Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1983-02-01 / 2. szám
ÉRTESÍTŐ HUNGARIAN Hűséget fogadunk a zászló előtt, amely MONTHLY jelezte nekünk, hogy a nép forradalmi egységéből a nemzet újjászületett. Ebben a hűségben hitvallásunk alapján, gondozni és védeni fogjuk a magyarság szellemét. Tamási Áron f Amerikai Magyar f ff Baltimore, 1983. február A sátán provizóriumában Valaha, nem is olyan nagyon régen, hagyomány volt ilyenkor az esztendő leforgásakor visszapillantani a lejáró esztendő eseményeire és kissé prófétáskodni, hogy mit várhatunk a beköszöntő újtól. Ugyan mit mondhatunk?! 1982-ben igen sok minden történt, de kevés szivderitő. És hogy mit hoz 1983, annak senki sem megmondhatója. Talán jobb is nem visszapillantani és még jobb nem kutatni a jövő titkait, mely ezt is hozhatja, a- mazt is, és mindennek az ellenkezőjét. Önkéntelenül egy 18á8-as kiképző őrmester szavai járnak az eszemben: "Aztán ha lünnek fiam, ne kapkodd a fejed, mert még béütöd valamilyen golyóbisba". A "golyóbisok" pedig ma is ugyancsak repkednek. Provizóriumban élünk, szakadatlan átmeneti időben, immár jó száz esztendeje. Mert hiszen valójában az Osztrák-Magyar-Mo- narchia is csupán provizórium volt, csak annak idején éppen nem realizáltuk. A két állam közötti szerződést tízévenként meg kellett ujitani. Tehát egyik vagy másik fél részéről tiz esztendő lejártával felmondható volt. Ez 1918 végéig a cseheken, románokon, délszlávokon és az őszirózsás magyarokon kivül senkinek nem járta meg az eszét. Aztán eszünkbe jutott, uj de sokkal rosszabb provizóriumok ellenében. Mi magyarok provizóriumnak tekintettük a trianoni rendelkezéseket, de megvalósult nemzeti álmaik mámorában, egykori nemzetiségeink örökkévalónak. Érthetetlen elvakultságukban nem vették át a MonarXIX. évf. 2. szám STIRLING GYÖRGY: Ruffy Péter politikai közérzete A képviselőházi ülésről (az emigrációban egyesek által igen nagyraértékelt és sokratartott) Ruffy Péter irt érzelmeshangu riportot a Magyar Nemzetben. Az egyik felszólaló szavaihoz kapcsolódva a nemzeti büszkeségről elmélkedik és többek között ezeket Írja: "Jogos a nemzeti büszkeség azért, hogy eddig minden támadást, kihívást és veszedelmet kivédtünk, elhárítottunk: kihevertük az 56-os drámát (!), megújítottuk népgazdaságunkat, s olyan huszonöt esztendőt éltünk át, amely eléggé egyedülálló a magyar történelemben. S ebben a nyitott légkörű (?), a világ jó- jórészében elismerésre méltatott országban a fő tennivaló: a fizetőképesség megőrzése, az elért életszínvonal megtartása, a magyarok versenyképessége." Aztán igy folytatja Ruffy Péter: "A képviselőházi folyosókon, társalgókban és termekben nézegettem egy kivándorlásoktól megtiz- delt, tömegnyomorban élt és el- sülyedt régi Magyarország kihívó pompáját: az aranyozott _________(Folyt, a 3. oldalon.)
