Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1983-05-01 / 5. szám
É.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1983. május zik - persze módjával - a szamizdatokat, az ellenzéki csoportok csendes és a tömegekhez alig elérő működését. És ezért engedélyezik egyesek számára - nem csak a Boldizsár Ivánok és Szántó Miklósok számára persze, mert ezeknek ma már semmi hitelük a nyugati magyarság előtt - a nyugati utakat, előadó turnékat, művészi fellépéseket. Bármilyen visszásán is hangzik, a legtisztességesebb,, velünk emigránsokkalleginkább együttérző látogatók (meghívottak, küldöttek) útja is a rendszer javát, a rendszer érdekeit szolgálja. Ahogy Illyés Gyula mondja az Egy mondat a zsarnokságról cimü versében: Hol zsarnokság van, ott zsarnokság van: S mindenki neki szolgál...! Hadd hivatkozzak itt olyasvalaki véleményére, aki aligha vádolható emigráns elfogultsággal és a hazai küldöttek i- ránti politikai türelmetlenséggel. Szik- lay Andor tollából származnak az alábbi sorok, amelyeket a hazai szamizdátokkal kapcsolatosan vetett papirra, olyan jóhi- szemüekről szólva, akik "a jelek szerint még e késői időszakban sincsenek teljesen tisztában a totális hatalom természetével." Miért? Mert nincsenek tisztában azzal, hogy - idézem - "...a rendszernek csak bizonyos különleges értelemben vett engedélyével létezhetik odaát ellenzék és szamizdat. Amint a megszabott, vagy sejthető tilalmi vonalat áthágják a bátor ellenzékiek, földalatti pamfletisták, a hivatalos ideológiával és politikával össze nem férő álláspontok nyilvánítói, nyomban valami történik." Ez a"valami" lehet elmegyógyintézet, börtön, elhallgattatás, stb. stb. - a lehetőségek korlátlanok a diktatúrában, és az "adminisztratív eszközök" terén nagy a választék "odaát". Végül még egy mondat Sziklay Andor fejtegetéseiből: "És ami különösen bánt és sért: az ellenzékiek, a tilalmi vonalon innen működő szamizdat- müvelőknek tevékenységét a rezsim arra használja föl, hogy magának erkölcsi tőkét kovácsoljon a nyugati világ előtt: ‘ime, milyen szellemi szabadság érvényesülhet ott! Láttuk és hallottuk ezt Helsinkiben és Madridban és Belgráa- ban..." ☆ Ne menjünk hát lépre, de adjunk alkalmat a kommunista rendszernek, Kádár valóban kitünően működő propagandagépezete irányitóinak, a reklámtrükkök ki- eszelőinek, hogy bennünket is eszközül használjanak módszereikhez, majdnem mindig beváló kísérleteikhez. Ne népszerűsítsük a Magyarországról engedéllyel kiérkezett előadókat, közszereplőket, mert a rendszer jóváhagyása nélkül egyikük sem jöhetne közénk. És ennek az engedélynek ára van'. Meghányják-vetik számtalan fórumon, mindén szempontból mérlegelik: és csak akkor adják meg, ha a rendszernek haszna származik belőle. Nyilvánvalóan több haszna, mint amennyi öröme és haszna lehet belőle a kiutazónak. Aki vissza is akar térni, mert otthon várja a család, az egzisztencia, a nem is szűkös megélhetés, karrier. S a- ki kiutazás, indulás előtt megkapta a maga részletes "eligazítását", kioktatták, mit mondhat, hogyan beszélhet,hogy a szocializmust se nagyon "áztassa el", de azért az emigránsok szivébe is belopja magát némi szőrmentén alkalmazott óvatos és sokatmondó félmondatokkal. A- mitől a rendszer még nem dől meg, de a propaganda jó talajra hullik a honvágygyötörte nyugati magyar évtizedek óta tartó távoliét után engedékennyé vált a mindent megszépitó messzeség által megpuhitott szivében... Hajnal László Gábor, a nemrég emigrált fiatal magyar iró is megpróbálta kinyitni a három-négy évtizede szabad földön élő naivak hazulról jött vendég látásától elfátyolosodó szemét, "Ha bárkit kiengednek Nyugatra, legyen az iró, költő, művész, esetleg nagyon rendes ember, aki (a maga módján, ahogy lehet) ellenáll a rezsimnek, ha egyszer kiengedik, ne csodálkozzunk azon, hogy csak semleges mondanivalója van számunkra. (Féligazságok...!) Miután az útlevelét megkapta, tudatában van annak, hogy attól kezdve minden szavát figyelik,sőt saját magának is jelentést kell tennie az illetékes szerveknek, amikor visszaérkezik útjáról. Tehát kémmé kell válnia." Senki nem jöhet Nyugatra a rendszer tudta, külön engedélye és jóváhagyása nélkül. És nagyon megnézik, kinek adják meg az engedélyt, amit meg is kell szolgálni. Az ut előtt, közben és után is. Hallgatással, együttműködéssel, ügyes beszéddel, és referálással... Van aki kényszeredetten, és nem szívből, nem meggyőződéssel csinálja ezt és immel-ámmal vállalja a feladatot, mert - nem tehet mást. De van, aki örömmel, a normát túlteljesítve csapja be, vezeti az orránál fogva az emigrációt.Mely lelkesen keblére öleli őt, tejben'-vajban füröszti, elárasztja szeretetével, ellátja dollárral. A vendég mosolyog,az emigránsok szájaize szerint beszél, aztán hazamegy és kimutatja a foga fehérít, megnyilatkozik az igazi énje. I-' lyen vendégünk volt pár évvel ezelőtt az Erdélyből jött Hajdú Győző, aki hazaérkezése után úgy leszedte a keresztvizet az emigrációról, mint annak a rendje. Elmondott minket mindenféle cégéres fasisztának, - kivéve azt a pár "derekat", akikkel együtt működhetnek a kommunisták... -, majd legutóbb olyan hűségnyilatkozatot tett a magyargyülölő, magyarirtó megalomániás diktátor Ceau- cescu felé, hogy az embernek felfordul a
