Amerikai Magyar Értesítő, 1984 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1984-02-01 / 2. szám
15.oldal 1984. február Amerikai Magyar Értesítő Tallózás a pesti lapokban Szerkeszti: Stirling György * Az országgyűlés téli ülésszaka december 23-án tárgyalta az 1984. évi költség- vetést. A hozzászólásokat Faluvégi Lajos miniszterelnök-helyettes beszéde nyitotta meg, aki egyetlen kérdésre öszponto- sitott: az életszinvonal megőrzésére s ezzel kapcsolatosan az ország fizetőképességének megtartására. Mert a kettő szorosan összefügg: "Az utóbbi két évben az életszinvonal megőrzését megnehezítették felszaporodott fizetési kötelezettségeink" - mondotta Faluvégi, majd igy folytatta: "Őszintén ki kell mondanunk, hogy 1984-ben is fizetőképességünk megőrzésének vagyunk kénytelenek elsőbbséget adni. Azért nem tévesztjük szem elől, hogy hitelképességünk megítélésében fontos tényező a belpolitikai stabilitás, már pedig ez nem csekély mértékben az életszinvonal alakulásától függ." Az életszinvonal emelésének lehetősége már szóba sem kerülhet, Sőt Faluvégi a helyzet rosszabbodására utalt: "Miközben a reáljövedelem összességében az eredeti színvonalon marad, bizonyos családok, sőt egész társadalmi csoportok mégis nehezebb helyzetbe kerülnek." Az előrelátható volt, hogy a nyakló nélküli köl- csönfölvételnek egyszer megjön a böjtje: a visszafizetési kötelezettségek nyomják az országot és hol lehet takarékoskodni? Az életszínvonalon, a nép kárára. ☆ A parlamenti felszólalások sorából érdemes még megemlíteni Katona Imre beszédét, mely az alkotmány módosításáról szólt. Az Elnöki Tanács titkára a "szocialista demokrácia továbbfejlesztésével" indokolta az alkotmány módosításáról szóló törvényjavaslat benyújtását és bejelentette azt is, hogy uj ellenőrző szerv alakul, melynek feladata ügyelni az alkotmányosságra. A neve Alkotmány- jogi Tanács lesz és az igazságügyminisztérium mellett fog működni. Dr. Markója Imre igazságügyminiszter az uj választási rendszerről szóló törvényjavaslatot terjesztette az országgyűlés téli ülésszaka elé. A Magyar Nemzetben egy teljes ujságoldalt tölt meg a miniszter elvtárs előadói beszéde és az ember ezt olvasva csak azon csodálkozik, hogyan lehet sok szóval ilyan keveset mondani. Mert az egész szócséplés csak arról szól, mikép fogják szélesíteni a választójogot olyképen, hogy a szavazópolgárok két vagy több jelölt közt is választhatnak. A jelöltek természetesen mindannyian ugyanazon a listán indulnak és egyforma programmot képviselnek: a jelöltség a Hazafias Népfronttól függ és a programm nem lehet más, mint a párt programmja. A választás tehát a megszokott módon történik - szocialista recept szerint - amiér igazán kár uj törvényjavaslatot szerkeszteni. Kár a papírért. Mindehhez Korom Mihály, a Központi Bizottság titkára fűzte hozzá észrevételeit és felszólalásában "a demokrácia követelményeinek" nevezte az uj (?) választási rendszert. Szegény Korom Mihálynak furcsa fogalmai lehetnek az i- gazi demokráciáról, ha erre a szisztémára meri alkalmazni ezt a meghatározást. Aztán beszédének egy mondatából kiderül: nagyon is jól tudja, hogy mit beszél és mit akar eladni. "Hazánkban úgy alakult a helyzet, hogy egypárt- rendszer körülményei között dolgozunk: itt nincs és a jövőben sem lesz helye, terepe a szocializmusellenes fellépéseknek, mert dolgozó népünk politikai érettsége gátat vet minden ilyen törekvésnek" - jelentette ki Korom elvtárs az előadói pulpitusról, különös logikával bizonyítva, hogy miért nem lehet Magyar- országon többpártrendszerű választásokat tartani: nem engedi a magyar nép politikai érettsége! Világos nem? Mert - fűzte hozzá Korom Mihály - a szocializmus ügye az egész nép ügye és a nemzeti egység kizárja, hogy "szocializmusellenes" e- rők érvényesülhessenek. A következő kijelölt szónok Pozsgay Imre, a Hazafias Népfront főtitkára volt aki azt bizonygatta, hogy - idézem - "a népfront nemzeti programmá emeli a párt politikáját". Aztán ő is a nemzeti egységről szónokolt és hangoztatta, hogy "alapvető elvi kérdésekben osztatlan a nézetazonosság és nincs, nem létezik e- gyetlen olyan társadalmi csoport sem, mely az alkotmányon kívül, lefektetett premisszáinkon kívül keresné gondjai megoldásának lehetőségét". Végül igy fejezte be bölcselkedését: "Az elmúlt 25 évben kikovácsolódott társadalmi szerződés a párt és a nép között él, érvényben van és fennmaradása kívánatos." Nem kétséges, hogy a"társadalmi szerződés" a- latt azt a hallgatólagos kompromisszumot értette Pozsgay Imre, melyet a csakis a saját boldogulásával törődő magyar társadalom többsége kötött a hatalommal: boldogulhat, gyarapodhat, de ennek ellenében nem ártja bele magát a hatalom dolgaiba és nem foglalkozik politikával. Hogy ennek a helyzetnek a fennmaradása "kívánatos" a rendszer számára, az nem lehet kérdéses. Kádárék igy értelmezik a "nemzeti egységet": az állampolgárok egységesen nem szólnak bele a kormány-
