Amerikai Magyar Értesítő, 1984 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1984-12-01 / 12. szám

6.oldal Amerikai Magyar Értesítő 198^. december És milyen szépen, szabatosan, szinte minden idegen akcentus nélkül! Pedig o- vodáskoruak óta spanyol nyelvű környe­zetben nőnek föl és ezen a nyelven vég­zik iskoláikat. (A spanyol egyébként nem üt át annyira a magyar beszéden, mint az angol, mert sem betüképzése, sem artiku- lálása, de hangsúlyozása sem tér el a- lapvetően nyelvünk szabályaitól.) Hogy ezek a Buenos Aires-i magyar gyerekek milyen szépen és milyen szíve­sen használják a magyar nyelvet, s meny­nyire jól játszanak a magyar költészet csodálatos hangszerén, arról meggyőződ­hettem a magyar forradalom emlékére ok­tóber 28.-án rendezett emlékünnepélyen. Az ünnepi beszéd előtt ugyanis - melynek elmondása az én megtisztelő feladatom volt - a magyar iskola keretében leg­utóbb lebonyolított szavalóverseny győz­tesei szerepeltek. Azokat a verseket mondták el újra, melyeket a szavalóver­seny bírálóbizottsága dijazott. Egymásu­tán hangzottak föl a színpadon Vörös­marty, Petőfi, Mécs László, Váczi Mi­hály szépséges sorai és a magyar költé­szet egyéb gyöngyszemei. Varázslatos percek voltak és hogy ezeknek a Magyar- országtól sok-sokezer kilométernyi mesz- szeségben élő fiataloknak a szájából ma­gyar rimek szólnak, az nagyobb tett a magyar jövő érdekében minden másnál és többet ér, többet jelent minden hazafias szólamnál, fogadkozásnál. S végül még egy adat: a magyar iskola hatvan növendéke közül harminckilenc je­lentkezett a szavalóversenyre! A díja­zott versmondók közt pedig nem egy olyan akadt, akinek csak egyik szülője magyar, a másik argentin! A Buenos Aires-i magyar élet nemcsak a Hungáriára korlátozódik. Nem messze tőle áll a Szent László Kollégium, ahol az MHBK argentin főcsoportja és az iro­dalmi Társaság szokta tartani rendsze­res összejöveteleit. Aztán a város egy másik részén kószá­ló idegennek hirtelen meglepő felírás ötlik a szemébe: "Mindszentynum". Igen, ebben a takaros külsejű emeletes házban, mely a száműzetésben elhunyt Hercegprí­más nevét viseli a homlokzatán és az 6 emlékét őrzi a délamerikai metropolisban, működik a helybéli katolikusok otthona. Vezetője Domonkos László atya, aki össze­tartja a környék katolikus magyar fiatal­jait vasárnaponként misét mutat be a ká­polnában, filmvetítéseket, kulturesteket rendez és ellátja a lekipásztori teendő­ket . De van templomuk a reformátusoknak és az evangélikusoknak is: az előbbiek Sza­bó János, az utóbbiak v. Hefty László lelkész irányításával élnek hitéletet és ápolják magyar hagyományaikat. Mindez díszére válnék bármelyik sok­tizezer magyart számláló északamerikai nagyvárosnak is. Valamikor, a második világháború után az argentínai magyar kolónia is sokkal népesebb volt, de az évtizedek nagyon lemorzsolták a létszá­mot. A mennyiség csökkent, de nem a mi­nőség! A több kisebb magyar egyesület fúziójából egy évtizede alakult Hungá­ria vezetősége és tagsága bizonyítékát adta annak, hogy a közös akarat és az áldozatvállalás csodákat eredményezhet. A Buenos Aires-i magyarok példájából bízvást tanulhat az egész emigráció, mert csak az ő ütjük a járható a má­sod- és harmadgenerációs fiatalok ma­gyarságtudatának megtartására. ; te* m* bs sas less is* Bss bä Bai«*« jas bs ibs bs jb EGY ELSZABOTÁLT HELYREIGAZÍTÁSRÓL A Nyugati Magyarság cimü három éve Calgaryban keletkezett s azóta rendszer­telen időközökben meg-megjelengető saj­tótermék szeptemberi számának első olda­las cikke durva támadást intézett elle­nem. A cikk szerzője a régi latin köz­mondást tartotta szem előtt, miközben a tárgyhoz egyáltalán nem tartozó zagyva- ságait papírra vetette: "Calumniare audacter, semper aliquid haeret" - bát­ran kell rágalmazni, mert a rágalomból mindig megtapad valami... 5 tehát mindenről beszél, csak arról nem, amiért előzőleg levelemmel fölkeres tem, hogy egy otromba tárgyi tévedését helyreigazítsa. A tévedés fölött nagyvo­nalúan átsiklik az ifjú szerkesztő, vi­szont - eddigi alázatoshangu írásaival ellentétben - szemtelen stílusban kötöz- ködik. Újságírói rangomon allulinak tar­tanám vitába bocsátkozni az illetővel,ha nem tartalmazna cikke olyan állításokat is, melyeknek cáfolása, illetve megvála­szolása emigrációs közügy. Az Értesítő e számában azonban nem kívánok ilyen té- mályu cikket publikálni, mert karácsony van, a szeretet és a megbékélés ünnepe. Az ifjú szerkesztő - minden indok nél­kül - belémkötött, de most,a lap kará­csonyi számának hasábjain nem vitázok vele. A választ meg fogja kapni: ami ké­sik, nem múlik. Stirling György A szerkesztőtől: ■frSajnos, helyszűke miatt sok jó bekül­dött anyag kimaradt e számunkból. Köny- nyü lászlótól, v. Erdélyi Istvántól, Lajossy Sándortól, Szentmiklósy Éles Gézától egy-egy cikk. A New York-i Ame­rikai Magyar Szövetség hírei és egy hosszabb olvasói levél. Elnézést érte. ☆ Karácsonyi köntvszükségleteiket ren­deljék meg nálunk. Ami nincs raktáron beszerezzük.

Next

/
Thumbnails
Contents