Amerikai Magyar Értesítő, 1984 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1984-09-01 / 9. szám
12.oldal Amerikai Magyar Értesítő 19&K szeptember VARGA LÁSZLÓ ERDEMES-E MEG ÍRNI? HA AZ ÍRÓT AZ IHLETE magasra emeli, akkor a 47. PEN-kongresszus Tokióban, május 14 —19 között visszahozta a főidre. Az eddigi gyakorlattal szemben, a tokiói kongresszust napi és politikai kérdések uralták: környezetszennyeződés, nukleáris fegyverek és a különös érdeklődéssel kísért írók és az Emberi Jogok. Vérbeli irodalom, a Nyugat és Kelet irodalmi kapcsolata, valamint a Japán irodalom hatása a világra című üléseken szerepeltek. A kongresszuson 35 országot 600 delegátus képviselt. Legnépesebb a japán volt (360), majd a koreaiak (36) és meglepő számmal a franciák (25). Az amerikai delegáció két ta gozattal jelent meg, úgyszintén a svájciak (francia és olasz) is. Szabad Estoniát költőjük, Rannit képviselte. Megjelent Kína is, sőt mellette még három csoport: Hong Kong, Sanghaj, Tajvan A ju- goszlávok közül csak a szlovén csoport jött el. A vasfüggöny mögül a bulgárok, a hangos kelet-német csoport, Magyarország, valamint Lengyelország képviselői voltak jelen. Az utóbbiakkal azonban baj volt, mert a kongresszus nem fogadta cl őket, mint a lengyel írók megbízottjait, ezért csak megfigyelői minőségben szerepeltek, szavazati jog nélkül. A Szovjetunió nem tagja a PEN-nek. Eddig minden meghívást ahhoz a feltételhez kötött, hogy az észtekét, valamint a kommunista rendszerből menekült írókat zárják ki, amit eddig sikerült meghiúsítani, bár egy-két nyugati delegátus buzgólkodott a Kreml követelését teljesíteni. Jómagam a menekült írók amerikai csoportjának egyik megbízottja voltam. A szabad és az elnyomott országok képviselői között az elvi különbség hallható és látható volt, kivéve a svédeket, akik különös, ha nem perverz kapcsolatban voltak a kelet-németekkel. Egymást támogatták és a nukleáris fegyverek elleni határozat is közös munkájuk eredménye, ami sajnos egy puffogó propaganda irat és nem a tárgynak megfelelő komoly figyelmeztetés. Delegációnk ezt szóvá is tette. A nukleáris veszély ellen megrázó beszédek, megnyilatkozások hangzottak el. Volt író, aki drámaian felkiáltott: érdemes-e még írni? Hiroshima, szinte minden felszólalásban szerepelt, kivéve a japánokat, akik megbecsülendő mértéktartást tanúsítottak. A szabad világ delegációi igyekeztek az emberiséget érintő nagy kérdéseknél maradni, ezért meglepetést keltett az egyik amerikai csoport, El-Salvador határozati javaslata, amely inkább Reagan ellen irányult, mint a tárgyra. Sikerült módosítani, márcsak azért is. mert közben El-Salvadorban választások voltak, így az egész javaslat az El—Salvador kormányához intézett langyos javaslat lett. Ezért kár volt Tokióba utazni. A szennyeződés vitájában, egy neves japán író, Hiroshi Noma megdöbbentő adatokkal bizonyította a levegő és a víz fertőzöttségét. AZ ÍRÓK ÉS AZ EMBERI JOGOK ülései telt ház előtt folytak. A delegátusok szerint olyan időket élünk, hogy az írók nem zárkózhatnak el hermetikusan, hanem ki kell lépni az önzőmagányból és tollal kell harcolni a békéért és fejlődésért. Ez. eddig rendben is van. A kérdés, hogy ezt a nemes és korszerű küzdelmet hol kell folytatni. Megtalálta-e a kongresszus a céltáblát? A kelet-német küldöttség a fenti feladatot lényegében Amerika elleni küzdelemben látja, míg a nyugatiak és a japánok a politikai jelszavakon felülemelkedve őszintén keresték az utat, kivéve ismét egy amerikai írónőt, aki az amerikai nők helyzetén való változtatást tartotta legfontosabbnak és „példákkal igazolta”, a nők „borzalmas” elnyomását. Felszólalásomban az írónő kiragadott példáit túlzásnak minősítettem, mellébeszélésnek tartva, amire a nem éppen illően öltözött írónő felpattant és kijelentette: — Amerikában minden második nőt megvernek és olyan szegények vagyunk - mondta kezeit széttárva — hogy ajándékot elfogadok. A külföldi és a japán hallgatóság megdöbbenten hallgatta, hiszen ő volt az egyetlen, aki országát besározta. További hozzászólásomban helyeseltem, hogy az írók legyenek a világ lelkiismeretei, de tettem hozzá, mi ellen küzdjenek? Majd igy folytattam:- A fertőzött levegő nagy veszély, de legalább ilyen súlyos a fertőzött szellem, amit az elnyomók okoznak. A nukleáris fegyverek használatát el kell ítélni, de legalább ugyanígy az elnyomót is, mert a szabad ember békét, fejlődést akar és nem háborút. Az elnyomott polgárnak nincs szava, helyette az elnyomó szól, aki gyűlöletet és ellenségeskedést szít, ami az összeütközés csírája. Ahány ember felszabadul: annyival vagyunk közelebb a békéhez. Kértem a kongresszust, hogy fogadja el javaslatunkat és mondja ki, hogy az írók legfontosabb feladata az elnyomók, megszállók elleni szellemi küzdelem. Ausztria támogatta javaslatunkat, viszont a kelet-német—svéd politikai ikrek erőteljesen megtorpedózták, de szerencsére a francia PEN elnöke Tavernier mellénk állt, kijelentve, hogy a javaslat fontos. Tárgyalásra - sajnos már nem voit idő. A következő kongresszuson nyújtjuk be újra. AMI A KONGRESSZUS RENDEZÉSÉT illeti, hasonlót még nem láttam. Pontosság, figyelem, bőség jellemezte. A japánok 5 nap alatt mindenből akartak ízelítőt adni. A színház, tánc, zene is volt programon. Városnézés is. Az első három nap csak akkor léptem ki a szállodából, amikor autóbusszal elvittek bennünket Tokió és Kanagawa kormányzóinak fogadására De micsoda fogadás? XIV. Lajos udvarában sem volt ekkora bőség. Kíváncsiságból megszámoltam: 24 féle hús és hal volt, 12 féle saláta. A négy sarokban sült halak és egyéb friss sültek gőzölögtek Gyümölcsök kosárszámra, torták, édességek halmozódtak és mindenféle italok. Ha egy ország helyzetét az utcák, terek, földalatti tisztaságával, az emberek öltözködésével, könyvek vásárlásával, színházak látogatottságával és nem utolssósorban étkezésükkel fel lehet mérni, akkor Japán méltán foglalja cl helyét a világ elsői között. Nem tudom, mikor tör be végre a Kreml áporodott, dohos termeibe a friss levegő. De ha egy-egy szellő elérné őket, akkor elgondolkozhatnának: Japán területileg hangya az elefánt-nagyságú Szovjetunióhoz képest. Ráadásul a háborút is elvesztette, nyersanyagban szegény. A Kreml megnyerte a háborút, Ukrajnában olyan termőföldje van, amivel a fél világot etethetné, nyersanyagokban is gazdag, mégis az életnívója hangya-nagyságú, míg a japánoké elefánt-méretű Igaz, Japánban találhatók olyan jelenségek, amilyenek a Szovjetunióban nincsenek: szabadság, szorgalom, tehetség, kötelességérzet, nemzeti öntudat, vagyis a jólét gyökerei. Japántól Hiroshimában búcsúztam. Ide már egyedül repültem le, különben sem bírom a csoport-utazásokat. Az élményeket csak egyedül tudom bcszívni. Déli napban ültem egy-egy kis már/ány- tábla mellett, ahol angolul is olvasható: „Ez a körzet sűrűn lakott terület volt, házak egymás hátán. Az 1945. augusztus 6-án reggel 8.15-kor felrobbant atombomba ezt a kerületet érte a legerősebben. Senki és semmi sem maradt. Mindenki elpusztult!” Megrázó. BECSUKOM SZEMEMET és töprengek. De csak pár másodpercig, mert száz és száz japán diák vidám nevetéssel megy el mellettem, egyik-másikuk oda is szól: hello hello. Az álomból kelő bizonytalanságával felelek: hello hello. Erre páran odajönnek kezüket nyújtják és tovább helloznak. Most már vidáman rázom kezüket és egyre többen jönnek. Mind kezet akar szorítani velem. Boldogan barátkozunk, de máris mennek, visszanéznek és integetve kiabálják: hello—hello. A szomorúságomat elvitték a kicsi, fürge diákok, mert ezeket megértésre és szeretetre tanítják, nem gyűlöletre... Már nem a márványtáblát nézem, hanem a távolodó diákokat, a zöldeiő tereket, a virágos bokrokat: mert az élet születéssel kezdődik, halállal végződik... Hiroshmiáé a halállal kezdődött és virágzó élet lett... Érdemes élni és írni! —BÉCSI NAPLÓ----NYELVEMLÉK. A második világháború óta elveszettnek hitt 13. századi nyelvemlékünket.a Kónigs- bergi Töredéket megtalálták a lengyelországi Torún- ban. A königsbergi egyetem lebombázása után a megmaradt anyag különböző lengyel könyvtárakba került. A kódex Boroszlóban készült az 1300-as években. Ennek borítólapjára ragasztották a magyar nyelvű szöveget, mely egy prédikáció töredéke. 1863-oan a nyelvemlék megtalálásakor a beragasztott laphoz még négy oldal tartozott. Ezek azonban most nem kerültek elő. fr Az 1956 25. évfordulójára készült emlékművet Eiienstadt/Kismartonban a Vörös Kereszt épülete előtti téren állítják fel. Felavatásán előreláthatólag szeptember végén kerül sor.
