Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1983-05-01 / 5. szám
ÉRTESÍTŐ HUNGARIAN Hűséget fogadunk a zászló előtt, amely jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét. Tamási Áron f Amerikai Magyar f ff Baltimore, I983.május XIX. évi. 5. szám > > STIRLING GYÖRGY: Kinek használ. . . ? MEGHALLGASSUK-E A HAZULRÓL ÉRKEZETT (KÜLDÖTT) ELŐADÓKAT? Rossz álmaimban néha még most, 12 év után is visszajár a régi kellemetlen emlék: az V. kerületi rendőrkapitányságon töltött utolsó félóra emléke. Ilyenkor azt álmodom, hogy megint ott ülök a kapitányság politikai tisztjének Íróasztala előtt és a szurósszemü volt ávós "utravalóit" hallgatom: - Nézze, mi mindent tudunk magáról, tudjuk, hogy hét évet ült összeesküvésért, tudjuk, hogy az ellenforradalom alatt sem fért a bőrébe, hiszen eleget járt később emiatt ebben az épületben - célozgat az ötvenhét tavaszi kihallgatásokra, majd igy folytatja: - Ne gondolja, hogy minderről megfeledkeztünk, vagy elveszítettük a káderlapját - röhög a saját viccén: - Tisztában vagyunk mindennel és látja mégis megadjuk magának az útlevelet’ - kezei között forgatja a kis kék könyvecskéket. - Megadjuk, hogy érezze, milyen nagylelkű magához a népi demokrácia, a szocialista Magyarország! Mehet nyaralni feleségestül, családostul, körülnézhet a nagyvilágban, lássa, ott sem élnek jobban az emberek, mint a mi rendszerünkben. - Hirtelen előre- hajlik ültében és felemeli a mutatóujját: - De idefigyeljen! A szemét kinyithatja, de a szájára vigyázzon' Vigyázzon kivel beszél, kivel áll szóba és főleg arra vigyázzon, mit mond! Jól jegyezze meg: mi mindent megtudunk, hogy külföldön merre járt, kivel érintkezett, kinek mit mondott! És ha a fülünkbe jut, hogy valamit ellenünk tett vagy beszélt, lesheti, hogy mégegyszer útlevelet kap! S még örülhet, ha ezzel megússza...! ...Ilyenkor rendszerint hirtelen vált az álom és azt álmodom, hogy mégis hazamentem.Rémülten döbbenek rá, FLÓRIÁN TIBOR: Az utóbbi években sok hiszékenyt megzavart és megtévesztett a nyugati előadókör- útra jött erdélyi írók, költők és előadók szereplése, s nem utolsósorban azok kérdésekre adott felelete. Hervay Gizella utolsó végrendelet-erejű vallomásában megírja véleményét látogatóinkról. Megmutatja valóságos életüket, a sorsukat egyre fenyegetőbb igazságot, és azt a szerepet, amit közöttünk tett útjaikkal, megnyugtató feleleteikkel betöltötték. „Akit még élni, írni hagynak, azt kirakatba szánják — írja —, hogy hivatkozni lehessen: íme, megoldottuk a nemzetiségi kérdést. De próbáljon meg valaki az elűzött tömegek jaj- kiáltásával érvelni: mcgsem- misíttetik.” Mi ezekben az utolsó években ilyen „kirakatba szánt" írókat láttunk és hallgattunk idekint. Kedvesek és megha- tóak voltak, honvágyat ébresztettek, könnyzacskóink működését elindították, és nem is gondoltunk arra, hogy a minket megindító sorokat, verseket is meghallgatta az otthoni cenzúra, és nem vagyunk mások, mint egy jól alkalmazott propaganda célpontjai és terjesztői. A propaganda célja a megnyugtatásunk, a lelkiismeretünk elhallgattatása, és a minden eszközzel való megakadályozása annak, hogy a tragédia utolsó felvonását szenvedő magyar testvéreink érdekében tegyünk valamit.
