Amerikai Magyar Értesítő, 1984 (20. évfolyam, 1-12. szám)
1984-09-01 / 9. szám
ponay Miklós köznek Írott leveléből jegyeztem ki: "Nemzeti mezbe bujtatott hazafias frázisok, semmitmondó és agyoncsépelt kommunistaellenes szólamok, görcsös ragaszkodás a semmihez". Ez a Korponay ur véleménye a nemzeti emigráció igyekezetéről, hogy ébrentartsa a magyar függetlenség gondolatát és ne szűnjön meg rámutatni a magyar nemzet újra s újra kiújuló sebeire. Ahogy arra már a hajdani nagy emigráns, Rákóczi Ferenc is rámutatott, amikor a szabadságharc élére állva ezt az üzenetet intézte a nemzethez és a világhoz. Korponay Miklós, a Rákóczi Alapítvány vezetője úgy látszik, nem ismeri ezt az azóta is érvényes mondást. Sőt kompromittálta azt és a nagy szabadsághős, a Nagyságos Fejedelem nevét. Az 1981-ben Pécsett tartott IV. Anyanyelvi Konferencia hivatalos kiadványa szerint a Konferencia egyik ülésén fölállt dr. Wojatsek Károly, a Rákóczi Alapítvány képviselője és tolmácsolta az Alapítvány vezetőségének meghívását az Anyanyelvi Konferencia hazai és külföldi reprezentánsai számára Torontóba. Ez nyomtatásban van, senki le nem tagadhatja. (Lásd a cikk végén. Szerk.) A Rákóczi Alapítvány feje Korponay Miklós mégis letagadta. Ekörül annakidején - két éve - parázs vita dúlt Torontóban, mely hónapokig húzódott. E- redmény nélkül. Korponay Miklós ugyan sokat nyilatkozott ez ügyben és szétküldözgetett számtalan sokszínű, tarka levelet, iratot, bizonyítékot, de mai napig egyetlen egyszer sem határolta el magát világosan és félreérthetetlenül a Wojatsek-féle meghívástól. Hogy tudott róla vagy sem, hogy ő bizta-e meg Wojatsek professzort a meghívás továbbításával, vagy sem, ma már lényegében mellékes. Egy a fontos: meri-e elhatárolni magát Korponay Miklós a meghívástól, vagy sem? Mert ebből tudhatjuk meg csak világosan, hogy mennyire akar jó fiú lenni hazafelé és mennyire tagadja meg a "fél lábbal már sírban lévő kriptavirágokat"? Választ kérünk: a torontói meghívással azonosítja-e magát, vagy közösséget vállal-e velünk, kriptavirágokkal? Az emigrációnak - a nemzeti emigrációnak - joga van ezt tudni, hiszen a Rákóczi Alapítvány mindannyiunk, az emigráció, a féllábbal már a sírban lévő kriptavirágok áldozatából, közadakozásából létesült és nem egy ember magántulajdona, hanem közkincs. Melyért felelősséggel tartozunk a jövőnek: nem mindegy, ki irányítja e nemes célokra hivatott intézmény hajóját és nem kormányoz- za-e be az Anyanyelvi Konferencia hazai kikötőjébe. Az ilyen manővereket meg kell akadályoznunk s ezért kell szint vallania Korponay Miklósnak. Aki a ko198A-. szeptember munistaellenességet a semmihez való görcsös ragaszkodásnak idejétmúlt, korszerűtlen hőbörgésnek tartja. Nem ártana, ha a százados ur egyszer meghallgatná erről Juli néni véleményét. Talán okosodnék tőle... (Nyelvünk és Kultúránk. A IV. Anyanyelvi Konferencia tanácskozásainak ösz- szefoglalása. Részlet Wojatsek Károly felszólalásából: "...a Rákóczi Alapítvány 1982 nyarán szimpóziumot óhajt rendezni, amelyen az országhatárokon átnyúló közös problémát különböző vélemények meghallgatása és kiértékelése alapján számba veszi, megvitatja, és a teendők módozatait meghatározza. A Rákóczi Alapítvány ebben a bonyolult feladatkörben a kezdeményező szerepét tölti be, és számit a magyarországi és külföldi intézmények és egyének részvételére, hogy ezzel a közös problémával kapcsolatban gondolataikat vagy észrevételeiket a Rákóczi Alapítványnak írásban küldjék be. A Rákóczi Alapítvány ünnepélyes meghívását 1982-re Torontóba ezennel tisztelettel átadom az itt jelenlévő hazai és külföldi intézmények, egyesületek, iskolák és egyházak képvi- képviselőinek...") Kedves Szerkesztő ur, a történtlmi hűség megkívánja és rendelkezésre álló tények szükségessé teszik két feltűnő hiány pótlását az "amerikai Magyar Értesítő" legutóbbi /jul.-aug./ számában "A nem porladó kéz" címmel megjelent cikkel kapcsolatban. Dr. Endrey csak addig az időpontig vázolta a Szent Jobb viszontagságait, amikor Mária Terézia uralkodása alatt a relikvia ismét hazakerült és elhelyezték a budai Várban. Onnan kezdve már csak a Szent Jobb-nak mint szimbólumnak jelentőségével foglalkozott, holott nyilvánvaló a következő két fejlemény nagy fontossága: 1. A Szent Jobbot James W. Shea amerikai főhadnagy 19^5- június 17-én átvette Ft. Anton Strassertől, a Mattsee-i katolikus misszió ház főnökétől, és megfelelő kísérettel átküldte Homer Keller ezredeshez, az amerikai hadkörzet mü- tárgy-felügyeleti osztályának parancsnokához . 2. Az Egyesült Államok kormánya visz- szaküldte Budapestre a relikviát, idejében ahhoz, hogy azt a háborút követő első Szent István Nap-on a hagyományos augusztus 20.-i ünnepségen kiállítsák. Üdvözlettel, Dr. Sziklay Andor 5.oldal Amerikai Magyar Értesítő
