Amerikai Magyar Értesítő, 1984 (20. évfolyam, 1-12. szám)

1984-10-01 / 10. szám

4.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1984. október két a példákat nem lehet elégszer felso­rolni, leirni, idézni. Elrettentő példa­ként, egyesek lelki elferdülésének bizo­ny itékaként. Igaz, ez néha nemcsak sza­vakban nyilvánul meg. Hanem tettekben is. Nemrégiben - párhónappal ezelőtt - ma­gukról megfeledkezett emberek (hazai kapcsolatok buzgó ápolói) a washingtoni magyar istentisztelet alkalmával fizikai erőszakkal távolitották el a templom nagyterméből azt a magyar szerkesztőt, akinek lapja ma is ötvenhatos szellemet képviseli és fejlécén.az ötvenhatos lyu­kas zászlót viseli. Mindez sajtószabad­ság nagyobb dicsőségére és a jóérzésü tisztességes magyarok megbotránkozására történt az Ur 1984. évében, a szabad vi­lág fővárosában. 28 évvel a magyar for­radalom után. Nem mondom most, hogy közösítsük ki sorainkból ezeket az Ötvenhat meg nem alkuvó szelleméhez méltatlanná vált-hon- fitársainkat, ezeket a szavakban és tet­tekben hibázó eltévelyedőket. Nem. Csak azt kérem a Mindenhatótól, hogy most, a- mikor 28 év távlatából tekintünk vissza a számunkra még ma is útmutató és magyar hitvallást jelentő forradalmunkra, most világosítsa meg elhomályosodott értelmü­ket és nyissa ki szemüket. Hogy ők is tudjanak még bizni és hinni egy szabad Magyarországban és képesek legyenek en­nek érdekében áldozatokat is hozni. Le­galább annyiban, hogy másoknak ne nehe­zítsék meg a reménykedést, kishitűsé­gükkel, állhatatlanságukkal másokat ne akarjanak eltéríteni és megingatni. Úgy­sem fog sikerülni... Ha Ötvenhat évfordulóján, a forrada­lom szellemében nem tudunk egyek lenni, erőinket egy célra összpontosítani, ak­kor megértünk a pusztulásra. S hogy mi ez a cél, mi a tennivaló, azt legszeb­ben megfogalmazva nemrégiben olvastam egy könyvben, Horthy Miklós emlékiratai­ban. Ennek utolsó oldalán áll ez a mon­dat : "Bármit is hoz a jövendő, kérve kérek minden magyart, aki e névre méltó és akár otthon szenved némán az idegen uralom alatt, akár kiüldözötten keres magának és családjának fedelet, meg fa­latot széles e nagyvilágon: temessen el minden pártviszályt és személyes perpat­vart és csak egyetlen egy célra vesse tekintetét, fordítsa minden erejét és csakis azért dolgozzék, meg imádkozzék. Ez a cél mindnyájunk közös, szent cél­ja: Magyarország felszabadítása."(1952) Próbáljuk ezeket a bölcs szavakat megszívlelni s akkor fogjuk legszebben, legméltóbban ünnepelni ötvenhatos for­radalmunk huszonnyolcadik évfordulóját. Néhány szó a Bős-Nagymarosi dunai vízlépcsőrendszerről Már egyszer Írtam, hogy magyar-cseh­szlovák összmüködésben Bős és Nagymaros között a Dunakanyarban vízlépcsőrend­szert akarnak épiteni. Az előmunkálato­kat 1980-ban meg is kezdték, s a Duna­kanyar természeti szépségeit alaposan megrongálták. De ismeretlen okokból ab­bahagyták. A legújabb hirek szerint a magyar és csehszlovák kormányok újból megegyeztek a vízlépcsőrendszer megépítésében. Ezért teljes egészében közlöm a "Magyar Nép- köztársaság Országgyűléséhez és Kormá­nyához" intézett beadványt: "A csehszlovák és magyar kormány 1984-ben ismét elkötelezte magát a Bős (Gabcikovo)-Nagymarosi Vízlépcsőrend­szer építésének folytatása mellett. A vízlépcsőrendszer súlyosan károsítaná az érintett országok ivóvíz-ellátását, mező-és erdőgazdaságát, település háló­zatát. Jóvátehetetlen károkat okozna a Csallóköz, Szigetköz és a Dunakanyar tá­ji-természeti környezetében. A károk a- ránytalanul meghaladják a villamosener­gia termeléséből és a hajóút javításá­ból a tervezett módon elérhető előnyö­ket . Ebből a meggondolásból kiindulva lét­fontosságúnak tartjuk: 1. vízlépcsőrendszer építkezésének a leállítását, akár az államközi szerző­dés árán is: 2. olyan tervek kidolgozását a közös Duna-szakasz rendezésére, amelyek figye­lembe veszik a folyam ökológiai, társa­dalmi és gazdasági szerepét, mindenek előtt a két ország lakosságának ivóvíz­ellátását. _ Meggyőződésünk, hogy csak ez szolgál­hatja a Duna mentén élő népek közös ér­dekeit ." A beadványt Csoóri Sándor, Csurka István, Kodolányi Gyula, Mészáros Miklós és Vas István irók, Benda Kálmán, Per­jés Géza történész, Bauer Tamás, Bródy András közgazdász Barcsay Jenő festőmű­vész, Granasztói Pál, Major Máté épí­tész, Gobbi Hilda, Sinkovits Imre szí­nész, Kosa Ferenc, Sára Sándor filmké­szítő irta alá. Tiltakozásukhoz máris többezren csatlakoztak. A beadványhoz egy négyoldalas Tájé- koztató-t csatoltak, amely 1979-401 1983. dec.-ig megjelent 20 szakközle­ményre hivatkozik. Ezek között van a MTA Interdisciplináris Bizottságának 1983. febr.-i tanulmánya és az Operativ Cso­portjának 1983. ápr. 30-i összefoglaló jelentése is. Minthogy a Bős (Gabcikovo)-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer (GNV) szakmai, föld-

Next

/
Thumbnails
Contents