Amerikai Magyar Értesítő, 1984 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1984-04-01 / 4. szám
6.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1984. április ment harmadik legmagasabb rangú tisztje, a Wall Street Journal szerint még ennél is tovább ment, s a hirre diplomatáktól meglepő közvetlenséggel azt mondta: "Bull....". A Washington Post szerkesztői ennyi "szakértő" hallatán megijedtek. A lap első kiadásán már nem lehetett változtatni, abban még az első oldalon van Doder hire. A későbbi kiadásokban azonban a hirt erősen letompi-r tották és áttették a huszonhetedik oldalra. Kár volt. Most már tudjuk: a Doder jelentés igaz volt. Érdekes azonban, hogy egyes amerikai lapok, amelyek alig tizenöt hónappal korábban igen barátságosak voltak Andro- povhoz, halála hirétől kezdve nem voltak se barátságosak, se kegyeletteljesek. Az amerikai regényeket olvasó, a- merikai zenét hallgató és közben whis- keyt szopogató úriember Andropov átadta helyét egy szürke és teljesen eredménytelen Andropovnak. A Wall Street Journal például sietett leszögezni, hogy az Andropov korszakból nem az az emlékezetes amit Andropov elért, hanem, amit nem ért el. Nem érte el, egyebek között, hogy a kelet-nyugati feszültség enyhüljön,sőt fokozta a feszültséget, mutatott rá a Wall Street Journal cikkírója. Nem érte el a szovjet katonai vezetőknél, hogy az orosz gazdaságot rendkívüli mértékben terhelő afganisztáni kalandnak véget vessen, sőt, méginkább függő helyzetbe került a katonai vezetőkkel szemben. S nem volt képes egyetlen lépést tenni annak érdekében, hogy az egyre jobban lemaradó szovjet gazdaságot megreformálja. Andropov hivei számára ez volt talán a legfájóbb. Andropov ugyanis uralomra jutásának első percétől hangsúlyozta a termelés fokozásának fontosságát. Beszédeiben többször is rámutatott arra, hogy a termelés emelésének legnagyobb akadálya a gazdaság irányításának túlzott központosítása, s hangsúlyozta, hogy a szovjet gazdaságot gyökeresen át kell szervezni. Feltűnést keltett az a kijelentése, mely szerint az átszervezéssel kapcsolatban figyelembe kivánta venni a testvérpártok gazdaságpolitikai tapasztalatait. Ennek hatására az a vélemény alakult ki, hogy Andropov a magyar minta szerint akarja újjászervezni a szovjet gazdaságot. Ez talán igy is volt. Uralma alatt azonban reform helyett egy uj Sztálin korszak körvonalai kezdtek kibontakozni. A munkaszervezés modernizálása, a termelés és a termelékenység növelése egészen sajátos elképzelések szerint történt. Andropov például rendőröket küldött a délelőtt is játszó mozikba, hogy összeszedjék a "lógósokat". A gazdasági vezetők közül néhányat elbocsájtottak, mások ellen büntető eljárást indíttatott. Voltak o- lyanok is, akiket kivégeztetett. Igaz, ami igaz, ez a "gazdaságpolitika" eleinte eredményesnek látszott. A termelékenység az 1983- év első negyedében 3kai nőtt, a Brezsnyev időszak 1.5^-ával szemben. Csak hát ez sem tartott sokáig. Az ilyen jellegzetesen sztálini módszerek megvalósításához olyan erőre van szükség, amely a terrort folyamatossá tudja tenni. Andropovnak viszont ilyen erő nem állt rendelkezésére. A meghökkentő tény az, hogy azok, akik a terror fenntartásához az erőt adták, lassan korrupttá váltak. Könnyen lehet tahát, hogy azok a rendőrök, akik eleinte raz- ziázni mentek a mozikba, később már maguk is végig nézték az előadást. így történt aztán, hogy a termelékenység színvonala újra visszaesett. Ellentétben egyes lapokkal mi azért ne siessünk pálcát törni Andropov felett. Kétségtelennek tűnik ugyanis,hogy a szovjet felső- és középvezetők óriási százaléka kész volt ellenálni bármilyen reformnak. A gazdasági reform egyet jelentett volna azzal, hogy ezeknek az u- raknak, pardon,elvtársaknak egy jelentős része elveszti állását, s vele hatalmát, magas fizetését, kiváltságait és kényelmét. Még leirni is szörnyű, de talán valóban a kemény kéz, hogy ne mondjuk ököl az egyetlen hatásos eszköz ezekkel az emberekkel szemben. S talán Andropov a munkafegyelem megszilárdításának e külön, középkori módszerét csupán első lépésnek tartotta. Tény ugyanis, hogy éppen ezekben az időkben Magyarországon tovább folytatták a gazdaság reformját. Ez nem történhetett volna meg Moszkva engedélye nélkül. Talán, ha Andropov tovább él, s sikerül neki valamiféle munkafegyelmet helyreállítani, talán akkor igazi reformokra is sor került volna. Dehát nem élt tovább. Andropov halála után nem volt mindjárt nyilvánvaló, hogy Csernenko lesz az utód. Csak két héttel korábban a londoni Economist azt tartotta kívánatosnak, hogy Solomontsev vegye át a hatalmat. A 70 éves Solomontsev végre is nem tartozik a "fiatal" szovjet vezetők sorába, de nem is túl öreg. Az Economist szerint Solomontsev mindkét hatalmi csoport számára elfogadható lett volna. Mások Vorotnikov (58 éves), vagy Geidar Aliyev (6o) éves) kinevezését jósolták meg. Egyes szakértők azonban csakhamar rájöttek arra, hogy találgatásaiknak nincs alapja. "Kiszámították" ugyanis, hogy a szovjet pártfőnök megválasztását bizonyos hagyományok szabályozzák. Csak
