Amerikai Magyar Értesítő, 1984 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1984-04-01 / 4. szám

1984. április

Amerikai Magyar Értesítő

5.oldal

hogy négy-öt évvel az első kommün terrorja után már csaknem kivétel nélkül hazaszivároghattak mindazok, akik a Károlyi és Kun Béla uralma alatt kompromittálták magukat: sőt jelentős szerepet kaphattak a sajtóban és a művészeti életben.)

A politikusok tetteinek helyességét mindig az eredmények igazolják. Ha igy nézzük a Horthy-rendszert, a bukást nem lehet letagadni, de a húsz békeév mérlege pozitiv: ami azután következett, a rendszer hatalmán kivül esett, meghaladta az ország erőit és az események sodrásából kikerülni emberileg lehetetlen volt. De kérdem én: milyen eredmények igazolják azokat, akik 1945. április 4 óta vezetik az országot, békében, nyugalomban? És milyen sikerekkel dicsekedhet az a rendszer az az ideológia, melyben fogy a magyarság pusztít az alkoholizmus és az öngyilkos- sági járvány, felbomlanak a családok és az ifjúság nem hisz se múltban, se jövőben?... Hasonlítsuk össze a húsz évet a legutolsó negyvennel: az Ítéletet majd a történelem mondja ki helyettünk! És mindenki fölött, aki közreműködött (és közreműködik) - akárcsak passzivitással, hallgatásávál, közömbösségével is - az 1945. április 4. óta folyó nemzetrontásban.

Köszönjük, hogy leközölte Éles Géza kitűnő kritikáját a "The Spirit of Hungary" c. könyvről. Benne a méreg' Döbbenetes, hogy igy adta ki a kanadai kiadó! Az erdélyi mondás jut eszembe-.

Ha valaki a forrásvíz korsójába csak egyetlen csöpp mérget vegyit, élvezhetetlen. Felháborító az Ignotus tollából vett meghatározás a magyar hadseregünk katonáiról: "...darutollas, piperkőc.." Ilyenkor a családom hősi halottaira és minden halott magyar katonára gondolok, s ezért asszonyként is ökölbe szorul a kezem.

Sisával kapcsolatban már voltak elgondolkoztató tapasztalatok a múltban is, valamilyen szlávos akcentusnak tűnt. Kanadából érkező levelekben Írják, hogy Haraszti Endre is szerepelt segítőtársként a könyv szerkesztésében, aki briliáns adatok révén irt történelmi írásai mellett irt néhány eurofikus cikket is. ,

Óriási nyeresége a magyar újságírói és olvasói terepnek: Filippi István! Örömmel olvastam a remek Írását a januári Értesítőben. Különös örömmel, miután összeköttetésben állok magam is az önkényesen elbocsátott Dr. Radios János volt Kastl-i kiváló iagazgatóval, ismerem a 4 elbocsátott kiváló képesítésű tanár kálváriáját.- Sz. E.Németország

SZENTPETERY:

. . .ÉS MOST MI LESZ?

Mire a moszkvaiaknak megmondták,hogy Andropov meghalt, már tudták. A félárbó- con lengő zászlók, a hirtelen és látszólag indokolatlan műsorváltozás a rádióban és a televízióban, s a gyászindulók közvetítése, mind megbízható jelei voltak annak, hogy halálhírre készítik elő a népet. Ez az előkészítés nagyszerűen sikerült: Andropov halálának enyhén szólva késői hivatalos bejelentése már nem okozott megdöbbenést. Dehát miért is okozott volna?

A már hónapokkal korábban láthatatlanná vált Andropov egészségi állapota számtalan rémhírnek volt tárgya. A TASzSz Hírügynökség és a hivatalos szervek konok ragaszkodása ahhoz az állításhoz, hogy Andropov mindössze "megfázott" egy idő után tarthatatlanná vált, 1983. november 7.-e után pedig egyenesen ostobán hangzott. A november ?.-i moszkvai felvonulást ugyanis 1945 óta mindég a kommunista párt vezetői jelenlétében tartották meg. A moszkvaiak nyilván jól emlékeztek arra, hogy 1982-ben a már nagyon súlyos beteg Brezsnyev is felván- szorgott a Vörös-téren levő diszemel- vényre. Három nap múlva meghalt.

Egy évvel később viszont az uj főtitkár, Andropov nem jelent meg. Már akkor keringtek olyan hírek, hogy Andropov meghalt. A nyugati sajtó azonban igen mértéktartóan csak arról számolt be, hogy Andropov feltehetően nagyon beteg. Aztán már az idén, február 9-én Dusko Doder, a Washington Post moszkvai tudósítója azt jelentette lapjának, hogy a már említett jelekből arra lehet következtetni: Andropov ezúttal valóban meghalt. E hir a Moszkva és Washington közötti időeltérés következtében február 9-én déltájban érkezett az amerikai fővárosba. A tudósítás természetesen óvatos volt, nyitva hagyta azt a bizonyos kiskaput, de azért félreérthetetlenül közölte a halálhírt. A Washington Post érthetően úgy döntött, hogy a következő napon, tehát február 10-én a lap első oldalán hozza a hirt.

Csütörtökön, február 9-én este Wash Washingtonban Dean Rusk egykori külügyminiszter tiszteletére díszvacsorát adtak, amelyen Dobrynin szovjet nagykövet is megjelent. A sajtó jelenlévő képviselőinek kérdésére válaszolva a szovjet diplomata határozottan cáfolta a halálhírt. Az Egyesült Államok moszkvai nagy- követségének több"szakértője" ugyancsak alaptalannak tartotta a Doder jelentést. Eléggé nem sajnálható módon ezekhez csatlakozott a C.I.A is. A State Depart-