Amerikai Magyar Értesítő, 1984 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1984-11-01 / 11. szám
H: Beszélt a perről Halda Aliz is most júniusban. <3 mire emlékezett vissza? K: Halda Aliz Gimes Miklós élettársa volt. Nem beszélt sokat, úgy érezte, hogy lehetetlen megtalálni azokat a szavakat, amelyek csak megközelítőleg is kifejeznék érzéseit, össze akartak házasodni és sok gyermeket szerettek volna — mondotta —. ami történt, az sarkaiból fordította ki életét. A másfél év alatt négyszer találkozhatott Gimes Miklóssal és tíz levelet kapott tőié, de az utolsó fél évben már egyet sem engedélyeztek. A per olyan titkos volt — mondta Halda Aliz —, hogy még a védőügyvédeknek is benn kellett aludniuk a Fő utcán. De ennek meg is volt a jó oka, mert ez a per minden ízében törvénytelen volt: nemcsak a történelmi igazságosság szempontjából — a Nagy Imre-csoport azt az ügyet vállalta fel, amelyért a nép minden rétege teljes egyértelműséggel küzdött —, hanem törvénytelen volt az érvényben lévő jog szerint is. Nagy Imre kormánya törvényes kormány volt, szabályosan alakult meg. a párt. sőt a Szovjetunió is támogatta. Kádár János végig tagja volt ennek a kormánynak, és még november végén — Nagy Imréék elrablása után — is kijelentette, hogy nem indítanak eljárást ellenük. „Ezt megígértük és meg is tartjuk” — mondotta. Az ígéretet egyébként diplomáciai úton tették, a jugoszláv kormányhoz intézett levelekben és szóbeli közlésekben. H: Milyen körülmények között éltek a Nagy Imre csoport tagjai a börtönben? Beszéltél személyes emlékeidről. K: Mindannyian a Fő utcai — pontosabban, Gyorskocsi utcai — börtönben voltak: a kivégzések a Gyűjtőben történtek, és később az életben maradottakat is elszállították a Gyűjtőbe, majd onnan Vácra. Gondolom, hogy körülményeik hasonlók lehettek a többi rabokéhoz, csak közvetlenül a per megkezdése — illetve júniusi folytatása — előtt javítottak helyzetükön és kosztjukon is. Ekkora legfelső emeletre, un. írószobákba kerültek. Ezt a „tárgyalásra feljavító” eljárást egyébként már a korábbi koncepciós perek — így a Rajk-per — idején is alkalmazta a politikai rendőrség. H: És hogyan éltek a többi rabok a Fő utcai börtönben. Te ott voltál akkor? K: Igen. Engem 56. november 15-én tartóztattak le. és három nappal később — az V. kerületi és a budapesti szovjet katonai parancsnokság után — vittek a Fő utcára. Ekkor már Maiéternek és Kopácsinak is ott kellett lennie, de erről én nem tudtam A börtön az oroszok kezén volt, a kihallgatásokat tolmács segítségével KGB-tisztek folytatták. A jegyzőkönyveket egyébként végül haza is vitték magukkal a Szovjetunióba, legalábbis az iratok között később nem szerepeltek. Mindez szépen illusztrálja a tényleges akkori helyzetet, a hatalom gyakorlóinak kilétét. Meg kell mondanom, hogy a bánásmód sokkal emberségesebb volt, mint később a magyarok idején. A viszonyok olyan primitívek voltak — például nem engedtek beküldeni tisztasági szereket (nem is közölték a hozzátartozókkal, hogy egyáltalában ott vagyunk), igy WC-papír helyett a börtönkönyvtár főként szovjet könyveinek lapjait használtuk, nem volt mód mosásra, fehérneműcserére stb. —, de engem a szovjet kihallgató tiszt, egy KGB ezredes, meg nem ütött soha. legfeljebb fenyegetően villogtatta rám a szemét. A szovjet őrök — a KGB kiskatonái — barátkoztak és sokszor adtak mahorkát, pravdástul (ebből készült „pipa" hozzá). Egy zárkában ketten voltunk, nap közben csaknem bármit tehettünk, aludhattunk is. A szomszéd cella lakóival a falon keresztül beszélgetni tudtunk. Néha már nagv volt a zaj — például az ugyancsak fogságban lévő lányok énekelni kezdtek —. s ilyenkor az őrök fel-alá rohangáltak „Tyűha, tyűha" kiáltásokkal (tyi- ho: csendesen). A magyar politikai rendőrség január elején „vett át" bennünket, legalábbis azt az emeletet, ahol akkor én voltam. Ezt arról tudtuk meg. hogy egy hajnalban nagyot rúgtak az ajtón és üvöltve kezdtek káromkodni. Kiderült, hogy tilos feküdni. hangosan beszélni, az ágyat „sarkosra" kell megcsinálni. Ez a legszebb K U K. hagyományokból táplálkozó ág)elkészítési mánia egyébként végigkísérte további 8 börtönéveinket. A magyaroknál javultak ugyan a higiéniai viszonyok — hetenként egyszer borotváltak, kaptunk szappant és WC-papírt (könyvet viszont már általában nem), olykor tiszta fehérneműhöz is hozzájutottunk —, de a bánásmód nagyon eldurvult, állandósult az őrök üvöltözése, káromkodása s néha verésekre is sor került. Aztán ez is megváltozott: magánzárkákba kerültünk és a kiabálás helyébe csend lépett. Azelőtt éjjel sötét volt és úgy aludtunk, ahogyan akartunk. Most éjjel-nappal égett egy igen erős lámpakörte a zárkaajtó fölött, éjszaka pont a szemünkbe világított. Tudniillik csak megszabott módon szabadott aludni, a fej a berácsozott. átlátszatlan dupla ablaknál — szemben az ajtóval —, háton fekve, a pokróc felett hosszában kinyújtott kezekkel. így persze a legtöbben nem tudtunk elaludni, s ha mégis, akkor álmunkban megfordultunk, és ezért aztán az őrök egész éjjel rugdosták a zárkaajtókat. Nappal teljesen kimerültek voltunk, de a lefekvést szigorúan megtiltották. A megtörés egy cinikus módszere volt ez. A cinizmust jellemzi, hogy mindennap megjelent egv orvos, pontosabban eg> felcser, mert az orvos — Dr. Bence — túl nagy úr volt ahhoz, hogy körbejárjon, szóval a felcser készségesen adott kérésre altatót. Ettől a helyzet még rosszabb lett. aludni így sem lehetett, de a nappali kimerültség tovább fokozódott. Az izoláltság, gondolom, a lelki kezeléshez tartozott. A zárkában semmit nem tarthattunk, még a lavórt, vizet és seprőt is csak pár percre adták be. Senkivel nem beszélhettünk, az őrök némán nyújtották be a „tátikán" keresztül a csajkát, kenyeret, vizet. Csak annyit kérdeztek minden este. hogy „Orvos, kihallgatás?”. Tudniillik orvoshoz és a nyomozó tiszthez mindig lehetett jelentkezni — de ettől még megtörténhetett, hogy hetekig, sőt hónapokig nem került sor vizsgálatra vagy kihallgatásra. Az volt a cél, hogy magunktól kívánjuk és megváltásnak é- rezzük a kihallgatásra elővezetést. Ez a némaság, semmittevés és egyedüllét a gyengébb idegzetűeket az őrület közelébe kergette, az egész v ilágot irreálisan kezdtük látni. Néha pár napra betettek egy cellatársat, de később csaknem mindig kiderült, hogy vamzer, vagyis besúgó, akit zárkáról zárkára vándoroltatnak munkája végzéséhez. 1957. áprilisában kerültem el a Fő utcáról, de fél évvel később — 1957 októberében — Márianosztráról megint v isszav ittek oda. Ekkor már jogerősen el voltam ítélve tíz évre. de a Mérei-csoport elleni vizsgálat kapcsán valamiféle pótnyomozást rendeltek el ügyemben. Három hónapot töltöttem ismét a Fő utcán, a börtönviszonyok változatlanok voltak, de — talán csak azért, mert időközben megjártam az állandó zsibongó, ..eseménydús" Markót. a Gyűjtőt és Márianosztrát — a Fő utcai embertelen némaság, egyedüllét, steril bezártság még félelmetesebbnek tűnt. Olykor egy-egy fogoly jajkiáltásait hallottam — lehet, hogy Losonczy Gézáét. Az udvaron időnként hangosan berregtettek autómotorokat — ilyenkor akasztások folytak, mert a Gyűjtő már nem bírta az iramot. Csak a legelső napon hallgattak ki, aztán három hónap múlva. 58. januárban — anélkül, hogy még egyszer szóltak volna hozzám - hirtelen elszállítottak. Valószínű, hogy ekkor már az egész apparátus a Nagy Imre-per előkészítésére állt át és a többi ügyet átmenetileg félretették. Később hallottam is, hogy Virág százados — aki októberben kihallgatott — Lőcsei Pál vizsgálótisztje lett (Lőcseit — Gimes közeli barátját — a társaira vonatkozó terhelő vallomás következetes megtagadása miatt végül külön Ítélték el, nem tették bele a Nagy Imre-ügybe.) H; Hogyan’ A vádlottak személye nem volt eleve adott? K: Persze, hogv nem Emlékezz a Rajk-ügyre. ahol például Szász Bélával történt ugyanaz, ami most Lőcseivel, A vádlottak is. a vádak is folyton változtak a mindenkori politikai célszerűség szerint Még 57-ben folyt például az Eörsi-Angyal. a Pécsi Géza-S/irmai és a Fátyol-Cselik per. Aztán — még ítélethirdetés előtt — az egyik ügyből kivették Angyal Pistát, a másikból Szirmai Ottót, a harmadikból Cselik Ferit, hozzájuk csaptak még néhány más letartóztatottat, s csinálták egy külön ügvet belőlük. Sok szempontot vettek figyelembe az ilyesmihez, például 1984. október ______________________ Amerikai Magyar Értesítő __________________________ 11. oldal
