Amerikai Magyar Értesítő, 1984 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1984-10-01 / 10. szám
4.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1984. október két a példákat nem lehet elégszer felsorolni, leirni, idézni. Elrettentő példaként, egyesek lelki elferdülésének bizony itékaként. Igaz, ez néha nemcsak szavakban nyilvánul meg. Hanem tettekben is. Nemrégiben - párhónappal ezelőtt - magukról megfeledkezett emberek (hazai kapcsolatok buzgó ápolói) a washingtoni magyar istentisztelet alkalmával fizikai erőszakkal távolitották el a templom nagyterméből azt a magyar szerkesztőt, akinek lapja ma is ötvenhatos szellemet képviseli és fejlécén.az ötvenhatos lyukas zászlót viseli. Mindez sajtószabadság nagyobb dicsőségére és a jóérzésü tisztességes magyarok megbotránkozására történt az Ur 1984. évében, a szabad világ fővárosában. 28 évvel a magyar forradalom után. Nem mondom most, hogy közösítsük ki sorainkból ezeket az Ötvenhat meg nem alkuvó szelleméhez méltatlanná vált-hon- fitársainkat, ezeket a szavakban és tettekben hibázó eltévelyedőket. Nem. Csak azt kérem a Mindenhatótól, hogy most, a- mikor 28 év távlatából tekintünk vissza a számunkra még ma is útmutató és magyar hitvallást jelentő forradalmunkra, most világosítsa meg elhomályosodott értelmüket és nyissa ki szemüket. Hogy ők is tudjanak még bizni és hinni egy szabad Magyarországban és képesek legyenek ennek érdekében áldozatokat is hozni. Legalább annyiban, hogy másoknak ne nehezítsék meg a reménykedést, kishitűségükkel, állhatatlanságukkal másokat ne akarjanak eltéríteni és megingatni. Úgysem fog sikerülni... Ha Ötvenhat évfordulóján, a forradalom szellemében nem tudunk egyek lenni, erőinket egy célra összpontosítani, akkor megértünk a pusztulásra. S hogy mi ez a cél, mi a tennivaló, azt legszebben megfogalmazva nemrégiben olvastam egy könyvben, Horthy Miklós emlékirataiban. Ennek utolsó oldalán áll ez a mondat : "Bármit is hoz a jövendő, kérve kérek minden magyart, aki e névre méltó és akár otthon szenved némán az idegen uralom alatt, akár kiüldözötten keres magának és családjának fedelet, meg falatot széles e nagyvilágon: temessen el minden pártviszályt és személyes perpatvart és csak egyetlen egy célra vesse tekintetét, fordítsa minden erejét és csakis azért dolgozzék, meg imádkozzék. Ez a cél mindnyájunk közös, szent célja: Magyarország felszabadítása."(1952) Próbáljuk ezeket a bölcs szavakat megszívlelni s akkor fogjuk legszebben, legméltóbban ünnepelni ötvenhatos forradalmunk huszonnyolcadik évfordulóját. Néhány szó a Bős-Nagymarosi dunai vízlépcsőrendszerről Már egyszer Írtam, hogy magyar-csehszlovák összmüködésben Bős és Nagymaros között a Dunakanyarban vízlépcsőrendszert akarnak épiteni. Az előmunkálatokat 1980-ban meg is kezdték, s a Dunakanyar természeti szépségeit alaposan megrongálták. De ismeretlen okokból abbahagyták. A legújabb hirek szerint a magyar és csehszlovák kormányok újból megegyeztek a vízlépcsőrendszer megépítésében. Ezért teljes egészében közlöm a "Magyar Nép- köztársaság Országgyűléséhez és Kormányához" intézett beadványt: "A csehszlovák és magyar kormány 1984-ben ismét elkötelezte magát a Bős (Gabcikovo)-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer építésének folytatása mellett. A vízlépcsőrendszer súlyosan károsítaná az érintett országok ivóvíz-ellátását, mező-és erdőgazdaságát, település hálózatát. Jóvátehetetlen károkat okozna a Csallóköz, Szigetköz és a Dunakanyar táji-természeti környezetében. A károk a- ránytalanul meghaladják a villamosenergia termeléséből és a hajóút javításából a tervezett módon elérhető előnyöket . Ebből a meggondolásból kiindulva létfontosságúnak tartjuk: 1. vízlépcsőrendszer építkezésének a leállítását, akár az államközi szerződés árán is: 2. olyan tervek kidolgozását a közös Duna-szakasz rendezésére, amelyek figyelembe veszik a folyam ökológiai, társadalmi és gazdasági szerepét, mindenek előtt a két ország lakosságának ivóvízellátását. _ Meggyőződésünk, hogy csak ez szolgálhatja a Duna mentén élő népek közös érdekeit ." A beadványt Csoóri Sándor, Csurka István, Kodolányi Gyula, Mészáros Miklós és Vas István irók, Benda Kálmán, Perjés Géza történész, Bauer Tamás, Bródy András közgazdász Barcsay Jenő festőművész, Granasztói Pál, Major Máté építész, Gobbi Hilda, Sinkovits Imre színész, Kosa Ferenc, Sára Sándor filmkészítő irta alá. Tiltakozásukhoz máris többezren csatlakoztak. A beadványhoz egy négyoldalas Tájé- koztató-t csatoltak, amely 1979-401 1983. dec.-ig megjelent 20 szakközleményre hivatkozik. Ezek között van a MTA Interdisciplináris Bizottságának 1983. febr.-i tanulmánya és az Operativ Csoportjának 1983. ápr. 30-i összefoglaló jelentése is. Minthogy a Bős (Gabcikovo)-Nagymarosi Vízlépcsőrendszer (GNV) szakmai, föld-
