesztését egy magasabb eszmény védelmében, ez pedig a mai, kéjek mámo­rában elmerült világnak nem kell. Az e- migráció mégis megáll most és emlékezik. Mély kegyelettel meghajtja a zászlót a magyar hősök emléke előtt, kik szerte a világban, sokszor ismeretlen sírokban nyugosznak. A magyar mindig hősök nem­zete volt. Nemzeti fennmaradása ezer é- ven át súlyos véráldozattal járt. De ez az áldozat, a hősök vére, nem csak a ma­gyar hazát oltalmazta, hanem egész Euró­pát is. Oltalmazta ezt a hálátlan konti­nenst, mely Trianonnal fizetett nekünk. Már Mátyás király nagy prédikátora, Las- kai Osvát megmondotta: "Ezt az erős nem­zetet, melynek vére és csontjai a körül­vevő országok hegyeit és völgyeit borít­ják, rendelte Isten a nagy török ellen a kereszténység védelmére." A magyar be­csülettel betöltötte ezt az isteni ren­delést, és a magyar vér, a magyar hősök vére, bőven omlott a kereszténység ol­talmára. Azután a nagy török elment, és jött helyette a nagy orosz, már 184-8-ban el­jött, hogy szabadságunk letiporja,majd jött megint az "orosz gőzhenger" 1914- ben, s végül mikor a pánszlávizmus poko­li eszméje egy másik ördögszülte rémá­lommal a bolsevizmussal egyesült, a ma­gyar 19^1-ben megint nekifeszült ennek a szennyes áradatnak, hogy hazáját és az európai civilizációt megvédje. Alig negyven éve annak, hogy a Don- kanyarban kétszázezer főnyi magyar had­sereg nagyobb részt megsemmisült. Ki a hómezőkön vesztette el életét, kit Szi­béria haláltáborai nyeltek el, ki sebe­sülten, rokkantán tántorgott haza. E- zekre a magyar hősökre, kik egy ezeré­ves nemzetmegtartó küzdelem egy láncsze­mét képezték, most különösen is emléke­zünk. Es emlékezik rájuk és a 2. világ­háború magyar hőseire a rabságban síny­lődő magyar nép is. Magyarországon egy­re erősebben megindult egy mozgalom, hogy a második világháború magyar hősi

Next

/
Thumbnails
Contents