Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1983-03-01 / 3. szám

1983. március Amerikai Magyar Értesítő 9.oldal katonáknak még egy szerény kőtábla sem jutott... Igaz, hazánkat háborús bűnössé nyilvá­nították, de háborús bűnösök voltak a nép katonasorba kényszeritett egyszerű fiai? Az összeomlás után működésbe lépett, nép- biróságnak nevezett vésztörvényszékek fu­tószalagon küldték a "háborús bűnösöket" a vesztőhelyre, börtönökbe, kényszermun­kára, számtalan magyart hurcoltak el o- rosz haláltáborokba. Nagy Ferenc minisz­terelnök kijelenthette: "mindenkinél sú­lyosabban büntettük meg háborús bűnöse­inket". A nép egyszerű névtelenjeit nem illették a háborús bűnösség vádjával, a "Népi-Magyarország" mégsem gondolt a nép elveszett fiaira, akik nem bűnösei, de áldozatai voltak a háborúnak. Vagy talán voltak akik megemlékeztek róluk? Magyarország világháborús szerepének "tisztázásával" azóta számos történész, iró foglalkozott, különböző szempontok­ból vizsgálva, kutatva azokat az indoko­kat, melyek hadba rántották pusztulásba vitték hazánkat. A főkérdés: szükséges volt-e, vagy elkerülhető lett volna had­Dr. Kollarits Béla: Az elpusztult hadsereg Magyar honvéd a Donnál----**---­Magyarország világháborús részvéte­lének legtragikusabb szakaszát jelentik a Don folyóig előretolt 2. hadsereg harcai, súlyos veszteségekkel járó elő­nyomulása és visszavonulása. 1943. ja­nuár 12.-én a Vörös Hadsereg támadásba lendült, áttörte, szétszaggatta a ma­gyar vonalakat. És az offenziva 13. napján, január 24.-én a hadsereg pa­rancsnokság naplójának tanúsága szerint: "A magyar hadsereg a mai napon 12 óra­kor kivált az arcvonalból". A hadsereg ember vesztesége 141,971 fő volt "se­besültekben, halottakban és eltűntek­ben" . 40 év, négy keserves évtized telt el azóta... A nyugati hatalmak és a Szovjetunió tönkreverték a hitleri Birodalmat, Ma­gyarország a bolsevizmus rabságába e- sett. Hazánk ma szovjet-gyarmat, kor­mánya Moszkva parancsainak végrehajtó­ja, szovjet érdekek kiszolgálója.S Ma­gyarországon ma a magyar falvakat, vá­rosokat elpusztító, asszonyainkat-leá- nyainkat meggyalázó, rabló, fosztogató szovjet hordák bestiális garázdaságát felszabadulásnak, a leigázott magyar nép helyzetét szabadságnak kell nevez­ni. A legkisebb falvakban is emlékmű­vek állnak "a dicsőséges felszabadítók" emlékére, a háborúban elpusztult magyar-----**----­balépésünk? A hadbalépés iszonyatos kö­vetkezményeit láttuk, megszenvedtük, de arra eddig még senki sem tudott megfelel­ni, hogy mi történt volna, ha Magyaror­szág nem vállal tevőleges részvételt a háborúban. Nem lett volna ennek az ára Horthy István Emlékkereszt Alexajevkánál. Ezen a helyen zuhant le Horthy István, 1942. augusztus 20.-án.

Next

/
Thumbnails
Contents