Amerikai Magyar Értesítő, 1984 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1984-12-01 / 12. szám
1984. december képtelen megállítani a folyamatot. A fizetések semmit sem érnek, a pénzt nem lehet eltenni. Az emberek tehát esznek és szórakoznak. (Akár a magyarok a szocializmusban-. szegények, de jól élnek. Teljesen azonos mentalitás.) Az ország a második világháború után Kanadával és Ausztráliával állt egy szinten gazdaságilag: ma a legjobban eladósodott államok közé tartozik. A peroni korszak- noha sokat épitett - kifosztotta az országot és a megkezdett munkát azóta is folytatják az egymást váltó, korruptabb- nál korruptabb katonai- és polgári kormányok. Alfonsin elnök eddigi kormányzása sem sok jót igér a jövőre... Sok mindent láttam hát tiz nap alatt Argentínában, csak egyet nem: feketét. Amerika után szokatlan, hogy az utcákon hömpölygő tömegben egyetlen fekete arcot nem talál a szem. Indiánt igen. Feketét nem. (Az első feketével visszaut- ban a PANAM gépen találkoztam újra-, stewardess volt. Meg kell adni: csinos stewardess. "Itthon" voltam...) * Mindez érdekes volt, helyenként izgalmas és lenyűgöző. De minden egzotikumnál, minden különlegességnél, az ösz- szes látottaknál mélyebb benyomást tett rám az ottani magyar élet. Hadd szóljak arról is pár szót - mert érdemes.- Figyeld csak meg - hallottam még emigráns éveim kezdetén egyik barátomtól -, minél meszebb sodródnak a magyarok a szülőföldtől, annál jobban összetartanak s annál eredményesebben dolgoznak a közért. Hogy ez igy van, arról már többször meggyőződtem az évek folyamán, de legszebb bizonyságát most legutóbb láttam, amikor a távoli "déli végekre", Argentínába vetődtem. Az élményekben rendkívül gazdag utat a Buenos Aires-i magyar kolóniának köszönhettem, melynek vezetői - élükön dr. Kesserü István profesz- szorral, a Hungária Magyar Egyesület elnökével - októberi ünnepségeik vendégszónokául hivtak meg gyönyörű városukba. Szeretnék most pár szóval beszámolni tapasztalataimról és hirt adni a világnak az itteni magyar közösség életéről és munkájáról, melyet csak a legnagyobb elismerés hangján lehet emliteni.. De e- lőbb még valamit a helyszínről. Buenos Aires a Rio de la Plata partján fekvő metropolis - nagy-Buenos Aires lakosainak száma 12 millió! - számtalan villa- negyedszerü elővárossal. Ezek egyikében- Olivosban - áll a Buenos Aires-i magyar élet központja, a Hungária Magyar Egyesület székháza: szép, emeletes épület, földszintjén tágas étteremmel, konyhával, impozáns méretű díszteremmel. Az emeleten a vezetőség irodái, több kisebb tanácsterem és klubszoba s végül de nem utolsósorban! - a jólfelszerelt és szakszerűen rendbentartott könyvtár, melynek kibővítése most folyik. Az igényeknek megfelelően nagyobbitják a magyar házat az egész felső traktus az é- pitkezés zajától hangos s rövidesen olvasóteremmel meg egyéb hasznos helyiségekkel lesz gazdagabb a "Hung". A másik utcára nyiló tágas udvaron áll a nemrégiben tető alá hozott cserkészház, mely négy csapatnak - két fiu- és két leánycserkészcsapatnak - ad otthont. A cserkészház mellett korszerű teniszpálya hívogatja a sportbarátokat. De ezek csak a külsőségek, a keretek. A létesítmények imponálóak, de ami valóban párját ritkitja, az a bennök folyó munka. A Hungáriának közel 600 bejegyzett tagja van s ezek nagy többsége aktivan résztvesz az egyesületi életben. A legutóbbi cserkészbálon például többszáz vendég népesítette be a magyar ház termeit és a mulatság hajnalig tartott. Komoly programmokban sincs hiány: a Hungária falai között intenziv kulturális tevékenység zajlik, se téren külön ki kell emelni az ifjúság és a "középnemzedék" közreműködését, szerepét. A cél a magyarságtudat, a magyar kultúra kincseinek, szellemi örökségének továbbadása és a jelek szerint ez messzemenően sikerült is az emigráció itteni vezetőinek. Ezt bizonyltja az ifjabb generációk részvétele a rendezvényeken, a klubéletben. Ezt bizonyítják a cserkészcsapatok, a népdalokat és a népi táncokat ápoló regősök, a különböző egyesületi sportszakosztályok versenyzői, (akik közül pld. a vivók az argentin országos bajnokságon is az elsők közt végeztek) és a magyar iskola növendékei. Mindezek szervezésében, a fiatalok összefogásában a Zrinyi Ifjúsági Köré az érdem. A magyar iskoláról külön is kell szólni, annyira egyedülálló intézmény az egész emigrációban. A Hungária főtitkára, gz áldozatvállalásban határt nem ismerő Lomniczy József "üzemelteti", minden szombaton kora reggeltől a késő délutáni órákig, mégpedig saját sokszobás, kényelmes házában. A korosztályok szerint több csoportba osztott gyerekek - fiuk és leányok - igen praktikusan összeállított tanterv szerint tanulják a magyar irodalmat, történelmet és földrajzot, meg e- gyéb segédtantárgyakat (egyebek közt a furulyázást is) és a végzősök évente magyar érettségi vizsgát tesznek. A ház urának és a munkában társként mellette álló élete párjának szülők segitenek az oktatásban. Öröm látni az itt folyó pedagógus-munkát, de a legnagyobb öröm nézni a lelkesen tanuló fiatalokat, akik nem sajnálják az erre forditott időt és egymás közt is (!) csak magyarul beszélnek! 5,oldal Amerikai Magyar Értesítő
