Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)

1983-12-01 / 12. szám

4.oldal

1983- december

Amerikai Magyai Értesítő'

SZENTPÉTERY:

A v á d

A riporterek később azt mondták, az özvegy szenvtelen arccal nézett szembe a televíziós kamerákkal és kijelentette: a férje egy szándékosan elkövetett merénylet áldozata lett. Nem sokkal ezt megelőzően George P. Shultz, az Egyesült Államok külügyminisztere hangjában alig leplezett haraggal a rádió és a televízió utján világgá röpítette a hirt: 1983- szeptember 1-én a kora hajnali órákban a szovjet lelőtt egy koreai utasszállitó gépet. A KAL 007 számú repülőgépen 269 személy utazott, köztük Lawrence (Larry) P. McDonald kongresszusi képviselő is. Mindannyian meghaltak. A riporterek kérdésére válaszolva, Kathryn McDonald, a képviselő özvegye férje halálát a pápa elleni merénylettel hozta kapcsolatba, s rámutatott arra, hogy mindkét esemény a Szovjetunió kormányának lelkiismeretét terheli. Ez súlyos vád.

Lawrence P. McDonaldot először 1974 őszén választották meg képviselőnek Georgia állam 7. választó kerületében. Mint képviselő a Ház honvédelmi bizottságának tagja lett. Köztudomású dolog volt, hogy a jobboldali John Birch Society egyik vezetője, halálakor pedig a szövetség országos elnöke volt. Köztudomású volt az is, hogy mélységes meggyőződésű anti-kommunista volt. A kongresszusban számtalan alkalommal szólalt fel, s hivta fel a figyelmet a Szovjetunió káros tevékenységeire. Sokak szerint szélmalomharcot vivott: az amerikai nép sosem szeret fenyegető hireket hallani, békét akar, vagy legalább a béke látszatát. A liberális sajtó kész volt arra, hogy e vágyat kielégítse, szives-örömest számolt be a Szovjetunió állítólag örökké békés szándékáról. McDonald képviselő riasztó üzenetei a kommunizmusról, s annak módszereiről tehát nem jutottak messzire. Ha néha mégis voltak olyanok akik felfigyeltek rá, azokat a liberális sajtó egy-kettőre megnyugtatta azzal, hogy McDonald nem tárgyilagos lévén a John Birch Szövetség tagja, s azt ugyebár mindannyian tudjuk, hogy az milyen szervezet. McDonald egyébként demokrata mandátummal ült a Kongresszusban. Csak akkor kezdett feltűnni, amikor Ronald W. Reagant elnökké választották, s a republikánusok többséget szereztek a Szenátusban. A Házban ugyan megmaradt a demokrata többség, de éppen ezért az elnök különös súlyt helyezett arra,

hogy minél jobb kapcsolatot teremtsen az olyan képviselőkkel, mint McDonald volt. ígyhát McDonald fontossága és ezzel együtt tekintélye növekedőben volt. Nade annyira, hogy a Szovjetunió vezetőit céljaik elérésében zavarta? Annyira, hogy McDonaldot meg kellett ölni, még akkor is, ha ez további 268 ember halálát vonta maga után?

Lawrence P. McDonald tagja volt annak a kongresszusi bizottságnak, amelyet meghívtak Dél-Koreába az amerikaikoreai kölcsönös védelmi szerződés megkötésének 30* évfordulója alkalmából megtartandó konferenciára. McDonaldnak augusztus 28-án, vasárnap kellett volna Szöulba repülni, de azt a gépet, amely- lyel Atlantából New York fölé érkezett, a New York felett éppen akkor elvonuló vihar miatt eltérítették, s igy lekéste a csatlakozást.

Azt, hogy McDonald Koreába fog u- tazni bárki megtudhatta, az ugyanis nem volt titok. De hogy New York felett vihar lesz, s hogy McDonald nem fogja folytatni útját egy PanAm-gép- pel (amit megtehetett volna), hanem helyette néhány nappal később utazik - ki tudhatta azt előre? A képviselő özvegyének vádja tehát úgy látszott nagyon bizonytalan alapokon nyugszik.

Szeptember 14.-én azonban a TASzSz- hirügynökség és a moszkvai rádió diadalittasan jelentették, hogy Nixon volt elnöknek is volt jegye a KAL 007- es járatra. 6 az utolsó pillanatban lemondta az utat, mert a CIA nem mert felelősséget vállalni azért, hogy egy volt elnököt a halálba küldjön, s tájékoztatták Nixont a 007-es kémfeladatáról, s arról, hogy az oroszok esetleg lőni fognak a gépre. A szovjet propaganda szervek e "hirrel" akarták bizonyitani, hogy a 007-es nem akármilyen utasszállitó gép volt, hanem 0- lyan amely 269 utassal a fedélzetén kémtevékenységet akart folytatni.

Igaz, ami igaz, a hirnek azt a részét, hogy Nixonnak is volt jegye erre a gépre a propaganda szervek, legalábbis látszólag nem a kisujjukból szopták: a Quick Magazine, Nyugat-Német- ország National Inquirere, szeptember 8-i számában irt erről. (Az persze e- gyáltalán nincs kizárva, hogy a propaganda szervek helyezték el ezt a "hirt".) Az utolsó pillanatban való lemondás, s a CIA tájékoztatása viszont a TASzSz, vagy más szovjet szerv munkatársainak szellemi terméke. Persze sem a Quick, sem a szovjet TASzSz nem jelölte meg a hir forrását. Ezzel szemben Nixon közvetlen munkatársai határozottan cáfolták a hirt Emlités- re méltó ezzel kapcsolatban az is,