Amerikai Magyar Értesítő, 1984 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1984-04-01 / 4. szám

1984. április Amerikai Magyar Értesítő 7.oldal az lehet a part vezetője, mondták, aki a Politikai Bizottságnak is, s a párt Központi Bizottsága Titkárságának is tagja. Hárman voltak ilyenek: Romanov (6l éves), Gorbacsev (52 éves) és ter­mészetesen Csernenko. Romanov és a Központi Bizottság kö­zött évek óta feszült viszony áll fenn. Egyesek ezt azzal magyarázzák, hogy Ro­manov stilusa kissé nyers. Mások azon­ban tudni vélik, hogy a harag, még 1979- ben kezdődött egy egyébként örömteli családi esemény kapcsán. Ezek szerint, amikor Romanov leánya férjhez ment az esküvőn megjelent, nyilván magasrangu vendégek örömük jeléül Nagy Katalin cárnő pótolhatatlan kinai porcellánjait vagdosták a földhöz. A Központi Bizott­ság több tagja helytelenitette a lelke­sedés e különös kinyilvánitását. Kevesen fogadtak tehát Romanovra. Sokan gondoltak azonban Gorbacsev u- tódlására. A C.I.A. például. Gorbacsev nagy tekintélyre szert tett, kiváló gazdasági szakértő, aki kitűnő kapcso­latban volt Andropovval. Dehát 26 évvel fiatalabb volt, mint a szovjet minisz­terelnök, 23 évvel fiatalabb, mint a Szovjetunió legbefolyásosabb embere, Us­tinov hadügyminiszter, s több, mint két évtizeddel fiatalabb, mint Gromyko kül­ügyminiszter. Sok ez. Vannak olyanok, akik úgy gondolják, egy ilyen fiatalem­ber megválasztása (Gorbacsev 52 éves) felér egy rendszerváltozással. Gorba- csevnek sem volt tehát sok esélye. S nem is csak a kora miatt. A nyugati la­pok ugyan sosem foglalkoztak ezzel a kérdéssel, mégis érdemes felvetni: van-e kilátás arra, hogy a Szovjetunióban egy mezőgazdasági szakember legyen a főnök? Hiszen igaz, a szovjet mezőgazdaság óri­ási problémákkal küzd, s aki ott rendet tud teremteni, az kiváló vezető lehet. De az egész marxista-leninista gazdaság- politika hangsúlya az iparon, az ipar- fejlesztésen van. Ez nem azt jelenti persze, hogy azt csinálják legjobban, hanem csak azt, hogy arról beszélnek a legtöbbet. Ha Gorbacsevet nem "képezik át" az elkövetkező években, akkor sosem lesz belőle pártvezér. Maradt tehát Csernenko. Andropov ha­lála után két nappal a francia Journal du Dimanche már meg is irta: Csernenko az uj diktátor. Még meg sem választot­ták. A nyugati sajtó elfogadta a franciák vezetését ebben az ügyben, s a hétfői (február 13.) újságok főhelyen hozták: Csernenko lesz az uj főtitkár. "Szeren­csére" a Központi Bizottság is Csernen- kot választotta. Akit tehát 15 hónappal korábban le- szvaztak, most egyszerre alkalmas lett a párt vezetésére. Nyugaton azok, akik ismerték őt nem voltak éppenséggel el­ragadtatva . Brzezinski, Carter volt elnök taná­csadója például úgy gondolta Csernenko megválasztása "jó" a nyugatnak, mert ő aligha lesz képes felvenni a versenyt az itteni politikusokkal. Peter Haus- lohner a világhirü Yale Egyetem profesz- szora úgy vélte, Csernenko karrierje semmiféle tehetséget sem árul el. A füg­getlen szellemű olasz kommunisták veze­tője Enrico Berlinguer ugyan gratulált Csernenkonak, távirata azonban rendkí­vül hűvös volt. A francia kommunisták sem lelkesedtek. A spanyol kommunisták pedig egyszerűen nem voltak hajlandók állást foglalni, s arra a gyakorlatilag sértő álláspontra helyezkedtek, hogy a főtitkár megválasztása minden párt sa­ját belügye. Malcolm Toon, az Egyesült Államok volt moszkvai nagykövete viszont nem kerülgette a kását, s nemes egysze- süséggel közölte, hogy Csernenko egy tökfej (dullard). Ez azért talán túlzás. Dimitri K. Simes, a Carnegie Alapitvány nagytekin­télyű kremlinológusa rámutatott arra, hogy ahogyan korábban túlbecsültük And- ropovot, most azt a hibát követjük el, hogy lebecsüljük Csernenkot. Csernenko talán nem tökfej, de lega­lább bizonyos mértékig sztálinista. Va- lószinüleg ő az utolsó olyan szovjet ve­zető, aki Sztálin hirhedt párttisztoga- tásai után került fokozatosan egyre ma­gasabb pozícióba, de mindég csak a párt­apparátusban. Akkor tehát, amikor a szovjet ipar­ban és mezőgazdaságban égető szükség van modernizálásra és reformra, olyan ember veszi át a hatalmat, aki soha életében nem vezetett gyárat, vagy termelő szö­vetkezetét, ehelyen sok éven keresztül Sztálin tanításainak terjesztésével fog­lalkozott. Ha az ember jobban belegon­dol, ez egy fokkal még rosszabb, mintha belügyminiszter lett volna. A magyar gazdasági vezetők, akik to­vábbi reformokat akarnak végrehajtani, bizonyára aggódva figyelték, s figyelik ma is a moszkvai fejleményeket. Felte­hetőleg nem kerülte el figyelmüket, hogy a bukása után lassan feledésbe merülő Csernenko éppen 1983 nyarán került újra az érdeklődés homlokterébe. Nagyjából akkor tehát, amikor Nikolai Bajbakov, a szovjet tervhivatal, a Gosplan elnöke a nyilvánosság előtt "megvédte" a gazdasá­gi rendszer központi irányításának el­vét, és hangoztatta, hogy lényegében nincs szüksége a reformoknak, különös­képen azoknak, amelyeket Magyarországon valósítottak meg. Mi jót várhatnak tehát a magyarok Csernenkotól? A magyar párt és kormány képviselői azért lelkesen üdvözölték uj főnöküket.

Next

/
Thumbnails
Contents