Amerikai Magyar Értesítő, 1984 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1984-04-01 / 4. szám
8.oldal Amerikai Magyar Értesítő 198h. április Nyilvánvaló azonban, hogy ők is tudják: egy korszak utolsó képviselőjét köszöntik. S amit majd az üdvözlés után csinálnak, csinálhatnak, az lesz az érdekes . ***** ****************** Az élet védelmében Manapság gyakran rosszat hallhatunk a fiatalságról, ami sokunkat komoly aggodalommal tölt el a jövő iránt. Örömmel közölhetünk végre olyat is, mely a mi fiataljainkra más fényt vet. Székely Péter másodgenerációs magyar egyetemi hallgató alábbi cikke a Bowling Green-i (Ohio) Egyetem újságjában a BG News-ban jelent meg baloldali cikkek között. "1984. január 22.-e a magzatelhajtás törvénysitésének 11. szégyenteljes évfordulója. A törvénybeiktatás előtt és azóta is a magzatelhajtás, abortusz, társadalmunk egyik legelkeseredettebben vitatott problémája. Sokaknak téves az e témával kapcsolatos felfogása, aminek oka a hiányos, vagy hibás információ. Helytálló bizonyítékok birtokában a társadalom az egész problémát másként látná. Ma, amikor mindenki az egyén és az emberiség jogairól beszél, érthetetlen, hogy a magzat jogait figyelmen kivül hagyják.^ Az amerikai történelemből számtalan példát sorolhatunk fel arra vonatkozóan, hogy bizonyos emberi csoportokat hogyan és miért fosztottak meg jogaitól. Például az indiánokat, feketéket tartották alsóbbrendüeknek, majd a nőket nem tartották a férfiakkal egyenrangúaknak, ma a meg nem születettek ellen indult had járat. Ezzel a dilemmával kapcsolatos alapvető kérdés a következő: emberi lény-e a magzat az anya méhében? A tudomány ezt kétséget kizárólag bizonyította. A fogamzás pillanatában a petesejt megtermékenyül a sperma által és ettől kezdve különálló lény lesz mindenféle szempontból. Genetikai felépítése már nem egy az anyával, csak a létfenntartása függ tőle. Már önállóan osztódik, fejlődik, megszületik felnő s meghal. A magzat ugyan külsőleg más mint a csecsemő, de a csecsemő is más, mint a gyerek, a felnőtt és igy tovább. A külalak tehát nem lehet meghatározója annak, mikor kezdődik az emberi élet. A tudomány tehát bebizonyította, hogy a magzat a fogamzás pillanatától valóban emberi lény, akinek pontosan olyan emberi jogai vannak, mint az USA bármely állampolgárának. Ide sorolhatók természetesen az é- let, a szabadság, és a boldogságra való törekvés jogai. A magzatelhajtás engedélyezése csak az anya kényelmi szempontjait veszi számításba! A Legfelsőbb Bíróságnak a magzatelhajtással kapcsolatos döntése ellentmondásról tanúskodik, ugyanis kétszeres gyilkossággal vádolja azt, aki egy terhes nőt megöl,s ugyanakkor engedélyezi a magzat elpusztítását. Sokszor hallani azt, hogy az egyetlen aki elitéli a magzatelhajtást, az a Katolikus Egyház. Ezzel szemben a legtöbb fundamentális, a Bibliára épitő keresztény vallás elitéli az abortuszt, és harcol az életért. Ami végkép felháborító az az, hogy az elabortált magzatokat kísérleti célokra használják fel, pl. szivkisérle- teket hajtanak végre rajtuk, s a kísérlet végén hagyják őket meghalni. Az ártatlan emberi élet túlságosan szent és drága ahhoz, hogy csak azért^ szüntessük meg, mert terhet és nehézséget jelent az anyának. Dr. Grady, aki az abortusz elleni harc egyik kiemelkedő képviselője (pro-lifer) egy harmadik lehetőséget ajánl: a gyermeket bizzuk az Istenre és engedjük élni. Millió meleg otthon fogadná be szeretettel ezeket a terhet okozó gyermekeket, ha megadnák nekik azt a jogot, mely mindannyiunknak megadatott: Jogot az élethez!" Angolból fordította: Székely Kálmán professzor. Kedves Szerkesztő ur, nagyon szépen köszönöm a lapot és benne könyvem hirdetését, ismertetését. Nagyon kiváncsi leszek, vajon olvasótáborából akad-e csak egy kiváncsi is. A magyar nem nagyon kiváncsi, különösen a magyar betűkre, s bizonyos témákra. De azért meg kell tennünk mindent, hogy adjuk, amit adhatunk, hogy ne legyen kifogása: nem nyújtott az irodalom semmit. A sajtószabadságról, véleményszabadságról irt sorok akkor is nagyon jók és helyállók, ha a könyveimre gondolok! Hogy sok nem kellő kvalitású Írója van az emigrációnak? Igaz lehet! De ennek - szerintem - elsősorban nem hiúsági kérdés az oka -, hanem, mint valaki irta: Lassan több olvasó lesz magyarul, mint iró...! írnak a gyöngébbek is, mert nem írnak az erősebbek, pl. az én témáimról! Én sem fogtam volna soha tollat, ha témáimat avatott iró már megírta volna, vagy remélhettem volna, hogy megírja! A lap nem nagy, de sok van benne! Mégegyszer köszönve mindent, küldöm magyar testvéri üdvözletemet:-Fr. K.S.- Dewitt, MI
