Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1983-03-01 / 3. szám
rósz ráták megjelennek fölöttünk, végig sorozzák a menetet, akit eltalálnak, ott marad, aki megsebesül az is. Fél óra múlva kampec, megüvegesedik. A fa- gyottakat vagy beletapossák a hóba, 1983. március Amerikai Magyar Értesítő 11. oldal Magyar huszárok orosz hadifoglyokat kisérnek hátra.----- *a ----Vájjon miért ragaszkodott a német hadvezetóség a magyar haderő bevetéséhez? Ezt legpontosabban Vesenmeyer, Hitler főmegbizottja fejezte ki: "Minden magyar paraszt, munkás vagy katona, akinek bevetése bennünket tehermentesít, erősiti a birodalomban a Führer tartalékait. Minden értünk vérző magyar a mi áldozatunkat csökkenti, erősiti tartalékainkat a további hadviseléshez és segit abban, hogy erőinket megőrizzük a háború utáni nagy feladatok megoldására." 1942 tavaszán a 2. hadsereget hadilétszámra egészítették ki és eliditot- ták a keleti frontra... A Donhoz vezető ut utolsó 300 km-es szakaszán a hadsereg súlyos veszteségekkel járó harcok között vonult előre, hogy végül is a gyilkos hideg télben a folyó partján várja az orosz támadást. És a támadás 1943 január 12.-én megindult olyan erőfölénnyel, hogy azt az elégtelenül felvegyverzett honvédeink megállítani, visszaverni nem tudták. A szovjet csapatok Urivnál áttörtek a magyar vonalakon... "Az urivi áttörés után nincs megállás. Özönlik vissza a hadsereg. Hadsereg? Rongyos és rémült birkanyáj voltunk. Ember olyat még álmában se látott! Pokróc az arc előtt, mint nagykendő az asszonyokon. Harmincöt-negyven fokos a hideg. Hova, merre, ki tudja? Térkép nincs. Vezető tisztjeink nincsenek. Puskája is már csak a töredéknek van. Szuronyra huzva viszik némelyek a megfagyott lóhust a vállukon, mert é- lelmezésre semmi remény. Időnként az ovagy feldobják az ut melletti hófal tetejére. Nincs arca senkinek, igy könnyebb magára hagyni a haldoklókat." (Csoóri Sándor: A Magyar Apokalipszis) Ki is vette volna számba a visszaözön- lés során elhullottakat, akiket az "időnként megjelenő orosz ráták eltaláltak"? Az ott maradt. "Félóra múlva kampec, megüvegesedik. . ." 1943 május 24-ig kb. 40,000 ember került vissza Magyarországra - Nemeskürty szerint. És mennyi került haza azután? Nemeskürty könyvének bevezetésében Írja: "Igyekeztem a szárazságig tárgyilagos maradni. A döbbenetes tények...annál meghökkentőbbek, minél inkább tények maradnak." A "Requiem egy hadseregért" a 60-as évek utóján, illetve második kiadásában 1972-ben jelent meg. Talán az 1943-1972 közötti időszakban nem történt semmi, ami a 2. hadsereg sorsával kapcsolatos lett volna? A 2. hadsereg orosz fogságba esett katonáiból a háború után nem tért haza senki? Vagy talán erre vonatkozóan a Honvédelmi Minisztérium Politikai Főcsoportfőnöksége nem bocsáj- tott adatokat Nemeskürty rendelkezésére? 1943-ban a honvéd főparancsnokság 75-80,ooo orosz fogságba esett 2. hadseregbeli katonáról tud, Mi lett a sorsa ennek a 80,ooo katonának? Miért hallgat erről a mai magyar kormány még most is, négy évtizeddel a hadsereg pusztulása után? A szerencsések, akik valahogy haza vergődtek, ugyancsak hallgatnak, nem beszélnek "háborús élményeikről". Miért? A "régi rendszert" nem kellene kímélniük? Nyilvánvaló tehát, hogy az iszonyatos, hatalmas emberveszteségnek számos olyan oka van, amely a "felszabadítóknak" nem szolgál dicséretére. A "felban horvát, szlovák és román csapatok is résztvettek volna. Ilyen körülmények között határozták el a 2. hadsereg hadilétszámra emelését és kiküldését. (A németek megígérték a hadsereg korszerű fegyverekkel való ellátását, "de majd csak odakinn"). Csapatszállitó Botondok
