Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1983-05-01 / 5. szám
1983. május Már nem először irom le e kérdést, e sokakat foglalkoztató kérdés kapcsán: a magam részérói azért nem megyek el e- gyetlen hazulról jött - küldött, meghívott (nem kivánt törlendő) - vendég vagy látogató előadására, mert nem szeretek féligazságokat hallani a hazai viszonyokról, az otthoni változásokról, a szocialista szabadság jeleiről. Mert aki haza készül, aki itteni vendégszereplés után haza akar menni, újra otthon akar élni, annak idekint alakos- kodnia kell. Az nem beszélhet nyiltan, őszintén, az csak féligazságokat mondhat. És a féligazságok gyakran rosszabbak és félrevezetőbbek a teljes hazug- L ságnál is. Mert arról tudjuk, hogy az és akként fogadjuk, a maga helyére tesz- szük. De a féligazságoknál ( a félhazugságoknál) - soha nem látunk tisztán, azok tehát megzavarnak, hamis képet adnak. Hogyan képzeli valaki, hogy aki népköztársasági útlevéllel jön ki az -1 országból és oda is akar visszatérni, szabadon beszélhet közöttünk és nem kell tartania attól, hogy minden szavát figyelik, feljegyzik és hazaérkezése után a fejére olvassák, számonkérik tőle viselkedését? Hogyan lehet valaki oly naiv, hogy azt képzeli, pont a nyilvános szereplésre küldött (érkezett) hazai látogató nem kapott pontos, mindenre kiterjedő eligazítást, hogy mit mondhat, meddig mehet? Hogy nem rágják a szájába, milyen mértékben kritizálhatja a hazai állapotokat - mert egy kis kritikát ugye meg kell engedni, különben nem nyeri el az emigránsok bizalmát és nem elég "hitelesek" a megnyilatkozásai. ..És elképzelheti-e valaki, hogy pont ezeket a közszereplésre szánt (engedélyezett) hazai követeket nem vallatják ki vissza-érkezésük után ütjük minden apró részletéről, minden kimondott, leirt szavukról? Nem mintha nem lenne már mindez Írásban a kihallgató aszta-- Ián: mindent pontosan tudnak, de kiváncsiak, nem próbál-e a nyugatot járt engedélyes hazudni? Hogy őszinte-e hozzájuk? És aki egyszer megpróbálta, az rájön: nem tanácsos félrevezetni a kommunista hatóságokat. Mert akkor nincs több útlevél, nincs több kiutazás! Legyünk tisztába azzal, hogy ahogy ellenzék és szamizdat is csak a rendszer engedélyével lehet, létezhet a diktatúrákban és mindenki csak a belügyi hatóságok, a párt által megszabott tűrési határig mehet el bármely téren. Hogy ez a tűrési határ csak addig tart, amig az ellenzék (a szamizdat, illegális nyomtatvány)nem sérti a rendszer a- lapvető érdekeit, az világos. Mert a- mint sérti, a rendszer erőszakszervezetei kíméletlenül lecsapnak a renitens- kedőkre. Persze a rendszer érdekeinek határai némikép rugalmasak és főleg többfélekép értelmezhetők, hogy úgy mondjam, sokirányuak. Például az is a rendszer érdeke, hogy nyugaton kedvező kép alakuljon ki a politikusok, pénzemberek, bankárok tudatában s ezért - egy bizonyos mértékig - engedélyeznek ennek is, annak is némi, igen korlátozott szabadságot. A látszat kedvéért, az "image" érdekében. Bármilyen kiábrándító is ilyesmit leirni, de "engedélyezik" - elnézik - a szamizdatok publikálását, az illegális publikációk terjesztését is, hiszen egy csecsemő is tudja, hogy a rendszer akkor csaphat (csaphatna) le az ellene tanúskodó Írások szerkesztőire és árusítóira, amikor neki tetszik.(Mint ahogy legutóbb meg is mutatta öklét és lecsapott a Rajk-butik- ra, meg pár földalatti nyomdára). Persze igy is örvendetes, hogy vannak szamizdatok, mert egyrészt mutatják, hogy otthon léteznek ellenzékiek és azok megirják az igazságot a kommunizmusról, másrészt azt bizonyítják, hogy 3. rendszer mar nem olyan erős, minx par évtizeddel ezelőtt - mondjuk 1956 után -, mert különben csirájában folytana el minden ellenzéki mozgolódást. Számára kellemetlen hangot. Nem a rendszer már nem olyan erős, hogy ezt a luxust megengedhesse magának és elég gyönge, főleg gazdaságilag elég esendő ahhoz,hogy szüksége legyen a nyugati tőke jóindulatára, hogy törődnie kelljen a nyugati közvélemény értékítéletével. Ezért jól jön számára, ha különböző nemzetközi fórumokon hivatkozhat arra: lám Magyarországon olyan nagy a szabadság, hogy a- kárki bántatlanul készíthet szamizdato- kat és terjesztheti is azokat... ☆ A diktatúrák - korszakoktól és helyzetektől függően - gyakran nem törődnek a külföld, a demokráciák véleményével, mert semmilyen tekintetben nem szorulnak rájuk és a teljes szakítás politikáját követik. Hitler is Sztálin is fütyült a- arra, hogy mit szól a gázkamrákhoz, vagy a szibériai megsemmisítő táborokhoz Nyugat, vagy éppen Amerika. Elég erősek - és elég elbizakodottak - voltak ahhoz, hogy a maguk eszelős útját járják, a legvadabb zsarnokság útját, (bár még Hitle- rék is tartottak készenlétben egy-két "mintatábort", amit - már a háború vége- felé - a Vöröskereszt képviselőinek mutogattak és - ugyancsak a háború végefe- lé - Sztálin is mérsékelte terrorját, hogy bizalmat ébresszen a demokráciákban) De a mai bonyolult gazdasági helyzetben, amikor a kommunista államok sorra a csőd szélére sodródnak, fontos számukra, hogy jó véleményt alkossanak róluk Nyugaton, a kifogyhatatlan, kimeríthetetlen tőke honában. Ezért engedélye3.oldal Amerikai Magyar Értesítő
