Amerikai Magyar Értesítő, 1984 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1984-02-01 / 2. szám
14.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1984. február SZIKLAY ANDOR Dal a könnyről Akinek nem fáj soha semmi, nincs közöm hozzá, ne akarjon testvérem lenni. Ki sose volt még a kereszten, vonuljon félre, a közelembe sem eresztem. Kinek ajkán mindig mosoly van, nem birom nézni, nem állhat mellettem a sorban. Ha nem sirt még át éjszakákat, menjen csak máshoz, helyet szivemben nem találhat. Akit nem szoktak ütni-verni, idegen nékem, nem tudom én azt átölelni. Ki szivét tépi a kezével, tekintsen énrám: egybefoly könnyem az övével. Mert "boldogok ők, akik sirnak" igy szól az írás, és áldottak, kik sirni birnak. Ki türve-tür s zokogva szenved, a könnypatakban lemos magáról minden szennyet. És bus, magányos éjjelente himnusszal ajkán hótisztán száll a Végtelenbe. U939) Budapest? - Buffalo? Hűvös, őszi szél rázza a sárguló faleveleket. Az októberi nap ki-kibujik a bánatosan szürke esőfelhők közül, hogy betekintsen az ablakon. Itt benn a teremben kezek emelkednek jelentkezésre, s a vita hevétől szinte izzani kezd a levegő. A kerek, hibátlan magyar mondatokból a "még többet - még jobban" akarása bugy- gyan elő. Talán Budapesten vagyok? Kissé idegenül hangzó, lágy "t"-k ébresztenek révedezésemből. De nemcsak ezért nem lehetek Budapesten, vagy valahol máshol Magyarországon, bármilyen jó kiejtéssel, bármilyen folyamatosan gördülnek is általában a magyar mondatok. De mondhatnak-e otthoni fiataljaink bármit is ilyen felszabadultan, csak a célt tekintve, ennyire félelmek és gátlások nélkül, ami a saját gondolatuk, amit nem rágtak előzőleg a szájukba? Akarhatnak-e bármit is, amit ők maguk akarnak, anélkül,hogy előzőleg megmondták volna nekik, hogy szabad-e azt akarniuk? De Amerikában sem lehetek, hiszen itt senki sem döngeti a mellét, hogy ő milyen jó magyar, hogy ő otthon milyen nagy hős volt, hogy mennyit szenvedett, s hogy nélküle idekint semmi sem történt volna mindezideig. És senki sem vágja a másik fejéhez, - egyéb érvekből kifogyva - hogy ilyen vagy olyan "-ista" vagy "-iszta". Dehát hol is vagyok tulajdonképpen? Hogy jutottam az "én mindent jobban tudok", a "csak én tudnám a többi magyarokat összefogni", a "RÁM vár a világ!" e- gész földgolyónkra kiterjedő, nagy magyar sivatagjából az őszinte összefogás, egyetakarás "RÁNK vár a világ!" oázisába? Nem is kellett messze menjek, csak egynapi járóföldre, ide Buffalóba, a Cserkésztiszti Konferenciára. Itt találtam ezeket a soha tréfálkozási alkalmat el nem mulasztó, vidám fiatalokat, akik olyan komolyan, olyan hozzáértéssel tu- nak egy-egy nevelési vagy módszerbeli probléma fölé hajolni, hogy közös erőfeszítéssel megoldják azokat. Örvendtem, hogy eljöttem, mert jól éreztem magam Buffalóban. Élveztem a Piarista atyák és az ottani cserkészek, cserkészszülők vendégszeretetét, a valódi magyar izeket és sziveket az ételekben és azokban, akik azt elkészítették és felszolgálták. Élveztem a magyar szivek melegét, amikor jókedvvel és vidámsággal telve ének, mese, móka, nevetés és egy kis tréfás "beolvasás" fakadt belőlük a "szobatábortüz" és az u- tánakövetkező tánc alkalmával. Élveztem a magyar szivek lázas dobogását, amikor gondolatokat sarjasztva kis magyarjainkért való aggodalommal, gondoskodó szeretettel az "emberebb ember, magyarabb magyar" eszményének közelítéséért viaskodtak. Jól éreztem magam Buffaloban, mert valóban az igaz emberség, az igaz magyarság oázisában éreztem magam. Fr. Szabolcs OFM Hallott-e mir a Magyar Naplóról? Szerelné megismerni? Kérjen mutatványszámot! Meglátja, sok érdekességgel fog találkozni a lap hasábjain Orvosi tanácsok, versek, receptek, hazai érdekességek. stb teszik színessé lapunkat Címünk: MAGYAR NAPLÓ Szerkesztősége P O.Box 771. Station “A", Toronto, Ontario Canada
