Amerikai Magyar Értesítő, 1984 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1984-09-01 / 9. szám
8.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1984. szeptember "A nevem, mondja, majd miközben mélyen meghajol, Lovag Fasotokh. Az uralkodó kegyes lesz, hellyel kinálja, s miközben bókokat cserélnek, kényelmesen keresztbeveti lábát és érdeklődve figyeli a jövevényt. Utazó volnék, igy Mick Jagger, kissé szertelen, ma itt, holnap ott, s tegnapra már csak úgy emlékszem, mintha olvastam volna valahol. Rakovszky István miniszterelnök lesz, mondja Mick Jagger egy teasütemény u- tán nyúlva, Rakovszky, aki a nemzetgyűlés elnöke volt. Lehár ezredes lesz a hadügyminiszter, Andrássy Gyula gróf pedig a külügyminiszter. Szombathelyen mi is besorozás alá esünk, önkéntes a- lapon, és az ezred megindul Budapest felé." Ez az kérem! Ezt a kultúrát és szellemi tisztaságot mi még nem értük el! Ki ez a remekiró? Rögtön megtudjuk: "Talán éppen bútor vagyok, - Írja. Egy fotel, melybe bárki belepuzhat. Divány vagyok, nyekergő heverő egy nem is nagyon akart délutánra. És isten markos butor- szállitó, kicsit izzadságszagú, kicsit proli. És csak úgy tologat, félig berendezett szobákban. Az erőlködéstől olykor szellent, akár egy ló mert azért nehéz vagyok, és káromkodik, szidja a fene tudja kicsodát, de hisz' ez érthető." Valóban érdemes volt az Anyanyelvi Konferencián magyarul tanulni! Ezt a pornográfiát adjuk kezébe az itt felcseperedő magyar ifjúságnak. Ezzel a "telepuzott perverz széplélekkel" vállalnak irói közösséget a magyar emigráció i- dáig jónevü irói. Európát is elárasztották a "Magyarok Világszövetsége" és a budapesti "Egyházügyi Hivatal" szennyes hullámai. A Burg Kastl-i magyar gimnázium körüli eseményekről már éppen eleget Írtam. Sokan kérdezték tőlem, hogy miért vagyok az iskola ellen? Itt még a kérdés is rágalom. Úgy én, mint a négy elüldözött kastl-i paptanár, mindig az iskola mellett voltunk, csak az uj, és jogtalanul odaültetett vezetőség ellen vagyunk. A magyar papok elleni rágalomhadjárat egyik fő aktora megjelent az emigráció ezévi kölni találkozójának utolsó napján a Mindszenty Házban. Mikor a terembe lépett és meglátta Erdey Sándort, a Recski tábor rabjai c. nagysikerű könyv szerzőjét soraink között, felháborodva fordult a rendezőkhöz: - Ki hívta ide ezt az embert? Ezzel az emberrel nem akarok egy fedél alatt lenni! Erdey eltávolítása természetes nem volt lehetséges, igy ő utazott vissza Münchenbe.Erdey Sándor bajtársunk közben százötven taggal megalakította Münchenben a "Szabad Magyarok Központi Szövetségét" ami a PáneurópaUnio tagszervezete lett. A Frankfurt-i Könyv-Világkiállitás alkalmával ez év október 3-401 8-ig, a kiállítás nem rég elkészült modern csarnokában ismét bemutatjuk a magyar emigráció legújabb könyveit és folyóiratait. Ezért kérünk minden szerkesztőt, kiadót és iró.t, hogy újságjaikból küldjenek címemre legalább húsz, könyveikből legalább két példányt. Eladni ezévben sem szabad semmit a kiállítás területén, ismertetni viszont,igen. Igen fontos esemény ez, a világ legnagyobb irodalmi találkozója, melyen résztvesznek az összes szabad nyugati, és a keleti kommunista országok valamirevaló könyvkiadó vállalatai. Természetesen a magyarországiak is, kik minden évben elhülve tapasztalják, hogy a Magyarok Világszövetsége az Anyanyelvi Konferenciával együttműködve sem tudott minket megsemmisíteni. Október 6.-án tartjuk a sajtókonferenciánkat a világkiállítás területén bérelt konferencia teremben. Ez alkalommal ismertetjük a nemzetközi sajtóval (németül, angolul és franciául) az emigráció ezévi eredményeit. Sajnos folytatnom kell az európai botrányok sorozatát a hazulról küldött "előadó művészek" felléptetésével kapcsolatban. Egy, a kastli iskolához közelálló ifjúsági csoport rendezvényén megjelent magyar lelkész kérdéseket akart feltenni a rendezőségnek a Budapestről inspirált előadás után. Még be sem fejezte mondatát mikor elvörösödő arccal ráorditottak és követelték, hogy hagyja abba! Parázs veszekedés kezdődött, mire a fiatalok elhagyták a termet. Valaki hangszallagra vette fel az épületes jelenetet, melynek teljes szövegét a "szereplők" neveivel együtt a következő levelemben fogom ismertetni. Semmi esetre sem akarom a magyar emigráció "megtévedt" juhait kipellengérezni, de igenis követelem, hogy s szüntessék meg a szovjetkommunista propagandistákkal folytatott együtmüködéseiket, még akkor is, ha ennek veszélyét naivsá- gukban idáig nem tudták felfogni. Ha valaki az afgánok kiirtása, a lengyel szolidaritás leverése és a magyar sportolók visszaparancsolása után sem tért észre, azt észre kell téríteni! Am- nesztát kaptak a lengyel munkások? Igen, amerikai nyomásra! De hová engedték ki őket? A szabadságba? Nem, az azóta megnagyobbított börtönbe, Lengyelországba, hol bármikor is mét letartóztathatják ő- ket! Ausztrália következik, hol nem is o- lyan régen, egy budapesti slágerénekes produkálta magát az ámuló magyar emigránsok előtt. Bizonyosan érdekli őket, hogyan számolt be Budapesten Sas József erről az emlékezetes estről: "Gondolom érdekli önöket, hogy mit adtam elő Ausztráliában, Sydneyben - lép
