Amerikai Magyar Értesítő, 1984 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1984-02-01 / 2. szám
19 8^. február Amerikai Magyar Értesítő 9.oldal a mindennapi élet gondja-baja, a lényegtől - a rendszer politikájától és ideológiájától - teljesen függetlenül és attól sterilen elvonatkoztatva. Mintha az árak emelkedésének, az alkoholizmus terjedésének, a családok válságának, a születések csökkenésének gyökerei végső fokon nem mind a rendszer - a szocializmus - politikájából erednének. Mindegy. Ez is tabu, ennek érintése is tilos. Az á- rakat lehet szidni, a részegség ellen lehet irni, a házasság válsága, a válások, a nemzetcsökkenés fölött szabad keseregni. De az igazi "miérteket" nem szabad firtatni. ☆ Mindaz, amit eddig Írtam, voltakép nem volt más, mint bevezetés. Hosszú bevezetés, igaz, de talán szükséges a továbbiak megértéséhez. Ahhoz, hogy miért mérgelődöm mindig, ha a szocializmusból jött látogató magyarázza meg nekünk^emigránsoknak, mi is az a demokrácia? És leckéztet bennünket. Fekete Gyula iró járt a múlt évben párhetes körúton Amerikában és hazatérte után "Meditáció Amerikáról" címmel publikálta utiélményeit a Kortárs cimü folyóiratban. A beszámoló higgadt és általában objektiv hangjával kiemelkedik az eddig olvasott ilyentárgyu riportok közül, melyek többségéből messzire érződött az i- gyekezet, hogy írójuk megszolgálja a hatóságoknak a kiutazási engedélyt és hogy újra utazhasson majd külföldre, hát alaposan odamondogatott az emigrációnak és a sárga földig lahordta a hidegháborús erők zsoldjában a szocializmus ellen áskálódó nyugati emigránsokat... Nos, itt-ott Fekete Gyula tollából is kiszaladt egy-két goromba jelző, meg i- gazságtalan megállapítás, de én most nem azokat akarom szóvátenni. Csupán arról szeretnék pár szóval elmélkedni, hogy az emigrációs közélet megítéléséből mennyire meglátszik: szegény Fekete Gyula is keveset tud az igazi demokráciáról, és már annyira vérévé vált a szocializmus (nevezhetnők proletárdiktatúrának is, hiszen Kádár maga mondta egyik nem is régi beszédében, hogy Magyarországon proletár diktatúra van), s az abban mindenkire kötelező állampolgári fegyelem, hogy félreérti, félremagyarázza a fogalmakat. Az emigrációban adódó vitákat, ellentéteket, nézeteltéréseket átkos széthúzásnak, belső meghasonlásnak tartja és egymás iránti türelmetlenségnek, sőt valamiféle terrornak, mellyel egyesek másokra akarják kényszeríteni a maguk (vélt) igazát, meggyőződését „ Többek közt ilyeneket mond ez a Fekete Gyula - akinek otthoni fegyelemhez szokott agytekervényeibe sehogyan sem fér bele annak gondolata, hogy az ellentétek a szabad szellemi élet megnyilvánulásai, a demokrácia-adta lehetőségek tükröződései is lehetnek -, hogy a világnézet, a politikai szemlélet, az osztályszemlélet és a különböző ilyen-olyan ellentétek szétzilálják az emigrációs magyarságot, melynek tagjai nemcsak rivalizálásból, féltékenységből, irigykedésből és funk- cióéhségből(?) öldöklik, sőt gyilkolják egymást, de egyenesen valóságos terrormódszerekkel félemlitik meg egymást és gyanakvás mérgezi a levegőt. Es itt egy furcsa hasonlatot, egy ijesztő párhuzamot kockáztat meg Fekete Gyula: "Van néha olyan érzésem: fordított Rákosi-rend- szerbe kerültem." - "Mert - teszi hozzá- volt idő nálunk Magyarországon is, a- mikor a gyanakvások, a gyanusitgatások, a maszatolások légköre nyomasztott..." Mondhatnám - Írhatnám - erre azt is: nem tudom, milyen volt a Rákosi-korszak, mert annak teljes hét évét börtönben töltöttem. De nem mondom, mert "bentről" is ismertük ezt a szörnyű terror-rendszert, hallottunk egy s mást a kint történő eseményekről, együtt rettengtünk a "szabadon" élőkkel, mikor szólal meg éjszaka a lakásajtón a csengő, mikor fékez teherautó a ház előtt, hogy egy kézikofferrel a Hortobágyra szállítsa a családot, a saját bőrünkön éreztük az ávós legények ütlegelt, a saját életünk tönkretételéből tudtunk következtetni arra, milyen az a rendszer, melyek terrorlegényei - az ávó- sok és a börtönőrök - a zárkaablakaink a- latt énekelték torkukszakadtából kivonulásaik alkalmával, hogy "Minden ember érzi, hogy szabad!"... Nem tudom, Fekete Gyula hol-merre járt ezekben az években és milyen funkciót viselt, tapsolt-e Rákosinak, vagy egyszerűen félt tőle, szélárnyékban vészelve át a nehéz időket, de egy tény: nem sokat érzékelt abból a korszakból, semmiképen sem érezte át a szörnyűségét, embertelenségét, testet-lelket gyötrő kegyetlenségét , durvaságát és minden egyéniséget megölő, rabszolgaságba kényszerítő, vallást, hitet, erkölcsöt sárbatipró, az embert porig alázó aljasságát. Aki a kettőt- a Rákosi-terrort és az emigrációs türelmetlenséget - bármilyen vonatkozásban párhuzamba képes hozni, az valóban fogalomzavarban szenved és már-már orvosi eset. A demokrácia alapvető szabálya kedves Fekete Gyula, hogy abban mindenki megmondhatja a véleményét, még akkor is, ha az véletlenül nem egyezik a hivatalos állásponttal. És mindenki olyan politikai felfogást hirdethet - akár türelmetlenül, igen türelmetlenül és talán megszállott hévvel is -, amiben hisz. De - szemben a Rákosi-rendszerrel és minden diktatórikus rendszerrel - nem akarja ezt a meggyőződését erőszakkal - puskatussal, börtönnel, fizikai megfélemlítéssel és a meg-
