Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1983-12-01 / 12. szám
1983. december Amerikai Magyar Értesítő 5•oldal hogy a New York Post már a szeptember 3.-i számában közölte, hogy eredetileg Nixon is meg volt hiva Koreába, de ő nem tudta elfogadni a meghívást. Nixónnak tehát a világon semmi oka sem volt arra, hogy jegyet vegyen a KAL 007-es gépre. A szovjet propaganda szervezet különben jobban jár, ha ebből a hirből egy szót sem hiszünk el. Mert ha elhisszük a hirt, akkor feltétlen el kell gondolkodnunk azon, hogy a szovjet kémszervezet milyen könnyedséggel állapítja meg ki vett jegyet egy általuk megfigyelésre méltónak tartott gépre, s mi több, ki mondta le az u- tat, méghozzá az utolsó pillanatban. Ebben az esetben elképzelhetővé válik az, hogy a KGB tudta, McDonald lekéste a vasárnapi Szöulba menő gépet, s helyette kedden fog utazni. Igen, McDonald képviselőről mindenki tudta, hogy anti-kommunista. Politikai filozófiája szöges ellentétben állott a marxizmus-leninizmus minden tételével, s nézeteinek ismételten hangot is adott. De támadásainak iránya 1982 végén megváltozott. Támadásait ettől az időtől kezdve Andropov- ra koncentrálta. McDonald láthatóan attól tartott, hogy a már oly hosszú ideje egy diktatúra jármában sinylődő orosz nép csak most jutott el a legsötétebb korszakához, s minden eddigit felülmúló szenvedések előtt áll. Alig több, mint egy hónappal Andropov uralomra jutása után, 1982 december 18-án McDonald a Kongresszus nyilvánossága előtt mutatott rá arra, hogy az uj szovjet diktátor máris több hatalmat ragadott magához, mint amennyi Sztálinnak valaha volt. McDonald rendkívül sokat olvasott, kutatott, s ennek eredményeként Andro- povrol egy olyan jellemrajzot tárt a Kongresszus elé, ami minden volt csak hízelgő nem. A legkülönbözőbb forrásokból állította össze Andropov politikai pályafutásának történetét. Eszerint az 191á-ben született Andropov Finn-Karéiiában kezdett politikával foglalkozni. Csakhamar a karéliai Kom- szomol titkára lett. Saját állítása szerint a második világháború kitörése után partizán csoportoknak segített, s a hadsereg ellátásával kapcsolatos munkában vett részt. Érdemes megemlíteni, hogy az akkor Karéliában állomásozó csapatok egyik parancsnoka Niko- laj Ogarkov volt, akiről még szó lesz ebben a cikkben. Más források szerint azonban Andropov már Karéliában is a titkosszolgálatnak dolgozott, s főfoglalkozása az volt, hogy az "állam és nép ellenségeit" üldözze. Ezt olyan sikerrel csinálta, hogy 1951-ben Moszkvába helyezték, ahol a Központi Bizottság Titkárságán tevékenykedett. Sztálin halála után azonban, 1953-ban, előmenetelének lendülete hirtelen megtört. Nem csoda, McDonald egy másik forrása szerint Andropov 1951-ben kültagja lett az akkor rendkívül befolyásos testvéri szövetségnek, amely tagjai közé számolhatta Brezsnyevet is, Szuszlovot is. Ez a pártvezetőségen belüli pártvezetőség Sztálin életének utolsó hónapjaiban egy újabb hatalmas méretű párttisztogatásra készült. Ez a testvéri szövetség sokat vesztett befolyásából akkor, amikor Hruscsov előbb Malenkov- val, majd nélküle magához ragadta a hatalmat. Andropov követségi tanácsos lett - Budapesten. Andropov azonban tehetséges intrikus volt, s igy rövidesen nagykövet lett, tegyük hozzá, az egyetlen nagykövet, aki tudott magyarul. Az 195É-OS forradalom alatt is nagykövet volt, s az akkori tevékenységét a magyar olvasó számára nem kell leírni. Legyen elég annyi, hogy a forradalomalatti "munkája" kivívta Hruscsov elismerését, olyannyira, hogy 1957-ben visszarendelte őt Moszkvába. Itt, a Pártközpontban annak az osztálynak vezetésétvette át, amely az uralkodó kommunista pártokkal való kapcsolat fenntartásának kérdéseivel foglalkozott. Hruscsov bukása után újból előtérbe került, s 1967-ben a hírhedt KGB főnöke lett. Hazament. Strom Thurmond szenátor még akkor (1967. május 23-án) felszólalt a Szenátusban, s figyelmeztette a szenátorokat, hogy Andropov kinevezése azt jelenti, a KGB-nek nagyobb szerepe lesz, mint addig. McDonald 1982. decemberében előásta ennek a felszólalásnak a szövegét, s leközöltette a Congressional Recordban. Andropov egyébként Szuszlovnak köszönhette kinevezését. Szuszlov akkor Brezsnyev mellett a Szovjetunió legbefolyásosabb embere volt. S Szuszlov a kommunista állam szempotjából "jól" választott. Andropov sok szörnyű újítást vezetett be, az amugyis hírhedt KGB munkájába. A szovjet disszidensek pszichiátriai kezelése az egyik ilyen újítás. Ez nemcsak abból állt, hogy e- gyes, különösen veszélyesnek tartott disszidenseket elmegyógyintézetbe' zárták. Ezeket a szerencsétleneket ott különböző kábítószerekkel igyekeztek lelkileg-szellemileg tönkretenni - gyógykezelés ürügyén. Amikor 1982 elején Szuszlov meghalt, Andropov elérkezettnek látta az időt arra, hogy saját hatalomátvételét előkészítse. Ami teljesen szokatlan, s úgyszólván példa nélkül áll a
