Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1983-03-01 / 3. szám

10.oldal Amerikai Magyar Értesítő I983. március "sebesültekben, halottakban és eltűntek­ben" sokszorosa a doni hadjárat veszte­ségeinek? A hatvanas évek vége felé egy könyv jelent meg a hazai könyvesboltokban. Cí­mei Requiem egy hadseregért, szerzője Nemeskürty István. (A könyv második kia­dására 1972-ben került sor.) A könyv tárgya a 2. hadsereg tragédiája. Beveze­tő soraiban kifogásolja, hogy a hadsereg áldozatairól senki sem emlékezett meg. "Pedig ezeket a férfiakat egyszer el kell siratni. Mert zömében áldozatok vol­tak." Az idézett sorokat olvasva az em­ber hajlamos lenne, hogy tisztelettel, elismeréssel gondoljon az Íróra, akinek, ime, van mersze, ha későn is, több mint húsz évvel a háború befejezése után,em­léket állított a hadseregnek. S talán világos képet nyújt az addig gondosan elhallgatott valóságról, amely végső fo­kon a hadsereg pusztulásához vezetett. "Igyekeztem a szárazságig tárgyilagos maradni. A döbbenetes tények, melyeket az olvasó elé tárok, annál meghökkentőb- bek, minél inkább tények maradnak". A most idézett sorok végkép felcsi­gázhatják az olvasó érdeklődését. Tár­gyilagosság, hiteles tények! Ez az, ami eddig hiányzott, ami nélkül eddig min­den homályos, csaknem érthetetlen volt... "Az adatok áradó bőségét a Honvédel­mi Minisztérium Politikai Főcsoportfő­nöksége támogatásának és a Hadtörténelmi Levéltár segítségének köszönhetem. Nél­külük semmire sem mentem volna." Ez utóbbi sorok bizony alaposan lehű­tik az olvasó felcsigázott érdeklődését. Valahogy úgy érzi magát, mint akinek egy csöbör hideg vizet loccsantottak volna az arcára. Várható "tárgyilagosság" o- lyan műtől, melyet szerzője a Honvédelmi Minisztérium Politikai Főcsoportfőnökség Partizán fogás. Valahol Oroszországban által rendelkezésre bocsájtott adatokra épit fel? Várakozásunkban nem is csaló­dunk, s akár olvasatlanul is kijelent­hetjük, hogy nem requiem, gyászos meg­emlékezés, nem "elsiratás" következik. Gyalázkodó propaganda, mintegy "pótvád- irat" a több mint két évtizeddel előbb "a legszigorúbban megbüntetett", bebör­tönzött, agyonkinzott, kivégzett "hábo­rús bűnösök" és egy letűnt, soha többé vissza nem térő rendszer ellen. A látóhatáron, a Don túloldalán, Szvoboda orosz város körvonalai láthatók.---- tír ☆ ☆ ■■ ■ A könyv sok esetben igazat is mond, de leginkább féligazságot. Ez pedig ve­szedelmesebb, megtévesztőbb a teljes hazugságnál is. Szól valóban megtörtént intézkedésekről, de egy szóval sem em­líti meg azok okait, főként pedig nem azokat a körülményeket, melyek hatása alatt az intézkedéseket meg kellett tenni. Ezek ismertetése nélkül pedig Nemeskürty müve félrevezető, megtévesz- to. A magyar államvezetés sokáig vonako­dott attól, hogy nagyobb erőket küldjön az oroszországi arcvonalra. 19^2 janu­árjában Hitler külügyminisztere Ribben- tropp és Keitel német vezértábornagy Budapestre utaztak és ott Magyarország teljes haderejének bevetését követelték a Szovjetunió ellen. Állításuk szerint ez Hitler személyes kívánsága. Viharos tanácskozások után a német tárgyalófe­lek Magyarország teljes megszállását is kilátásba helyezték. A megszállás-

Next

/
Thumbnails
Contents