Amerikai Magyar Értesítő, 1984 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1984-04-01 / 4. szám
1984. április Amerikai Magyar Értesítő 7.oldal az lehet a part vezetője, mondták, aki a Politikai Bizottságnak is, s a párt Központi Bizottsága Titkárságának is tagja. Hárman voltak ilyenek: Romanov (6l éves), Gorbacsev (52 éves) és természetesen Csernenko. Romanov és a Központi Bizottság között évek óta feszült viszony áll fenn. Egyesek ezt azzal magyarázzák, hogy Romanov stilusa kissé nyers. Mások azonban tudni vélik, hogy a harag, még 1979- ben kezdődött egy egyébként örömteli családi esemény kapcsán. Ezek szerint, amikor Romanov leánya férjhez ment az esküvőn megjelent, nyilván magasrangu vendégek örömük jeléül Nagy Katalin cárnő pótolhatatlan kinai porcellánjait vagdosták a földhöz. A Központi Bizottság több tagja helytelenitette a lelkesedés e különös kinyilvánitását. Kevesen fogadtak tehát Romanovra. Sokan gondoltak azonban Gorbacsev u- tódlására. A C.I.A. például. Gorbacsev nagy tekintélyre szert tett, kiváló gazdasági szakértő, aki kitűnő kapcsolatban volt Andropovval. Dehát 26 évvel fiatalabb volt, mint a szovjet miniszterelnök, 23 évvel fiatalabb, mint a Szovjetunió legbefolyásosabb embere, Ustinov hadügyminiszter, s több, mint két évtizeddel fiatalabb, mint Gromyko külügyminiszter. Sok ez. Vannak olyanok, akik úgy gondolják, egy ilyen fiatalember megválasztása (Gorbacsev 52 éves) felér egy rendszerváltozással. Gorba- csevnek sem volt tehát sok esélye. S nem is csak a kora miatt. A nyugati lapok ugyan sosem foglalkoztak ezzel a kérdéssel, mégis érdemes felvetni: van-e kilátás arra, hogy a Szovjetunióban egy mezőgazdasági szakember legyen a főnök? Hiszen igaz, a szovjet mezőgazdaság óriási problémákkal küzd, s aki ott rendet tud teremteni, az kiváló vezető lehet. De az egész marxista-leninista gazdaság- politika hangsúlya az iparon, az ipar- fejlesztésen van. Ez nem azt jelenti persze, hogy azt csinálják legjobban, hanem csak azt, hogy arról beszélnek a legtöbbet. Ha Gorbacsevet nem "képezik át" az elkövetkező években, akkor sosem lesz belőle pártvezér. Maradt tehát Csernenko. Andropov halála után két nappal a francia Journal du Dimanche már meg is irta: Csernenko az uj diktátor. Még meg sem választották. A nyugati sajtó elfogadta a franciák vezetését ebben az ügyben, s a hétfői (február 13.) újságok főhelyen hozták: Csernenko lesz az uj főtitkár. "Szerencsére" a Központi Bizottság is Csernen- kot választotta. Akit tehát 15 hónappal korábban le- szvaztak, most egyszerre alkalmas lett a párt vezetésére. Nyugaton azok, akik ismerték őt nem voltak éppenséggel elragadtatva . Brzezinski, Carter volt elnök tanácsadója például úgy gondolta Csernenko megválasztása "jó" a nyugatnak, mert ő aligha lesz képes felvenni a versenyt az itteni politikusokkal. Peter Haus- lohner a világhirü Yale Egyetem profesz- szora úgy vélte, Csernenko karrierje semmiféle tehetséget sem árul el. A független szellemű olasz kommunisták vezetője Enrico Berlinguer ugyan gratulált Csernenkonak, távirata azonban rendkívül hűvös volt. A francia kommunisták sem lelkesedtek. A spanyol kommunisták pedig egyszerűen nem voltak hajlandók állást foglalni, s arra a gyakorlatilag sértő álláspontra helyezkedtek, hogy a főtitkár megválasztása minden párt saját belügye. Malcolm Toon, az Egyesült Államok volt moszkvai nagykövete viszont nem kerülgette a kását, s nemes egysze- süséggel közölte, hogy Csernenko egy tökfej (dullard). Ez azért talán túlzás. Dimitri K. Simes, a Carnegie Alapitvány nagytekintélyű kremlinológusa rámutatott arra, hogy ahogyan korábban túlbecsültük And- ropovot, most azt a hibát követjük el, hogy lebecsüljük Csernenkot. Csernenko talán nem tökfej, de legalább bizonyos mértékig sztálinista. Va- lószinüleg ő az utolsó olyan szovjet vezető, aki Sztálin hirhedt párttisztoga- tásai után került fokozatosan egyre magasabb pozícióba, de mindég csak a pártapparátusban. Akkor tehát, amikor a szovjet iparban és mezőgazdaságban égető szükség van modernizálásra és reformra, olyan ember veszi át a hatalmat, aki soha életében nem vezetett gyárat, vagy termelő szövetkezetét, ehelyen sok éven keresztül Sztálin tanításainak terjesztésével foglalkozott. Ha az ember jobban belegondol, ez egy fokkal még rosszabb, mintha belügyminiszter lett volna. A magyar gazdasági vezetők, akik további reformokat akarnak végrehajtani, bizonyára aggódva figyelték, s figyelik ma is a moszkvai fejleményeket. Feltehetőleg nem kerülte el figyelmüket, hogy a bukása után lassan feledésbe merülő Csernenko éppen 1983 nyarán került újra az érdeklődés homlokterébe. Nagyjából akkor tehát, amikor Nikolai Bajbakov, a szovjet tervhivatal, a Gosplan elnöke a nyilvánosság előtt "megvédte" a gazdasági rendszer központi irányításának elvét, és hangoztatta, hogy lényegében nincs szüksége a reformoknak, különösképen azoknak, amelyeket Magyarországon valósítottak meg. Mi jót várhatnak tehát a magyarok Csernenkotól? A magyar párt és kormány képviselői azért lelkesen üdvözölték uj főnöküket.
