Amerikai Magyar Értesítő, 1984 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1984-04-01 / 4. szám

6.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1984. április ment harmadik legmagasabb rangú tisztje, a Wall Street Journal szerint még ennél is tovább ment, s a hirre diplomatáktól meglepő közvetlenséggel azt mondta: "Bull....". A Washington Post szerkesz­tői ennyi "szakértő" hallatán megijed­tek. A lap első kiadásán már nem lehe­tett változtatni, abban még az első ol­dalon van Doder hire. A későbbi kiadá­sokban azonban a hirt erősen letompi-r tották és áttették a huszonhetedik ol­dalra. Kár volt. Most már tudjuk: a Do­der jelentés igaz volt. Érdekes azonban, hogy egyes amerikai lapok, amelyek alig tizenöt hónappal ko­rábban igen barátságosak voltak Andro- povhoz, halála hirétől kezdve nem vol­tak se barátságosak, se kegyelettelje­sek. Az amerikai regényeket olvasó, a- merikai zenét hallgató és közben whis- keyt szopogató úriember Andropov átadta helyét egy szürke és teljesen eredmény­telen Andropovnak. A Wall Street Journal például sie­tett leszögezni, hogy az Andropov kor­szakból nem az az emlékezetes amit And­ropov elért, hanem, amit nem ért el. Nem érte el, egyebek között, hogy a kelet-nyugati feszültség enyhüljön,sőt fokozta a feszültséget, mutatott rá a Wall Street Journal cikkírója. Nem érte el a szovjet katonai vezetőknél, hogy az orosz gazdaságot rendkívüli mérték­ben terhelő afganisztáni kalandnak vé­get vessen, sőt, méginkább függő hely­zetbe került a katonai vezetőkkel szem­ben. S nem volt képes egyetlen lépést tenni annak érdekében, hogy az egyre jobban lemaradó szovjet gazdaságot meg­reformálja. Andropov hivei számára ez volt talán a legfájóbb. Andropov ugyanis uralomra jutásának első percétől hangsúlyozta a termelés fokozásának fontosságát. Beszédeiben többször is rámutatott arra, hogy a ter­melés emelésének legnagyobb akadálya a gazdaság irányításának túlzott közpon­tosítása, s hangsúlyozta, hogy a szov­jet gazdaságot gyökeresen át kell szer­vezni. Feltűnést keltett az a kijelenté­se, mely szerint az átszervezéssel kap­csolatban figyelembe kivánta venni a testvérpártok gazdaságpolitikai tapasz­talatait. Ennek hatására az a vélemény alakult ki, hogy Andropov a magyar minta szerint akarja újjászervezni a szovjet gazdaságot. Ez talán igy is volt. Uralma alatt azonban reform helyett egy uj Sztálin korszak körvonalai kezd­tek kibontakozni. A munkaszervezés mo­dernizálása, a termelés és a termelé­kenység növelése egészen sajátos elkép­zelések szerint történt. Andropov pél­dául rendőröket küldött a délelőtt is játszó mozikba, hogy összeszedjék a "lógósokat". A gazdasági vezetők közül néhányat elbocsájtottak, mások ellen büntető eljárást indíttatott. Voltak o- lyanok is, akiket kivégeztetett. Igaz, ami igaz, ez a "gazdaságpoli­tika" eleinte eredményesnek látszott. A termelékenység az 1983- év első ne­gyedében 3kai nőtt, a Brezsnyev időszak 1.5^-ával szemben. Csak hát ez sem tartott sokáig. Az ilyen jellegzetesen sztálini mód­szerek megvalósításához olyan erőre van szükség, amely a terrort folyamatossá tudja tenni. Andropovnak viszont ilyen erő nem állt rendelkezésére. A meghök­kentő tény az, hogy azok, akik a terror fenntartásához az erőt adták, lassan korrupttá váltak. Könnyen lehet tahát, hogy azok a rendőrök, akik eleinte raz- ziázni mentek a mozikba, később már ma­guk is végig nézték az előadást. így történt aztán, hogy a termelékenység színvonala újra visszaesett. Ellentétben egyes lapokkal mi azért ne siessünk pálcát törni Andropov fe­lett. Kétségtelennek tűnik ugyanis,hogy a szovjet felső- és középvezetők óriási százaléka kész volt ellenálni bármilyen reformnak. A gazdasági reform egyet je­lentett volna azzal, hogy ezeknek az u- raknak, pardon,elvtársaknak egy jelen­tős része elveszti állását, s vele ha­talmát, magas fizetését, kiváltságait és kényelmét. Még leirni is szörnyű, de talán valóban a kemény kéz, hogy ne mondjuk ököl az egyetlen hatásos eszköz ezekkel az emberekkel szemben. S talán Andropov a munkafegyelem megszilárdítá­sának e külön, középkori módszerét csu­pán első lépésnek tartotta. Tény ugyan­is, hogy éppen ezekben az időkben Ma­gyarországon tovább folytatták a gazda­ság reformját. Ez nem történhetett vol­na meg Moszkva engedélye nélkül. Talán, ha Andropov tovább él, s sikerül neki valamiféle munkafegyelmet helyreállíta­ni, talán akkor igazi reformokra is sor került volna. Dehát nem élt tovább. Andropov halála után nem volt mind­járt nyilvánvaló, hogy Csernenko lesz az utód. Csak két héttel korábban a lon­doni Economist azt tartotta kívánatos­nak, hogy Solomontsev vegye át a hatal­mat. A 70 éves Solomontsev végre is nem tartozik a "fiatal" szovjet vezetők so­rába, de nem is túl öreg. Az Economist szerint Solomontsev mindkét hatalmi cso­port számára elfogadható lett volna. Má­sok Vorotnikov (58 éves), vagy Geidar Aliyev (6o) éves) kinevezését jósolták meg. Egyes szakértők azonban csakhamar rájöttek arra, hogy találgatásaiknak nincs alapja. "Kiszámították" ugyanis, hogy a szovjet pártfőnök megválasztását bizonyos hagyományok szabályozzák. Csak

Next

/
Thumbnails
Contents