Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1983-03-01 / 3. szám
10.oldal Amerikai Magyar Értesítő I983. március "sebesültekben, halottakban és eltűntekben" sokszorosa a doni hadjárat veszteségeinek? A hatvanas évek vége felé egy könyv jelent meg a hazai könyvesboltokban. Címei Requiem egy hadseregért, szerzője Nemeskürty István. (A könyv második kiadására 1972-ben került sor.) A könyv tárgya a 2. hadsereg tragédiája. Bevezető soraiban kifogásolja, hogy a hadsereg áldozatairól senki sem emlékezett meg. "Pedig ezeket a férfiakat egyszer el kell siratni. Mert zömében áldozatok voltak." Az idézett sorokat olvasva az ember hajlamos lenne, hogy tisztelettel, elismeréssel gondoljon az Íróra, akinek, ime, van mersze, ha későn is, több mint húsz évvel a háború befejezése után,emléket állított a hadseregnek. S talán világos képet nyújt az addig gondosan elhallgatott valóságról, amely végső fokon a hadsereg pusztulásához vezetett. "Igyekeztem a szárazságig tárgyilagos maradni. A döbbenetes tények, melyeket az olvasó elé tárok, annál meghökkentőb- bek, minél inkább tények maradnak". A most idézett sorok végkép felcsigázhatják az olvasó érdeklődését. Tárgyilagosság, hiteles tények! Ez az, ami eddig hiányzott, ami nélkül eddig minden homályos, csaknem érthetetlen volt... "Az adatok áradó bőségét a Honvédelmi Minisztérium Politikai Főcsoportfőnöksége támogatásának és a Hadtörténelmi Levéltár segítségének köszönhetem. Nélkülük semmire sem mentem volna." Ez utóbbi sorok bizony alaposan lehűtik az olvasó felcsigázott érdeklődését. Valahogy úgy érzi magát, mint akinek egy csöbör hideg vizet loccsantottak volna az arcára. Várható "tárgyilagosság" o- lyan műtől, melyet szerzője a Honvédelmi Minisztérium Politikai Főcsoportfőnökség Partizán fogás. Valahol Oroszországban által rendelkezésre bocsájtott adatokra épit fel? Várakozásunkban nem is csalódunk, s akár olvasatlanul is kijelenthetjük, hogy nem requiem, gyászos megemlékezés, nem "elsiratás" következik. Gyalázkodó propaganda, mintegy "pótvád- irat" a több mint két évtizeddel előbb "a legszigorúbban megbüntetett", bebörtönzött, agyonkinzott, kivégzett "háborús bűnösök" és egy letűnt, soha többé vissza nem térő rendszer ellen. A látóhatáron, a Don túloldalán, Szvoboda orosz város körvonalai láthatók.---- tír ☆ ☆ ■■ ■ A könyv sok esetben igazat is mond, de leginkább féligazságot. Ez pedig veszedelmesebb, megtévesztőbb a teljes hazugságnál is. Szól valóban megtörtént intézkedésekről, de egy szóval sem említi meg azok okait, főként pedig nem azokat a körülményeket, melyek hatása alatt az intézkedéseket meg kellett tenni. Ezek ismertetése nélkül pedig Nemeskürty müve félrevezető, megtévesz- to. A magyar államvezetés sokáig vonakodott attól, hogy nagyobb erőket küldjön az oroszországi arcvonalra. 19^2 januárjában Hitler külügyminisztere Ribben- tropp és Keitel német vezértábornagy Budapestre utaztak és ott Magyarország teljes haderejének bevetését követelték a Szovjetunió ellen. Állításuk szerint ez Hitler személyes kívánsága. Viharos tanácskozások után a német tárgyalófelek Magyarország teljes megszállását is kilátásba helyezték. A megszállás-
