Amerikai Magyar Értesítő, 1983 (19. évfolyam, 1-12. szám)
1983-11-01 / 11. szám
Amerikai Magyar Értesítő 7.oldal 1983. november > i r I 1 i i mostanában lezajlott lengyel események is bizonyítják, nyugdíjba kényszerítenek számos pártvezetőt. A pártvezetők nem szeretik az ilyesmit. A társadalmi béke kedvéért tehát a kommunista párt korifeusai kénytelenek voltak követni a menedzsereket. Ezek az uj menedzserek ugyanis elértek valamit, amire a pártvezetők sosem lettek volna képesek: a nyugalom és az életszinvonal emelkedésének nyugati finanszirozását. Ezek az uj menedzserek 1977-ben nem követeltek kevesebbet, mint azt, hogy egy, sőt talán több lépéssel közelebb kerülhessenek az Erhard-Varga vonalhoz. Felismerték egyebek között, hogy Magyar- ország technikai elmaradottsága miatt nem versenyképes a nyugati piacon, márpedig az az egyetlen piac, amiből meglehet élni. Ezért elhatározták, hogy beruháznak, fejlesztenek, egyszóval elköltenek egy kis pénzt. Pénzük nem lévén, 1977 nyarán megjelentek a nyugati pénzpiacon egy kis kölcsönért. Kértek - és kaptak. Aztán újra kértek, s újra kaptak. Lassan összegyűjtöttek vagy tizbillió dollár adósságot. Igaz, van olyan állam, amely ugyanennyi idó alatt kilencvenbil- lió dollár adósságot csinált. S az is igaz, hogy a magyarok (úgyszólván egyedül Kelet-Európábán) mindig pontosan fizették az esedékes részleteket, s a kamatokat (ámbár olykor úgy, hogy újabb kölcsönt vettek fel). A növekvő adósságok ellenére (vagy talán éppen amiatt) a magyar gazdaság fejlődött, erősödött, s ugylátszott minden a legnagyobb rendben van. Még az adósság is csökkent egy kicsit. Dehát nem volt minden rendben. Nem Magyarország miatt merültek fel olyan súlyos problémák a nemzetközi hitelek terén, de a problémák felmerültek, s könnyen előfordulhat, hogy a ma már mindenki által ismert hitelválságot a pontosan fizető Magyarság jobban meg fogja szenvedni, mint azok, akik nem fizettek. Van ez igy. A világ szegényebb államai ma mintegy 6-700 billió dollárral tartoznak különböző bankoknak, s az utóbbi időben egyre növekvő mértékben a Nemzetközi Pénzügyi Alapnak (International Monetary Fund), illetve a Világbanknak. Az u.n. kevésbé fejlett országok között több olyan is van, amely már az adósságainak kamatait sem tudja fizetni az eredeti megállapodás szerint. Szerződéseiket ezek ma már vagy módositották, vagy mostanában tárgyalnak a módosításról. Egyre több szakember mondja azonban, hogy ezeknek a módosításoknak már nincs gyakorlati jelentőségük,, Nem számítván persze azt, hogy a szóbanforgó adós-államoknak igy alkalmuk nyilik fizetésképtelenségük bejelentését egy kicsit későbbre halasztani. A bankok azonban ismerik a való helyzetet, s ezért az általuk nyújtott kölcsönök összege az idén ijesztően csökkent. A pénzre szoruló államok számára maradna a Nemzetközi Pénzügyi Alap, és (meghatározott beruházások esetén) a Világbank. Csak hát a Nemzetközi Pénzügyi Alapnak nincs pénze. Tavaly télen az Alap tagállamaihoz fordult, s a betétek felemelését kérte azzal, hogy az idei év végére már nem lesz mit kölcsönöznie, ha nem kap újabb, nagyobb összeget. A tagállamok között az Egyesült Államoknak kellene a legnagyobb összeggel hozzájárulni a betétemeléshez. Nem kevesebb, mint 8.4 billió dollárt kért az Alap az Egyesült Államoktól. A Kongresszusban előbb a Szenátus, aztán a Ház is beleegyezett az emelésbe, de nem azonos feltételek mellett. Az eltérések kiküszöbölése érdekében konferenciára lesz szükség. Mielőtt azt egyáltalán kitűzték volna (a Ház nem nagyon sietett vele), Nyugat-Európa és Japán visszavonta azt az Ígéretét, hogy átutal az Alapnak három billiót, mintegy gyorssegély gyanánt. Szaudi Arábia is i- gért hárombilliót, de azzal a feltétellel, hogy Nyugat-Európa (és Japán)is ad ugyanannyit. Ezekután természetes ez is kútba esett. Röviden: minden jel arra mutat, hogy a jövőben nem^lesz olyan könnyű kölcsönt kapni. És a magyaroknak alighanem szükségük van pénzre... Öt nappal mielőtt a Nemzetközi Pénzügyi Alap évi rendes közgyűlése megnyílt volna - az a közgyűlés, amelyről mindenki tudta, hogy a kölcsönnyújtás megszigorítását fogja tárgyalni - a Népszava sietett leszögezni, Magyarországon azért kellett felemelni a kenyér, s más élemiszerek árát, mert a gazdasági vezetés nem kielégítő. A Magyar Nép- köztársaságnak volt egy kitűnő kifogása az áremelésre: a mindenki által ismert és tapasztalt szárazság. A hajánálfogva előrángatni egy másik, a kenyér árával csak távolról összefüggő kifogást felesleges volt. Vagy mégsem? Elképzelhető, hogy igy izenték meg a magyar népnek, s a világnak: az uj menedzser réteg csak addig volt jó, amig pénzt tudott szerezni. S ha nem tudnak újabb kölcsönt kapni, akkor a pártapparátus dilettánsai újra magukhoz ragadják a gazdaság irányítását. E lehetőség miatt oly nyugtalanító a Népszava cikke. Mert ha e lehetőség valósággá válik, a kenyér sokkal drágább lesz, mint ahogy azt a magyar nép ma gondolja.------------☆☆-------------Előfizetőinkhez! Kérjük nézzék meg a címzésnél a dátumot, hátha lejárt az előfizetés!
