Amerikai Magyar Értesítő, 1984 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1984-09-01 / 9. szám
"másként félünk mi is. s mert nőni kell - ma mélyebb a bóvli is. Az utóbbi, "tősgyökeres magyar gondolat" szerzője pár oldallal tovább a következő sorokban oktat minket: "Vajon segitség-e nekik - vagy nekünk - az olyan magatartás amely okos és higgadt elemzés helyett a rendszer prominens képviselőjét, egyszerűen "politikai aszfaltbetyárnak" nevezi, vagy egy politikai és katonai nagyhatalom első emberét, letahózza." A rendszer prominens képviselője természetesen Kádár János, a nagyhatalom első embere meg Csernyenkó elvtárs. Meg is kapjuk érte a letolást: "Valójában mit leplez le, mire használható és milyen ügyet vihet, akárcsak egy lépéssel is előre az olyan - jobb szó nincs - fröcsögés, mint: ...a magyarság ezerévnél ősibb történelmében nincs még olyan vérengző tömeggyilkos... ...de még Sztálin és Mao-Ce Tung is a maguk 30-6o milliós áldozatukkal...stb. Érdemes erre egy sort is vesztegetni?- kérdem magamtól. Olvassa ezt valaki, vagy csak, mint egy elmegyógyintézet szilveszteri különkiadását, vidáman félredobja. " Ezek a népnevelők nevezik magukat baloldali intelligenciának? Találóbban senki sem fejezhetné ki magát, mint a jobboldalisággal igazán nem vádolható izraeli humorista Ephraim Kishon "A teve a tü fokán" cimü német nyelven is megjelent könyvében: "Földgömbünk két tömbre szakadt. A nyugati tümbön, Franciaországban, Spanyolországban napról napra több befolyást nyernek a kommunisták, mig a keleti tömb nagy része, a Szovjetunió és csatlós országai az antikommunisták és antiszemiták kezén maradt. Elkerülhetetlen a két tömb közötti ellenségeskedés. Minden kétséget kizár az a tény, hogy a fejlettebb eszközökkel rendelkező nyugati kommunista tömegek egyszer le fogják rohanni a keleti reakció bástyáit. Magyarországon kissé javult a helyezet: az elviselhetetlen sztálinista terror egy bizonyosfajta elviselhetőbb terrorrá a- lakult át. Mikor, harminckét évi távoliét után, ismét felkerestem Budapestet, tapasztalhattam, hogy az elpusztíthatatlan magyarok megtanultak magukon és a rezsimen nevetni." Ez a bóvli ugye egészen más, mint az önöké, tisztelt anyanyelvöltögetők? De, tovább megyünk elvtársak: Kishon igy mutatkozik be az olvasóknak: "Sokak előtt ismeretes, hogy egy 198h. szeptember 7.oldal Vasfüggöny mögé kényszeritett területről Magyarországból származom." - majd igy folytat ja:"Felszabadulásom pillanata felejthetetlen előttem. Első hatom egy magas, géppisztolyos ukrán katona volt. - Nyimszki, német, kaputt!- szólított meg, mikor rejtekhelyemből, a pincéből előbujtam. Da,da, - válaszoltam boldogan - Jid...jid...zsidó vagyok! - Davaj csa- szi! - válaszolta barátom, miközben bátorítóan mosolygott és gyakorlott mozdulattal lekapcsolta órámat a csuklómról, majd bekísért a legközelebbi hadifogolytáborba. Rögtön a szovjet táborparancsnokhoz siettem:- Jid...jid...zsidó vagyok - mutogattam kézzel-lábbal -, nyet szóidat, nyet náci...nem katona. - Davaj csaszi! - mosolygott a lágerparancsnok is és visszazavart a hadifoglyok közé. Később kiderült, hogy Malinovszki marsall táviratban közölte Sztálin a- tyánkkal, hogy 200 ezer magyar hadifoglyot küld a Szovjetunióba, holott csak húszezret tudott összeszedni.Nem baj, gyorsan összeterelték a többi embert az utcákról, hogy a létszám meglegyen. A győztes Vörös Hadseregnek huszonnégy órán belül sikerült az ösz- szes szociáldemokratát, kommunistát és zsidót Budapesten letartóztatni és mint hadifoglyot, erőltetett menetben a Szovjetunióba terelni, hiszen csak azok szaladgáltak a felszabadulás után az utcákon." Szatirikus túlzás ez, de sok igazság van benne. Tény az, hogy a francia szocialisták 1956 után hitet tettek a magyar forradalom mellett és írásaikban, felszólalásaikban (Albert Camus-tól kezdve Yves Montan-ig), nevükön nevezték a szovjet gyilkosokat. Ma már minden prominens szocialista Nyugaton, elitéli a Szovjetuniót és a bolsevistákkal kollaboráló terroristákat. Mit keresnek a magyar "baloldaliak" a szovjet irányítással működő Hazafias Népfrontban és az Anyanyelvi Konferenciákon? Baloldaliak-e egyáltalán ezek a jó- izlés hiányában szenvedő és az utcasarki prostituáltak trágárságát is megszégyenítő hangú aszfaltbetyárok? Az Anyanyelvi konferenciások amerikai támaszpontján megjelenő "irodalmi, művészeti" folyóiratból megtudhatjuk, hogy csak a magyarországi szervekkel együttműködve őrizhetjük meg nyelvünk kultúráját és tisztaságát. Tovább lapozok a külföldre szakadt magyar intelligencia szócsövét, mig felfedezem Prokopp Róbert "AMONDÓ" c. színvonalas Írását, melyből érdemes egy-két sort idézni: Amerikai Magyar Értesítő
