Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1983-03-01 / 3. szám
8.oldal Amerikai Magyar Értesítő 1983- március KAPCSOLAT 1848-1956 KÖZÖTT A MINDENKORI MÁVAL őrzik, noha az iratok az altemplom nedvessége miatt ki vannak téve a penész pusztításának. Budapest ostromakor a kupolán légvédelmi figyelő állást létesítettek és bizonyára ezért is irányítottakba Bazilikára sok aknát. Ezek szerencsére nem okoztak helyrehozhatatlan pusztulást. A károk helyreállításához 194?-ben fogtak hozzá. A munkások a kupola belső részén dolgoztak, mikor egy szakszerűtlenül végzett forrasztás nyomán tűz keletkezett, s a külső kupola leégett. A belső főkupola s vele együtt a bazilika többi része a tűzoltók gyors munkája k következtében sértetlen maradt. A hivők által összeadott forintokból újra vörösrézzel burkolták be a házak fölé magasodó kupolát.--------------- *** --------------MÁRCIUS 15-1 ÜNNEPSÉG A Pittsburgh melletti McKeesport Magyar Házában március 13-án vasárnap délután rendezik márciusi emlékünnepségüket a helyi magyar családok. Az ünnepség szónoka Stirling György, lapunk munkatársa Washingtonból. Rendező Dr. Molnár Viktor, a helyi magyar rádió vezetője. * Dr. Relle Mátyás orvos 58 éves korában Baltimorban meghalt. A hatvanas é- vek végén elnöke volt a Baltimore-i Magyar Egyesületnek. Az Értesitő hűséges olvasóját és támogatóját veszítette el az elhunytban. Isten veled Mátyás! Nyugodjál békében! Emlékedet megőrizzük! ★ Teleki Géza professzor január első napjaiban feleségével együtt öngyilkosságot követett el. Washington mellett temették el őket. Teleki Géza a tragi- kussorsu gróf Teleki Pál fia volt. 1945-ben Dálnoki Miklós Béla kormányában kultuszminiszteri tárcát vállalt. 1948 óta élt Amerikában. Nyugodjék békében. T1 • ■ u 1 / Tűnődés Negyedi Szabó Margit Panaszomat nem hallja senki, Bánatomat magamba rejtem Vigyázni fogok jól magamra, Szemem könnyet soha ne ejtsen. Olyan lesz az arcom, mint a márvány, Miként a sir, oly néma az ajkam, Megyek amerre visz a Sors, Az életen át, csak egymagámban... Ismét számos véleményt kellene tisztáznom ahhoz, hogy ezt a szorosan összefüggő kérdést feldolgozzam. Mert a 48-as szabadságharcunkról szinte lehetetlen ma már újat mondani, annyira a mienk s két világháború hősiessége fémjelzi és ihlető je volt az 1956-os forradalomnak is. Az 56-os forradalomról, ill. szabadságharcunkról azonban többet kell beszélnem. Részben mert számos hozzám eljutott remek cikkekben sem domborítják ki eléggé ezt az örökölt, vérünk diktálta kapcsolatot s igy az ifjúságunk otthon és idegenben félő, hogy érti is meg nem is magyarságából eredő hivatását. Ez utóbbiról néhány otthonról kilátogatott és az emigrációban született fiatallal történt beszélgetésem győzött meg. Bár elismerten lelkesedtek 56-ért, a 48-as kapcsolatról csak homályosan tettek emlitést. A további beszélgetésünk során rövidesen kialakult bennem hézagos történelmi ismeretünk oka is. Az otthoniak tudatvilágából majdnem teljesen hiányzott ezeréves történelmünk részletes ismerete, mig az emigrációban születettek úgy látszott, hogy sokat markoltak és nem tudtak bánni az anyaggal. - Mit tehettem mást, mint iskolás kérdések helyett elmagyaráztam nekik történelmünk fontosabb állomásait. Kellő gondot fordítottam a két szabadságharcunk kiemelésére, a két világháborúból következő Trianon s további megaláztatásunkra és ezekből származó mai kötelességünkre hivtam.fel figyelmüket. Azt hiszem, hogyha igy tanitgatjuk ifjúságunkat, sok hiányosságot pótolhatunk náluk és történelmi szerepünket nagyban tudatosíthatjuk. Egyszerre nemcsak egyenrangúnak érzi magát más európai nemzet fiaival, hanem külömbnek is sokaknál, amennyiben a magyar szellem diadalát megismertetjük velük célt adva megpróbáltatással teljes életüknek.- Merem állitani, hogy nemzeti növekedésünk problémájának is ez a kezdete, mert ha ilyen lelkesedés tölti el őket, a túlélés biztosításáért, a lemondást és áldozatot is vállalják. íme az 1848-as 1956-os események szoros összefüggésükben igy formálhatják át a fásult reménytelenséget uj nemzeti öntudattal. Bizvást mondhatjuk hát,hogy nemzetünk jövője a több mint ezeresztendős történelmünkön keresztül a mában gyökerezik. Tanitsuk, neveljük az ifjúságot pótolva iskoláink fogyatékosságát is ha kell, és akkor nem veszett el semmi. A fogyatkozó népből egészségesen gyarapodó nemzetté leszünk újra! Lajossy Sándor
