Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1983-02-01 / 2. szám
1983. február Amerikai Magyar Értesítő 7.oldal TEREBESSY EMŐKE: Arany Jánosról Arany János, a magyar irodalom kimagasló alakja, csak 65 éves volt, mikor meghalt. Várta már a halálát: "Életem hatvanadik évébe Köt engemet a jó Isten kévébe." Tavaly októberben sok iskolás tanulta, hogy száz éve, egy szeles, nyirkos őszi napon Arany János a Margitszigetről bandukolt hazafelé. Egy gyerkőc megkérdezte tőle: Bácsi kérem, hány óra? - Arany János megállt, kigombolta felsőkabátját, zakóját, mellényzsebéből kiemelte aranyfedelü óráját. Felpattintotta, vaksi szemével nehézkesen nézte. A gyerek köszönését csak félfüllel hallotta, mert a másikra már nem hallott. Megborzongott a hideg széltől, ügyefogyottan visszagombolta kabátját, de már későn. "Oh rut Hurut! Az ember addig huru't, Mig egyszer megmurut-" S csakugyan, a hurut - ahogy ő nevezte, lehuzódott a tüdejére, két hét múlva temették. Arany János temetésén megjelent az ország szine-java, s olyan tömeg,mint előtte csak Vörösmartyt, Deákot utána Kossuthot kisérték. Még egy évvel előbb azt irta: "Hatvannégy esztendő - Untig elegendő", meg ezt is: "Mi vagyok én? Senki Pál, Egy fájó gép, mely pipál." Örökké nem élhet az ember, s ha a hatvanadik évét égészségben megérte, a legnagyobb költő is elégedett lehet. Csakhogy Arany János régóta nem pipálhatott, megkinozta volna tőle a köhögés. S nemhogy hatvanhat, de már 53 é- ves korában vénnek érezte magát: "Az élet rajtam egyre nehezül, Kivénültem kortársaim közül." A "rut hurut" 19 éves kora óta kisérte, hol enyhébben, hol folytogatóbban, amikor Máramarosból Szalontára gyalogolt hat nap alatt, felhagyva azzal az ötletével, hogy színésznek álljon. Az örökös bronchitiszekhez később jöttek az epeköves görcsök meg az emésztési zavarok. Arany 1809-től minden évben heteket töltött Karlsbadban, összesen kilenc alkalommal itta ott a gyógyvizet, vagy Szliácson, tette a gyógysétákat átengedve magát annak, amit ma "aktiv pihenés" -nek nevezünk. Akkor inkább "természeti gyágymód" volt a neve a kúrának. Sokat nem lendítettek állapotán a kúrák. Miután a költő az Akadémia titkára lett, szép megélhetéshez jutott. A kiadók újra és újra kiadták költeményeit, egyre díszesebb kötésekben jelentek meg müvei. Nem volt olyan magyar család, a- kinek könyvespolcáról hiányzott volna egy Arany-kötet. Nem volt olyan diák, a- ki már az első elemiben ne tanulta volna Arany János egyik versét. A "családi kör" "A hazáról", "A rab gólya", "A walesi bá- dok", "Ágnes asszony", "Mátyás anyja", "V. László", "Rozgonyiné", "Szondi két apródja", "Tetemre hivás”, "Tompa Mihályhoz" , "Válasz Petőfinek" cimü verseit mind-mind megtaláltuk , s meg is tanultuk az évek folyamán. Mindannyian szerettük Arany Jánost.Még Petőfi is rokon törekvésű népi költőre talált Aranyban, ő pedig élete végéig nagy hatással volt barátjára. "Levél Arany Jánoshoz" cimü versében /1QI+7/ ezt irta barátságukról: "Te mikor nevedet keblem mélyében leirtad, Mit tettél, tudod azt? gránit sziklába acéllal Vágtál életen át múlás nélküli betűket..." Arany János életregényét, müveit nem áll módomban röviden összefoglalni. "Toldi" trilógiája, "Buda halála" a magyar irodalom remeke. Sem Petőfi, sem Arany János nem hiányozhat ma sem azon családok könyvespolcáról, akik magyaroknak érzik magukat még és szeretik az irodalmat. Arany János költészete, épp úgy, mint Petőfié, Vörösmartyé minden magyar szivében él. Halálának évfordulóján az otthoni lapok is megemlékeztek, magasztalták, méltatták, elismeréssel Írtak Arany Jánosról. Ugyanakkor a magyar könyvesboltokban nem lehetett Arany János verses-kötetet kapni. - NINCS" - volt a válasz, ha keresték azok, akik meg akartak ismerkedni müveivel. Ma sincs! Elgondolkoztató, hogy miért nincs? Hogy lehet, hogy Magyarországon nem lehet kapni "legnagyobb epikusunktól" sem-
