Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1983-01-01 / 1. szám
6.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1983. január azonban elásta a maga tallérját s nem használta föl semmire. Az Ur hitvány szolgának nevezte ezt az embert s mig a másik kettőt gazdagon megjutalmazta, ettől még azt az egyet is elvette amije volt s aminek használatát megtagadta. Nos, igy vagyunk az emberi képességekkel is. Ha nem használjuk azokat, elsat- nyulnak mint a céljavesztett élet. A mi talentumaink magyar talentumok. Őseinktől örököltük azokat, a magyar hazából, a magyar szellem kincstárából valók. Maga a puszta tény, hogy az Úristen magyarnak teremtett, irányt és célt a- dott az életünknek. Feladattal jöttünk a világra, mint minden ember. Mig azonban a német feladata német, a francia feladata francia s az arab feladata arab: a mienk magyar. Lelkünk és szellemiségünk hajtóerejét a láthatatlan kéz mely világokat igazgat magyar célok felé irányította, a magyar múltból a magyar jövendő felé. Ennek az egyszerű valóságnak a felfogását, megértését és tudomásul vételét nevezzük egyszerű szóval magyarság- tudatnak. Az anyanyelv megőrzése csupán aprócska része annak a súlyos és nagy felelősségnek ami a magyar talentumokkal való gazdálkodással jár. Megőrizni valamit és tovább adni azt, mindössze hid mely ösz- szeköti egymással a nemzedékeket ás átmenti a múltat a jelenbe. S bármennyire fontos is ez a szolgálat a nemzet sorsán még nem javított semmit. Nem vitt előbbre semmit. Nem cselekedett semmit. Csak szolgált. Megőrzött egy helyzetet. Már pedig az élet törvénye haladás. Aki egyhelyben áll, legyen az ember vagy nemzet, előbb-utóbb kivénül, ledől, összeomlik, mint a szuette kapufélfa amit már régen nem használ senki. Haladásban, fejlődésben van csak élet. Javulásban, tökélesedésben van csak jövendő. Mint minden más nemzet fiainak, ugyanúgy a magyaroknak is csak egy feladatuk lehet, bárhova vesse is őket a sors*, előbbre vinni a nemzetet melyhez születésüknél fogva tartoznak. Akik eleget tesznek ennek az isteni parancsnak, azok fölött a gonviselés őrködik. Akik nem, azok elvesznek az utszélen, akár a gazdátlan jószág. Példaképpen hadd mutassak rá a zsidóságra. Aprócska nemzet a világ nagy népei között, kiket másfélezer évvel ezelőtt pelyvaként szórt szét a történelem vihara a világ minden részére. Mégis megmaradtak, másfélezer esztendőn keresztül is s ma nem csak országuk van újra, de dacolnak a világgal. Mi tartotta meg ő- ket? Mi emelte fel őket újra a világ népei fölé? A lékükben élő rendületlen zsidóságtudat s ennek a zsidóságtudatnak jól kigondolt, tervszerűen kidolgozott cselekedetekben való célszerű megnyilvánulása hosszú évszázadokon keresztül. Mi lenne tehát a magyarságtudat gyakorlata zsidó mintára? Ha magyar magyart támogatna mindég. Magyar egyházközséget, magyar iskolát, magyar sajtót, magyar i- parost, magyar kereskedőt. Ha magyar mindenütt és mindég a magyart nyomná előre, fölfele, iparban, kereskedelemben, sajtóban, tudományok és művészetek terén, politikában, az emberi élet minden síkján. S ha az a magyar aki magyarok vállán följut a többiek fölé, az összmagyar- ság érdekeit tartaná szem előtt minden időben, minden alkalommal. A fogat fogért, szemet szemért ószövetségi tanitás nem felel meg a magyar szellemiségnek, az igaz. A terrorizmus eszközeitől ösztönösen irtózik a magyar, ki másokban is az istenalkotta embert tiszteli. Azonban nincs akadálya annak, hogy öntudatos és céltudatos szervezkedés által, minden kicsinyességtől, irigységtől és széthúzástól mentesen, egyedül a magyar nemzet jövendőjét tartva szem- előtt, mi magunk is, akárcsak a zsidók, bekapcsolódjunk a világ népeinek gazdasági és politikai életébe, s összeköttetések bölcs fölhasználásával egyengessük az utat egy szebb magyar jövendő felé. Nincs akadálya ennek, csupán egyetlenegy-. mi magunk. "Itt valahol, ott valahol, egy-két magyar összehajol..." sírta bele bánatát a világba nagy költőnk, Ady Endre. Mindég csak egy-két magyar. Soha ötszáz vagy hatszáz, ötezer vagy hatezer, ötmillió vagy hatmillió. Statisztika szerint Amerika földjén egymilliónál is több magyar él. Ha minden száz magyarból csupán egyetlenegy odaállna erejével, tehetségével amellé a maroknyi küzködő amerikai magyar mellé kik tenni próbálnak valamit a magyar jövendő megmentésére: micsoda erőt jelentene ez úgy politikai mint gazdasági síkon! Száz magyarból egy! Legtöbben azonban csak dalolgatjuk, csüggedt fejjel azt a régi, szörnyűséges Kossuth-nótát melynek szavaiban benne van nemzetünk pusztulásának lélektani, valódi oka: "Kossuth Lajos azt üzente, elfogyott a regiment je...ha még egyszer azt üzeni, mindnyájunknak el kell menni..! Éljen a magyar szabadság, éljen a Haza!" Hogyan élhetett a magyar szabadság, miként élhetett a szerencsétlen Haza, ha annak védelmét mindég máról holnapra halasztják azok, kik felelősek érte? "Ha mégegyszer azt üzeni..." A világ népeinek versenyében nincs "mégegyszer", csak az örökös MA. Ma vész el mindig ami elvész. Minden maradandó nagy emberi sikernek két titka van mindössze. Ezeknek ismerete nélkül még legtisztább, legfelemelőbb
