Amerikai Magyar Értesítő, 1984 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1984-10-01 / 10. szám

1984. október

Amerikai Magyar f rtesítö

ILLYÉS GYULA

Egy mondat a zsarnokságról

Hol zsarnokság van. olt zsarnokság van, nemcsak a puskacsőben, nemcsak a börtönökben,

nemcsak a vallató szobákban, nemcsak az éjszakában kiáltó ór szavában, ott zsarnokság van

nemcsak a füst-sötéten lobogó vádbeszédben, beismerésben, rabok fal-morse-jében,

nemcsak a bíró hűvös ítéletében: bűnös! ott zsarnokság van, nemcsak a katonásan

pattogtatott ,,vigyázz!"-ban, „tűz!"-ben, a dobolásban, s abban, ahogy a hullát gödörbe húzzák,

nemcsak a titkon félignyilt ajtón ijedten

besuttogott hírekben,

a száj elé hulltan pisszt jelző ujjban, ott zsarnokság van nemcsak a rács-szilárdan

fölrakott arcvonásban s e rácsban már szótlan vergődő jajsikolyban, a csöndet

növelő néma könnyek

zuhatagában,

kimeredt szembogárban,

ott zsarnokság van nemcsak a talpraálltan harsogott éljenekben, hurráhkban, énekekben,

hol zsarnokság van, ott zsarnokság van nemcsak az ernyedetlen tapsoló tenyerekben,

kürtben, az operában, épp oly hazug-harsányan zengő szoborkövekben, színekben, képteremben,

külön minden keretben, már az ecsetben: nemcsak az éjben halkan sikló gépkocsizajban

s abban.

megállt a kapualjban;

hol zsarnokság van, ott van

je/enva/óan

mindenekben,

ahogy rég istened sem;

ott zsarnokság van az óvodákban, az apai tanácsban, az anya mosolyában.

abban, ahogy a gyermek idegennek felelget:

nemcsak a szögesdrótban, nemcsak a könyvsorokban szögesdrótnál jobban butító szólamokban;

az ott van a búcsúi sókban, ahogy így szól a hitves, mikor jössz haza, kedves;

az utcán oly szokotton ismételt hogy-vagy-okban a hirtelen puhábban szorított kézfogásban,

ahogy egyszercsak szerelmed arca megfagy, mert ott van c légyottban,

nemcsak a vallatásban, ott van a vallomásban, az édes szó-mámorban, mint légy a borban,

mert álmaidban sem vagy magadban, ott van a nászi ágyban, előtte már a vágyban,

mert szépnek csak azt véled mi egyszer már övé lett; vele hevertél, ha azt hitted, szerettél,

tányérban és pohárban, az van az orrban, szájban, hidegben és homályban, szabadban és szobádban,

mintha nyitva az ablak s bedől a dögszag, mintha a házban valahol gázfolyás van,

ha magadban beszélgetsz, ő, a zsarnokság kérdez, képzeletedben se vagy független,

fönt a tejút is már más: határsáv, hot fény pásztáz, aknamező; a csillag: kémlelő ablak.

a papból, kinek gyónói, a prédikációból, templom, parlament, kinpatl: megannyi színpad:

hunyod-nyitod a pillád, mind az tekint rád; mint a betegség, veled megy, mint az emlék;

vonal kereke, hallod, rab vagi', rab. erre kattog:

hegyen és tenger mellett be ezt lehelted;

cikáz a villám, az van minden váratlan zörejben, fényben, a sziv-hökkenésben;

a nyugalomban, e bilincs-unalomban, a zápor zuhogásban, az égigérő rácsban;

a cellafal-fehéren bezáró hóesésben; az néz rád kutyád szemén át,

s mert minden célban ott van. ott van a holnapodban, gondolatodban, minden mozdulatodban;

mint víz a medret követed és teremted: kéndelődsz ki e körből? ő néz rád a tükörből,

ő les, hiába futnál, fogolv vagy s egyben foglár; dohányod zamatába, ruháid anyagába,

be ivódik, evődik velődig;

eszmélnél, de eszme csak övé jut eszedbe.

néznél, de csak azt látod, mit ő eléd varázsolt,

s már körbe lángol erdőtűz gyufaszálból,

mert amikor ledobtad, el nem tiportad; s így rád is ő vigyáz már, gyárban, mezőn, a háznál;

s nem érzetI már, mi élni, hús és kenyér mi, mi szeretni, kívánni, karod kitárni,

bilincseit a szolga maga így gyártja s hordja; ha eszel, őt növeszted, gyermeked neki nemzed,

hol zsarnokság van, mindenki szem a láncban: belőled bűzük, árad. magad is zsarnokság vagy;

vak antik én t napsütésh en, így járunk vaksötétben, s feszengünk kamarában, akár a Szaharában;

mert ahol zsarnokság van. minden Idában, a dal is, az ilyen hű. akármilyen mű.

mert olt áll eleve sírodnál, ő mondja meg, ki voltál, porod is neki szolgál.

(1950)

______________11.oldal

Veszprém Ifjúsága------if it ir--------Budapest ifjúságának

a nyüzsgő égi sátor: egyetlen munkatábor; mert zsarnokság szól lázból, harangozásból.

Mint vészharangok sürgető szavát Mely őszi estén felriasztva száll Hallottuk hangod pesti ifjúság,

És vádló hangod szivünkbe talál.

Veszprém tornyából tekintünk feléd,

Hős Pest felé, hol vörös most az ég, Hol lángoló és vérző szivetektől,

Most minden régi,szennyes rongy elég.

Nem hallgatunk, a budapesti szózat Ajkunkon hivón, zengőn száll tovább, Hogy felriasszon gyárat.földet, otthont Támadj fel, ébredj Magyar Ifjúság!

És talpon állunk, énekelve járunk. Mindent betölt a szabadság szava Már véget ér halálos, szörnyű álmunk S lehull az éjjel zsarnok csillaga.

Az őszi szélben a veszprémi tornyon Megint a magyar zászlót lengetik.

Amig élünk, mig vizzé nem lesz vérünk, A magyar zászlót le nem vehetik!

Budapest népe, hősök katonák!

Nem éltetek s nem haltatok hiába.

Isten velünk és Veletek megyünk Szabad életbe, vagy a hős halálba!

Veszprém, 1956. október 30.