Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
1983. január Amerikai Magyar Értesítő 7.oldal magyarságtudatunk se vezet sehova, "nagy- gyá teszem a kicsinyeket is szeretet á- rán" mondá az Ur "mert az Isten szeretet s akik szeretetben élnek azok számára semmi se lehetetlen;" Ez az egyik nagy titok. S a másik: "ha csak annyi hitetek lenne mint a mustármag, bizony mondom, hegyeket mozdíthatnátok vele!" Vagyis: leglelkesebb magyarságtudatunk is csak akkor ér valamit, ha össze tudunk fogni egymás szeretetében, nemzetünk sze- retetében s megtanulunk együtt dolgozni, együtt munkálkodni a jövendőért. Ha hinni tudunk abban, hogy Isten igazságos,ki nem teremtett volna magyart erre a világra isteni feladatok nélkül, mely feladatok becsületes elvégzése békés és bőséges jövendőt biztosit számukra a Magyar Hazában. Ha megtanulunk együtt, egymás szeretetében haladni az utón merre magyarságtudatunk vezet, testvérekhez illő módon, ha megtanulunk hinni Isten jóságában, az igazság győzelmében és nemzetünk hivatásában: előbb-utóbb mozdulni kezdenek a hegyek. Magyar-voltunk értéket és jelentőséget nyer„ Mert valóban magyarnak lenni nem azt jelenti, hogy beszéljük még a nyelvet, emlékszünk régi tájakra s régi dalok melódiája elősir belőlünk olykor-olykor. Valóban magyarnak lenni, igazán magyarnak lenni azt jelenti, hogy engedelmesen rálépünk arra a keskeny de nyílegyenes útra amit az Úristen magyarok számára kijelölt s ami egyedül hozhat számunkra lelki békességet. Azt a békességet amire magyarságtudatudatunk mélyén annyira vágyakozunk. ☆ ☆ Síegyedi szabó margit= Merengés... Ki élsz a fénylő csillagok felett. Én Istenem, hallgass meg engemet. Hozzád száll szívem, s ajkam Téged áld, A mélységből lelkem Feléd kiált. Ha bármiy nagy búsulásod van is. Hogy vesztére jár minden nép ma itt. Ne haragudj ránk, bűnünk ne keresd: Áldd meg a néoedet és szeresd . . . ■— ... - — — ...---,.I Ha Floridában jár keresse fel Daytona Beach-en a magyar szállodát, ahol kényelmes szobák állnak rendelkezésre, közel a tengerhez. Felvilágosításért, szoba foglalásért forduljon az alábbi cimre: Magyar Szálloda, P.O.Box,822, Daytona Beach, FL 32015 STIRLING GYÖRGY: Egy "tipikus ellenzéki" újságíró vallomásai Amikor kezembe került a Nyugati Magyarság legújabb száma (hadd jegyezzem meg közbevetőleg: a lapnak nemcsak a ci- me telitalálat, de most az első évfolyam végén, tizenkét szám után megállapíthatjuk, hogy a szerkesztő, Miklóssi István érti a dolgát!) és elolvastam abban a rólam irt sorokat, nem tagadom: jóleső érzéssel nyugtáztam az elismerést! Lám, mégsem dolgozik hiába az ember, van, aki megbecsüli munkáját és méltányolja a fáradságot, amit a hirek összegyűjtésére, kommentálására fordit, hogy mindig friss híranyaggal láthassa el az emigrációs lapokat. Különösen jó volt olvasni a köszönet szavait, mert ez még az anyagi segitségnél is többet ér és erőt ad a további munkához. Amit a jelek szerint, egyes szerkesztők - és olvasók - méltányolnak is. . . Aztán mikor másodszor is átfutottam a harmincsoros közleményt, megakadt a szemem egyetlen rövid mondaton. A szerkesztő véleményén, mely szerint én tipikus ellenzéki ujságiró vagyok. No ezen érdemes egy kicsit jobban elgondolkozni! Vajon bóknak, elismerésnek lehet-e ezt venni, vagy olyan kritikának, melynek van némi éle, elitélő, de legalább is beskatulyázó mellékzöngéje? Lássuk csak: igaza van-e egyáltalán a lap ifjú és kétségkivül jóindulatú, jószándéku szerkesztőjének, vagy mégsem vagyok "tipikus" ellenzéki? Mint ahogy például nem vagyok "tipikus" nagyevő vagy pláne nagyivó (noha alkalmanként nem vetem meg a jó ételt és hozzá a kellemes italt), a- hogy nem vagyok tipikus sportember sem, akit le sem lehet vakarni a sportpályákról, ámbár van néhány sport, amit szívesen űzök és néha egy-egy sporteseményt is végignézek a televízión és - erről jut eszembe! - nem tartozom a "tipikus" TV-vézők közé sem, akik amint hazaérnek a munkából, első dolguk bekapcsolni a távolbalátót s aztán nap mind nap ott nyomja el őket az álom a képernyő tövében, jóllehet időnként magam is hódolok a televizió-nézés gyönyöreinek és ha ked vemrevaló filmet jelez a műsor. Tehát ha éhes vagyok, eszem, ha szomjas vagyok, iszom, ha megakarom mozgatni az izmaimat, elmegyek az uszodába, vagy a teniszpályára és ha kikapcsolódásra vágyom, leülök a TV elé. De tipikus evő- nek-ivónak, sportolónak vagy TV-nézőnek éppúgy nemtarthat a környezetem, mint a- hogy nem mondhatják rám azt sem, hogy tipikus diétázó, vegetáriánus, ettől-at-
