Amerikai Magyar Értesítő, 1984 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1984-09-01 / 9. szám
k. oldal Amerikai Magyar Értesítő___________________1984. szeptember egy-kettő. Ki voltak öltözve nagyon, aztán akkora kocsikkal jöttek, hogy be se fért a rokonok kapuján. Az egyik meg - kuncogott a telefonba Juli néni - úgy járt, hogy a nagy kocsija beragadt a falu szélén a sárba és ökrökkel kellett kihúzatni, szégyenszemre. De jót nevetett akkor a falu népe! Az Amerikából jött vendég pedig, aki úgy tett, mintha már alig tudna magyarul, mérgében - hogy mutassa, mennyi pénze van - meg akarta venni mind a négy ökröt. De a téesz el- elnök nem állt kötélnek, mert megijedt, hogy bajba kerül a dollár miatt... Már közbe kellett szólnom, mert egy vagyont fog fizetni ez a derék asszony, ha még sokat hagyom beszélni hazai élményeiről .- Juli néni, nagyon hálás vagyok magának, hogy ilyen sok mindent mesélt otthoni életéről és remélem itt a lányánál boldogabb sora lesz, mint a kommunizmusban volt és lehetett volna. Nem is tudja Juli néni, milyen érdekes dolgokat mondott és mennyivel jobban adok a maga szavára, aki életének felét a kommunizmusban élte le, mint az itteni botcsinálta politikusoknak, akik minduntalan azt akarják elhitetni másokkal, hogy otthon Magyarországon ilyen jó, meg o- lyan jó és hagyjunk fel a kötözködéssel.- Nehogy azt tegyék, lelkecskéim! - kérlelt a néni. - Nem szabad elhallgat- niok, mert akkor azok az istentelen ko- menisták még jobban fölbátorodnának és méginkább szorongatnák a magyar népet. Hát ki Írja meg a valót, ha nem maguk?- Juli néni, sokan azt mondják erre, hogy csak önmagunkat - magát, meg a kriptavirágokat - biztatjuk, vigasztaljuk ezekkel a cikkekkel.- Ne adjon ezekre, drága lelkem! - Aki ilyet mond, nem lát tovább a saját orránál. Mondtam már, hogy én semmit sem értek a politikához, egyszerű asz- szony vagyok, de láttam már sokat az életben és mindig tudtam, ki mond igazat és ki hazudik. Azok hazudnak, maguk lelkem pedig igazat Írnak és a Jóisten áldja meg magukat ezért! Nehogy hagyják magukat elijeszteni, vagy félrevezetni, mert ha maguk elhallgatnak, kitől tudja majd meg a világ, mi az igazság otthon? Hallatszott Juli néni hangján, hogy elérzékenyült. Nekem is szorongatta valami a torkomat, ahogy ennek a kemény kis öregasszonynak a biztatását hallgattam messzi Kanadából. Mennyivel meggyőzőbbek a szavai, mint-azok a mézes-mázos a tényeket elkenni igyekvő megnyilatkozások, melyekkel az utóbbi időkben olyan bőségesen traktálják az emigrációt egyes valóban fogadatlan prókátorok. . .- Köszönöm a jószavakat Juli néni,^ erőt adott mindegyik. Azon pedig ne mérgelődjék, hogy egy komisz, öntelt ember kriptavirágnak titulálta magat! Gondoljon arra a régi bölcsességre, hogy nem azt kell nézni, mit mondanak, hanem,hogy ki mondja. És ezesetben nem kell komolyan venni ezt a gorombaságot. Ami arra száll vissza, aki mondta* amilyen a modor, olyan az ember,is. De ha egyszer találkozik vele, megcibálhatja a szakál- láts nem fog ártani! Juli néni fölkacagott:- Bizza csak rám lelkem, majd móresre tanitom én azt a mikulást, hogy megemlegeti még kriptavirág korában is! - Jóízűen nevetett a tréfán: - Igaz, hiszen már most bennevan, csak éppen nem veszi észre. - Elhallgatott egy pillanatra: - De én nem tartom szépnek, hogy más korával gúnyolódjanak, mert az öregség nagy nyűg és szomorúság. Aki ebből csúfot űz, annak nincs lelke és azt még utoléri a sorsa. No aludjon jól lelkem, áldja meg a Jóisten. A készülék kattant egyet és magam maradtam az éjszakában a gondolataimmal. Lám Juli néni jelentkezett és protestált az őt - és a többi "kriptavirágot" ért sérelem miatt. Joggal. És ezután a későesti beszélgetés után el kell gondolkodnom azon is, vajon kor- szerü-e még az emigrációban a kommunista' ellenesség? Nem azoknak a Kádárék felé kacsingató (és hazadolgozó) "diplomatáknak" van-e igazuk, akik egyre fokozódó hangerővel próbálják elnyomni az emigrációban még élő kritikai véleményeket és megbékélést, a hazai tények, a kommunista uralom megváltoztathatatlanságának axiómáját próbálják ráerőszakolni a nyugati magyarságra? Ezek az urak óvakodnak egyetlen bíráló szót is ejteni a hazai tragikus jelenségekről, a szovjet katonai megszállásnál és az eloroszositásnál is fájdalmasabb belső bajokról, a nemzet fogyatkozásáról, az alkoholizmusról, az öngyilkossági járványról, a családok felbomlásáról, a válási statisztika e- melkedéséről. Melyekért mind-mind a rend' szer urai, a kommunista kormányzati rendszer vezetői felelősek. A Katolikus Magyarok Vasárnapjában pár hete látott napvilágot egy kitűnő cikk, melynek Írója - Dr. Halmos Milán - fölsorol néhány jelzőt és minősítést, melyekkel a szabad világból való kiegyezés szószólói diszkreditálni próbálják a nemzeti emigráció elveihez megalkuvás nélkül ragaszkodó hűségeseket. "Sületlenség", "fröcsögés", "kocsmafilozófia", "szellemi terror meghonosítása", "elmegyógyintézeti különkiadás" - ezeket olvashatjuk a Vasárnap cikkében : egy cso- korravalót a hazadolgozók, a kommunista- ellenességet elaltatni akarók szókincséből. Hadd egészítsem ezeket ki még e- gyetlen jellemző mondattal, melyet Kor-
