Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1983-04-01 / 4. szám
lom vezetője. Nem volt képviselete a közismert jobboldali lapnak a Szittyakürtnek sem. Hosszú a lista... Nem a mi szégyenünk - irom le ugyanazt a mondatot, amit öt évvel ezelőtt ciméül adtam egy cikkemnek, melyet a Szent Korona kiszolgáltatásáról Írtam volt. Ez sem a mi szégyenünk, hanem - éppúgy, mint egyéb - a magyar üggyel, és a magyarság problémáival szemben általában mindig érdektelenséget tanúsító State Departmenté. Én a magam részéről egyenesen büszke vagyok rá, hogy annyi év után ezúttal nem találtak érdemesnek a meghívásra. És örülök, hogy igy végre alkalmam nyílik arra,hogy elmondjam kifogásaimat a meghívás rendszere, az év- ről-évre bántó aránytalanságok, teljes tájékozatlanságra vagy felületességre és nemtörődömségre valló listáról. Mindeddig visszatartott az udvariasság: úgy véltem, nem illő kritizálni valamit, a- hol az ember vendég. De mivel most megtették nekem azt a szívességet, hogy kihagytak a listából, nem köti a toliamat semmisem. Végeredményben hálás is lehetnék, amiért erre módot és lehetőséget kaptam: mert egyszer már szóvá kellett tenni ezt a kérdést. Habár tudjuk, hogy az egész csak a State Department statisztikáját szolgáló formaság és a résztvevők, akik törik magukat a meghívókért és elájulnak a megtiszteltetéstől, ha egy eleven nagykövet értekezletén részt- vehetnek, csupán eszközök e statisztikához, mégis tiltakoznunk kell a State Department eljárása ellen. Mely sértő a magyar emigráció igazi képviselőire és elsősorban az amerikai magyar sajtó munkásaira nézve. És ártalmas, káros a magyar ügy szempontjából. Dehát igaz: annyi mindent tett már a State Department a magyar érdekek ellen, hogy ezen a kicsiségen fönnakadni nem érdemes. * Bár a cikk elég hosszúra nyúlt - a- miért elnézést kérek az olvasótól -, engedtessék meg nekem, hogy csillag alatt még egy rövid megjegyzéssel kiegészítsem a fentieket. Az eddigiekhez - melyek nem személyes ügyben Íródtak - hadd fűzzek egy személyes vonatkozású észrevételt. Arról, hogy szerény személyem vajon miért maradt ki ezidén a meghívottak közül? Egyszerű lenne erre azt válaszolni, hogy nem irok a State Department szájaize szerint és valaki most az ottaniak közül "megmutatta".De én inkább gyanakszom másra. Hadd mondjam el sejtéseimet. Talán még emlékeznek az Értesítő olvasói, hogy a tavalyi külügyminisztéri- umi értekezlet után e hasábokon megírtam egy kínos jelenetet, amikor a wash wasingtoni "szabadságharcosok" nagyasz8.oldal szonya, Győrik Józsefné a plénum előtt - a megjelentek körében derültséget, de ugyanakkor kellemetlen érzéseket is keltve - "megdicsérte" Bergold nagykövetet a magyarságismeretek terén tanúsított fejlődéséért. A kis cikk befejezéséül azt írtam, hogy ajánlatos lesz, ha a State Department a jövőben jobban megválogatja, kiket invitál meg a nagykövet értekezletére, nehogy hasonló e- set még egyszer megismétlődhessék. Jól tudom, ezzel "nagy veszélynek" (?) teszem ki magam, a nagyasszony, vagy még- inkább a State Departmentbe igen bejáratos ügyintézője Gereben István révén. Aligha tévedtem. Dzsiribin ur - a nagyasszonyon esett sérelem megtorlására - lóhalálában vogtatott be a külügyminisztériumba és kapcsolatai révén nem került nagy megerőltetésébe elintézni, hogy annak a gálád Stirlingnek a nevét azonnal húzzák ki a listából. Kihúzták. A közös ügy nagyobb dicsőségére. Nem is bróbálok ellene tenni: Dzsiribinnel úgysem tudok konkurálni, hiszen ő már számtalanszor körüludvarolta a külügy minden Íróasztalát, mig én - noha oly közel dolgozom ehhez a nemes intézményhez, hogy az ebédidőmben a munkahelyemről öt perc alatt átsétálhatnék oda hasonló "pofafürdőkre" és hajbókolásokra - ittlétem 12 éve alatt talán ha háromszor léptem át a kapuját. Mondom, amikor azt a párhónap előtti csip- kelődő-csufolódó cikkecskét megírtam, számoltam azzal, hogy összeköttetéseik révén Dzsiribinék örök időkre kitiltat- nak a külügyminisztériumból. De hát miért ne engedjem át a terepet olyanoknak, akik számára egy ilyen meghívás "felemelkedést" jelent, megtiszteltetést amiért évek óta törik magukat? Az én helyem most felszabadult, akadt is rá jelentkező bőven. De azt senki se gondolja, hogy attól, amiért meghívót kapott a külügybe, egyszerre a magyarság képviselőjévé, politikussá, vagy éppen újságíróvá vált...--------------- **** -------------DIES ACADEMICUS GENEVENSIS Két sikeres találkozó után újra meghívjuk független magyar értelmiségi barátainkat genfi összejövetelünkre, melynek tárgya ezúttal: A MAGYAR REFORMKÍSÉRLETEK Akadémiai találkozónkat 1983 június 17-től 19-ig tartjuk, Nagy Imre és sorstársai kivégzésének 25. évfordulóján. A találkozó részletes programmját megküldik mindazoknak akik kérik. Cim: Dr. Luka László, É ave Bertrand, 1206 Geneve, Switzerland, Europe 1983. április Amerikai Magyar Értesítő
